"Te fested magad, hogy ilyen ronda vagy?"

Az apai szeretet ismét kiütközött... Köszönöm szépen.

100

Ez a századik bejegyzésem. Most valami nagyon tökjót kéne írnom, vagy legalább valami értelmeset. Sajnos nem megy, pedig már vagy 2 hete küszködök, hogy kiizzadjak magamból valamit. Mivel nem történik velem soha semmi (és ez szó szerint értendő), így nem csoda, hogy nem tudok írni, nem ér semmi impulzus, hatás, semmi, amiből ihletet meríthetnék. Úgyhogy ez van.

A barátnőm elköltözött Pestre. Bár azért viszonylag gyakran haza fog járni, mégis, már most nagyon hiányzik, pedig csak tegnap ment el. Az a furcsa az egészben, hogy igazából nem is nagyon találkozunk személyesen, pedig itt lakik -vagyis most már csak lakott- egy köpésre. De mégis, gyakorlatilag ő (volt...) az egyetlen, akivel minden nap órákat dumálok msn-en, akinek mindent elmondhatok, akit érdekel, hogy mi van velem... Tegnap még beszéltünk, de ma, amikor suli után feljöttem msn-re, és mint mindig, rögtön írni akartam neki, kellett szembesülnöm a dologgal. És szar volt. Persze, nem kell túldramatizálni, fogunk még beszélni így is nem keveset valószínűleg, ő most már dolgozik, ennyi. Csakhogy most, hogy elment, még inkább be vagyok zárva. Gyakorlatilag ő volt az egyetlen kapocs köztem és a világ között, ha nagy ritkán akadt valami program, akár csak annyi, hogy elmentünk sajtburgert enni, vagy csak úgy sétálni, az mind neki volt köszönhető. Most már ez a pici lehetőség, hogy kimozduljak, hogy néha történjen valami, ez is elmúlt, vége, és egyre inkább érzem, hogy meg fogok őrülni. Nem bírom a bezártságot, a magányt, a közönyt, unalmat, hogy nem történik semmi, hogy nincs értelme élni.

Egyszóval továbbra is szánalmas vagyok. És ezen nem is lehet változtatni. Jobb, ha beletörődök...

Faszkivan

Apám szerint egy "normális" korombeli már 5-6 pasin túl van. Én meg még egyen se. És szerinte meg kéne dugjon valaki, hogy "észhez térjek". Kicsit ledöbbentem, bocsi, hogy nem vagyok ribanc. oO + nem én tehetek róla, hogy nyomorék vagyok, és nem kellek senkinek. Ez van.

De most már kicsit én is unom. Mindenkinek összejön valami, csak nekem nem. És akkor jön ez a köcsög Valentin-nap. Ez is csak arra jó, hogy az ilyen szerencsétlen balfasznak, mint én, az orra alá dörgölje, mekkora csődtömeg. Köszi, tudom magamtól is. -_-

Batman

Sose szerettem a képregényeket, egész kicsi koromtól rühellem őket (így vagyok a mangákkal is). Még olvasni se tudtam, mikor a bátyámon keresztül szembesültem a Batman képregényekkel, és hát finoman szólva nem kedveltem őket.

Aztán ott voltak a filmek (Batman, Batman visszatér, majd később a Mindörökké Batman, és a Batman és Robin), amiket a szüleim/rokonaim sokszor néztek, én meg kénytelen voltam velük nézni, és nagyon utáltam. Sőt, például a Pingvinembertől egyenesen rettegtem, így érthető, hogy nem lopták be magukat a szívembe a Denevéremberről szóló történetek.

2005-ben került a mozikba az új feldolgozás első része, a Batman - Kezdődik. Jól példázza, mennyire nem vagyok képben a mozi világával kapcsolatban, hogy én egészen tavalyig nem is tudtam erről, amikor leadták a tv-ben is.

Bár nem fűződnek jó emlékeim Batmanhez, mégis kíváncsi lettem, úgyhogy felvettem, azzal a szándékkal, hogy majd egyszer megnézem.

Ez vagy két hónapig nem történt meg, aztán nagy nehezen rászántam magam.

És tetszett! Nem állítom, hogy elájultam tőle, de nem is aludtam el rajta, illetve nem dobtam ki a taccsot kínomban, sőt, egészen élvezetes volt. Gyerekkori tapasztalataim miatt ez nem kicsit lepett meg.

Múlt héten sikerült megnéznem a folytatást, A sötét lovagot. Hát leesett az állam, komolyan. Izgalmas volt, pörgős, drámai, helyenként egyenesen megrázó, brilliáns színészi játékokkal... kétszer is megnéztem, pedig ha valaki, én aztán utálom a szuperhősös, képregény alapján készült filmeket (Supermant, Pókembert is kb huszadszorra sikerült csak végignéznem...). Eszméletlen jó film, ajánlom mindenkinek, ezt meg kell nézni!

Mielőtt megnéztem a filmet, utánaolvastam, mivel elég nagy visszhangot kapott, már csak azért is, mert ez szegény Heath Ledger utolsó filmje (vagyis utolsó befejezett filmje), és Oscart is kapott Joker megformálásáért. Ódákat zengtek a játékáról, úgyhogy nem kis elvárásaim voltak vele kapcsolatban. Tualjdonképpen nem csalódtam, Heath jól játszotta a pszichopatát, nekem mégsem az ő játéka jelentette a csúcsot a filmben, hanem a Harvey Dentet alakító Aaron Eckharté. Nagyon jól játszotta a hősies államügyészt, "a fehér lovagot", és az utolsó fél órában az eszét vesztett Kétarcot is, belőlem az ő alakítása váltotta ki a legtöbb érzelmet, reakciót, egyszóval nagyon megfogott.

Annyira magával ragadott a történet, hogy napokat töltöttem azzal, hogy utánaolvastam, rengeteg oldalt, fórumot böngészgettem, és végül kedvet kaptam megnézni a régi feldolgozásokat.

Tegnap néztem meg az első kettő, Tim Burton-féle filmet (Batman, Batman visszatér), és rögtön világossá vált, miért nem szerettem soha, és miért tetszik annyira a Christpher Nolan-féle verzió. Az első kettő ugyanis hamisítatlan Tim Burton-film, a látvány, a történet, minden, egyszerűen nincs benne semmi realizmus, és bár ez nem is várható el egy képregény alapján készült filmtől, mégis, számomra egész egyszerűen túl groteszk és giccses. (Hogy a másik kettő, Schumacher-félét ne is említsem, bár ezeket még nem néztem meg, így csak az emlékeimből illetve egy-két jutubos videóból kiindulva állítom, hogy szörnyen giccsesek...) Nolannek viszont sikerült egy olyan világot teremtenie, ami attól eltekintve, hogy maszkos szuperhős meg pszichopata bűnözők rohangálnak benne, mégis valamennyire megmarad a realitás talaján, és az a sötét, drámai hangulat, ami áthatja az egészet, egyszerűen brilliáns.

Sose gondoltam volna, hogy ilyesmi megtörténhet, de mégis, A sötét lovag az egyik kedvenc filmem lett. Nézzétek meg, nem fogjátok megbánni!

Nosztalgia

Eternal Flame

Close your eyes, give me your hand, darling
Do you feel my heart beating, do you understand?
Do you feel the same, am I only dreaming?
Is this burning an eternal flame?

I believe it's meant to be, darling
I watch when you are sleeping, you belong to me
Do you feel the same, am I only dreaming
Or is this burning an eternal flame?

Say my name, sun shines through the rain
A whole life so lonely, and then you come and ease the pain
I don't want to lose this feeling

Say my name, sun shines through the rain
A whole life so lonely, and then you come and ease the pain
I don't want to lose this feeling

Close your eyes and give me your hand
Do you feel my heart beating, do you understand?
Do you feel the same, am I only dreaming
Or is this burning an eternal flame?

Is this burning an eternal flame?

An eternal flame?

(Close your eyes and give me your hand
Do you feel my heart beating, do you understand?
Do you feel the same, am I only dreaming
Or is this burning an eternal flame?)

Végtelen láng

Csukd be szemed, add ide kezed, kedvesem
Érzed, hogy ver a szívem, érted-e ezt?
Te is így érzel, vagy csak álmodom?
Ez egy végtelenül lángoló tűz?

Hiszek benne, ez jelenti a "létet", kedvesem
Nézlek, mikor alszol, hozzám tartozol
Te is így érzel, vagy csak álmodom?
Ez egy végtelenül lángoló tűz?

Mondd a nevem, nap süt át az esőn
Az egész élet magányos, jössz te, elűzöd a fájdalmat
Nem akarom elveszteni ezt az érzést

Mondd a nevem, nap süt át az esőn
Az egész élet magányos, jössz te, elűzöd a fájdalmat
Nem akarom elveszteni ezt az érzést

Csukd be szemed, és add ide kezed, kedvesem
Érzed, hogy ver a szívem, érted-e ezt?
Te is így érzel, vagy csak álmodom?
Vagy ez egy végtelenül lángoló tűz?

Ez egy végtelenül lángoló tűz?

Végtelen tűz?

(Csukd be szemed, és add ide kezed, kedvesem
Érzed, hogy ver a szívem, érted-e ezt?
Te is így érzel, vagy csak álmodom?
Vagy ez egy végtelenül lángoló tűz?)

Régen nagyon szerettem. Meg most is. XD

*_*

Ez a pasi... ♥

Ezmiez?

Nem tudom, mi van velem mostanában. Hazajövök a suliból, kicsit gépezek, aztán bedőlök az ágyba, és alszom ötig-hatig. Akkor felkelek, kajálok, gépezek meg hasonlók, majd 10-11 felé megint kidőlök. Tulajdonképpen másból sem állok ki, mint alvásból. Bár nagyon szeretek aludni (ennél csak az evés lehet jobb XD), de ezt azért túlzásnak érzem. Gőzöm sincs, mitől vagyok ennyire fáradt, biztos nem a suli miatt, mert igaz, hogy hatkor kelek, de alig van órám, általában fél tizenkettő-dél között már itthon vagyok. Lehet ez valami tél-undor nálam, gyűlölöm a hideget meg ezt az undorító latyakot, ami mindent beborít.

Tavaszt akarok!! Gyűlölöm a telet, elég volt már ennyi belőle bőven.

Azt hiszem én is téli álmot alszom félig-meddig, mint a medvék. De elég, fel akarok ébredni, napsütést akarok és meleget meg virágokat és jó illatokat...

Hát erre asszem még elég sokat kell várnom... :'[

♥

♥ Isten. Zseni. Imádom. ♥

Tegnap

Nemrég elhatároztam, hogy nyitottabb leszek, megpróbálok legalább néha egy kis időre kilépni a világomból, abból a burokból, amit én alkottam magam köré.
Nem olyan könnyű dolog ez. Nem csak a gondolkodásomon kell változtatnom, ez még az egyszerűbb dolog, de azokon az alapvető dolgokon is, amik jellemzőek rám, ami én vagyok, amiket a nevelésnek (vagy inkább annak hiányának...), az emberi kapcsolatok hiányának, és még annyi mindennek "köszönhetek". Hogy nincs önbizalmam, félénk vagyok és bizalmatlan, visszahúzódó... ezt képtelenség egyik pillanatról a másikra megváltoztatni. Talán egyáltalán nem is lehet. Őszintén szólva nem hiszek a csodákban. Nagyon jól tudom, miért lettem ilyen, de ettől még nem lesz könnyebb. Mehetnék pszichológushoz, nem segítene az sem. Nekem kell próbálkoznom, csak az a baj, hogy nagyon nehéz... de nem adom fel.

Sose voltam az a bulizós típus. Mert nincs önbizalmam, nem tudom elengedni magam, és mert mint a legtöbb dologra, a táncra is teljesen alkalmatlan vagyok. Ebből kifolyólag nagyon ritka, hogy kimozdulok otthonról, és többnyire akkor sem megyek be a tömegbe ugrálni, vagy táncolni, inkább csak kívülről figyelem az eseményeket. Nem szeretek a középpontban lenni, az ilyen buliknál sokkal jobban szeretem a beszélgetős baráti összejöveteleket, na nem mintha ilyenből nagyon sok részem lenne, mivel tulajdonképpen nincsenek is barátaim.

Tegnap délután Gréta elhívott valami emlékkoncertre a Pécsi Est Caféba. Nem is nagyon gondolkodtam, igent mondtam. Azt hiszem ezt vehetjük igen komoly fejlődésnek. Eddig legtöbbször vagy azonnal nemet mondtam, vagy később mondtam vissza, mert sose volt igazán kedvem hozzá. Most inkább úgy gondolkodtam, ha elmegyek, megvan rá az esély, hogy nagyon jól fogom érezni magam, és ha mégsem, hát nem tök mindegy, hogy itthon érzem magam szarul, vagy máshol? Úgyhogy igent mondtam.

Igazából nem volt semmi különös, egy emlékkoncert volt, azt már elfelejtettem, kire emlékeztek, nem ismertem az ürgét, a zene se hagyott különösebb nyomokat benne, ráadásul akusztikus dolog volt, úgyhogy a tánc/ugrálás dolgot szerencsésen megúsztam. Nincs annál gázabb, mikor mindenki tombol körülötted, te meg állsz a fal mellett és nézel ki a fejedből...

Ott voltak még Gréta barátai, Klári Palival, Niki meg Brigi, sőt még Márti is eljött, aki teljesen úgy viszonyul a koncertekhez/bulikhoz, mint én: neeee! De most ő is eljött. Ki tudja, talán a tegnapi volt az a nap, amikor a kényszeres otthon ülők erőt vettek magukon, és kimozdultak a kis vackukból...

Semmi különöset nem csináltunk, akkora tömeg volt, hogy a színpadot még csak nem is láttuk, a falakon lévő LCD tévéken követtük az eseményeket, már amennyire. Akusztikus, számomra ismeretlen dalok, nem is igazán tetszettek, de különösebb baj nem is volt vele. Mint minden bulin, most is Gréta volt a "legaktívabb", ő az, aki mindig táncolni, ugrálni, mozogni akar, hát most nem igazán jött neki össze, de azért a hangulatot szinten tartotta végig, leginkább csak álltunk a fal mellett, egy tévé alatt, és ökörködtünk.

Igazából nem volt rossz egyáltalán, de nem is fog az örök emlékek közé kerülni, az is biztos. Összességében nem bántam meg, hogy elmentem. Ha legközelebb hívnak, lehet, hogy megint elmegyek. Majd meglátom.

Képek:

A hajam már egész vörös. :D

Első közös kép Mártival. XD

"Csoportkép".

Mártival + Grétával.

Nem hagyom magam. XDD (Amúgy a nagy birkózásban Brigivel ráestünk egy csávóra. Nem volt ám gáz, á, dehogy. XDDD)

"És a Taft még mindig tart!" XD

Tök szép a hajam, nem? :D

Ennyi.

Jövő (?)

" "SZÉPREMÉNYŰ IFJÚ"
Ezt írta fel Guerard a táblára, aztán az osztály felé fordult.
- Mit jelent számunkra ez a kissé divatjamúlt kifejezés? Szép jövő előtt álló fiú, vagy lány, miért is ne, legyünk modernek. (Nevetés a fiúk soraiban.)
Mint általában irodalomórán, most sem tolonganak a válaszolók.
- Senki? - gúnyolódott a tanár. - Senkinek sem mond semmit a téma? Maguk közül senkit sem érdekel a jövő?
- Engem! - szólalt meg Steph.
Mindenki feléje fordul, a terem végében, egymás mellett ülünk. Nem az ő stílusa, hogy megszólaljon, inkább mindig igyekszik elbújni, hogy megfeledkezzenek róla. A tekintetek kereszttüzében elhúzza a száját, és összehúzza magát, mintha már bánná, hogy megszólalt.
- Monsieur de Montrembert, micsoda kellemes meglepetés! - kiált fel Guerard. - Kifáradna ide a helyemre?
A "kellemes meglepetés" feláll, és lógó vállakkal kimegy a katedrára. Néhány hülye fütyülni kezd.
- Hallgatjuk. Nos, ön szépreményű ifjúnak érzi magát?
Steph megvakarja a nyakát, a fejét.
- Számomra az, amit szépreményű ifjúnak neveznek, egyenesen vezet a sikeres férfi felé - feleli végül. - Csodálat, kitüntetések, hajbókolás, szóval röviden a társadalmi siker... - Néhány másodpercig hallgat. - Ez az ifjú pedig egyáltalán nem érdekel - jelenti ki végül.
Nevetés, néhány fütty hallatszik, Guerard elmosolyodik.
- És megtudhatjuk, mi érdekli önt, Monsieur de Montrembert? Hogyan látja a jövőjét?
- Épp ez az, hogy egyáltalán nem látom - feleli Steph.
Könnyedén, mosolyogva mondta, mégis összeszorul a szívem.
- Nem látja?
A kezét nézi. Úgy figyeli, mintha azt kérdezné, mire lehetnének jók ezek a kezek, amikor nem rajzolnak, amikor éppen nem képregénnyé alakítják az életet.
- Amikor a szépreményű ifjakról beszéltek, volt egy másik kifejezés is, "a holdra vágyódni".
Felemeli a fejét, az ablak felé fordul, az opálüveg felé.
- A holdat akarni jó volt. Az tetszett volna. De már oda is felmentek, és úgy tűnik, ott sincs semmi különös... - A terem végébe mutat, a letakart számítógépek felé. - A jövőt pedig ezekbe zárták, így biztosabb. A számítógép megadja a választ. "Karrier: terv, célok, stratégiák, munkanélküliség." Szavak, semmi igazán érdekes. Sőt, máris azt válaszolja, "nyugdíj", még mielőtt elindulhattunk volna. Fuccs a jövőnek, soha többé nincs "Éljen a jövő"! - Megint megáll. - És ettől az egésztől valahogy nem olyan sürgős az a jövő - veti oda.
Az osztály tapsol, Steph meghajol, én félek. Eddig még sosem beszélt így. Nagyon komoly, nagyon törékeny és különleges az, ami most itt történik. Félek, hogy abbahagyja, hogy itthagy minket.
- Tudna valami jó okot találni arra, hogy sürgős legyen, Monsieur de Montrembert? - kérdezi Guerard hidegen.
- Az a baj, hogy én sem látok - sóhajt Steph.
- Bizonyára ismeri a kínai mondást: aki megáll, meghal? - veti oda a tanár. - Ha nincs jövő, nem tűzünk ki célokat, az egyfajta halál, nem?
- Egészen biztosan - ért egyet Steph. - Élőhalottakkal vagyunk körülvéve.
- Ez minden, amit mondani akart nekünk? Semmi javaslata?
Steph habozik. Felém fordul, futólag rám néz.
- Válni valamivé! - mondja nekem.
A szívem hirtelen összeszorul, megfulladok. Miattam van, most értettem meg, miattam ment fel a katedrára. A kis kirohanásom a Csillagban, a fejem a vállán, az "Ava egy kurva" (ami egyébként a színtiszta igazság), mindezek nélkül csöndben ült volna a helyén. Akaratlanul felfeszítettem a páncélajtót. Lénye legmélyéből jött ez a szó, amit, biztos hogy senki nem mert volna kimondani ebben a szürke kis teremben, ahol ha egy kicsit erősebben fújjuk ki a levegőt, számok és unalom pora kavarodik fel. VÁLNI VALAMIVÉ. És azon a meleg, süket hangon mondta ki, lázasan. Eredmény: még a leghülyébbek is érzik, hogy történik valami, senki sem moccan, csend, sőt némi zavar a padsorokban. Nem vagyunk hozzászokva a lázas szavakhoz, nem áll jól nekünk.
- Magyarázza meg! - mondja Guerard.
- Azelőtt azt mondták, valamivé válik az ember. Jó volt, mert minden itt kezdődik. Ha nem alakul ki az ember, ha nem találja meg a kapcsolatot önmagával, nincs jövő. Vagy csak a birkák jövője.
- Ami, akár csak az élőhalottak, feltételezem, hidegen hagyja magát - szól közbe Guerard nyugtalanul. - És hogyan lehet "valamivé válni", Monsieur de Montrembert?
Nem tetszik ahogy minden kérdés után megismétli Steph nevét. Utálom, hogy úgy beszél vele, mint egy kiskölyökkel, magasról, messziről. Egy elkényeztetett kiskölyökkel.
Steph a táblára mutat:
- Szabad?
- Csinálja csak - int Guerard.
Steph felvesz egy krétát, és egy alakot rajzol, olyasmit mint a Kis herceg a bolygóján, lehet akár férfi, akár nő. A haja helyére elektromos vezetékeket rajzol, a lábához pedig egy hatalmas konnektort. Körülötte villámok, találomra elhelyezve.
- Ahhoz,hogy valamivé váljunk, az kell, hogy kapcsolódjunk lefelé is meg felfelé is. Felfelé a mi korunkban szinte automatikus a kapcsolat - állapítja meg. - Lent kevésbé egyértelmű, mert amit mutatnak nekünk, az nem túl izgalmas, sőt néha egyenesen nyomasztó. Mégis meg kell találni a kapcsolatot a földdel, mert ha nem...
- Ha nem? - kérdezi Guerard.
- Ha nem, akkor bumm! - kiáltja valaki a teremben.
Bumm! Bumm! Bumm! - Robbanások mindenfelől. Kiabálok. - Fogjátok be a szátokat! - Nem én vagyok az egyetlen. Hát nem látják ezek a barmok, hogy Steph rólunk beszél? Hogy minket rajzolt le, ezzel az erővel, ami néha felemel minket, életöröm, boldogság, hogy egy perccel később visszalökjön a földre. Mit keresünk itt? Kik vagyunk? Mit akarunk? Steph rátapintott az érzékeny pontra, a sebre, a beteg területre. Még nem találtuk meg a kapcsolódást a földdel. Még nem váltunk semmivé.
Megint csend lett. Steph letörli a figurát, mintha máris elillanna egy kis fény. Befejezte. Elindul lefelé a katedráról. Guerard elkapja az inge ujját.
- Nana, ne olyan gyorsan. Próbáljunk mégis egy kicsit pozitívak lenni. A birkák, az élőhalottak, ez kevés. Mondjon valamit, egyetlen dolgot, Monsieur de Montrembert, ami magának kapcsolódást jelent. Aztán elengedem, ígérem!
Mindenki Steph kezét nézi, biztos rajzzal fog válaszolni. Azt mondja, a költészet, és a szó kibiztosított gránátként hull rá az osztályra, megmozdul tőle a levegő.
- A költészet, hmmm - morogja értetlenül Guerard. - A költészet nem inkább az éghez kapcsol?
- Épp hogy nem - mormolja Steph.
Már nincs kedve nevetni, mindenki látja. Elege van. Guerard még mindig fogva tartja a karját, de ő egy hirtelen mozdulattal kitépi magát.
- A költészet mindenütt ott van, még a számokban is, ahogy Queneau mondta, csak maguk tönkretették, mint minden mást, az álmokat, mindent...
- Én? Tönkretettem az álmokat, mindent? - kérdezi Guerard színlelt meglepetéssel.
Steph ideges lesz. Most kellene viccelnie, hogy egyenlő fegyverekkel harcolhasson Guerard-ral, aki nevetségessé akarja tenni. Úgy tűnik, nem tud, nem bírja tovább. Dadogni kezd, belezavarodik.
- Nem éppen maga, tanár úr, de az emberek, a pénz. Csak egy törvény van, a haszon. A szépség éppúgy hasznot kell hozzon, mint bármi más. Nincs már természet, nincs csend, a költészet meg a zene pedig megdöglik, aprópénzre váltják a reklámokban. Mosópor, benzinszagú lett a költészet...
Itt kezdett el Guerard nevetni. El kell ismerni, hogy azoknak, akik nem akarták megérteni, Steph igazán mulatságos, sőt nevetséges volt. Kipirult a homloka, szélesen gesztikulált, mintha attól félne, hogy nem elégségesek a szavak. Guerardból kitört a nevetés, engem pedig elöntött a felháborodás, mert ez a nevetés a barátunkon keresztül mindannyiunkat megalázott. Az órájára nézett.
- Nos, kevés időnk maradt, próbáljunk meg komolyak lenni.
A terem felzúdul, dühös kiáltozás hallatszik. Komolyak? Az álom, a költészet, a valamivé válás, ezek nem komolyak? Hú, hú... Guerard arca megmerevedik. Megvetően méri végig a kis elkényeztetetteket, akiknek a szülei kifizetik a Duguesclint, ezt a méregdrága iskolát, és mégis zúgolódnak.
- A maguk generációja... - kezdte...
A szavai elvesztek a hangzavarban. Steph a szemébe nézett:
- Az a baj - mondta tompán -, hogy a felnőttek így néznek minket, így látnak. Mint generációt, mint kategóriát, statisztikát, nem pedig mint embereket. Kár!
Lejött a katedráról, az osztály pedig elszabadult. Mindenki fütyült, tapsolt vagy dobolt a padokon. A falak megremegtek, a számok szanaszét repültek, lélegeztünk! Váltunk valamivé?
- Mi van velük? - kérdezte Steph, ahogy visszaült mellém.
- Mind egyetértünk veled! - kiáltottam.
Hiába emelte égnek a szemeit, hiába rázta a fejét, mintha szenvedne, biztos vagyok benne, hogy ha akkor lett volna egy melegszendvics az asztalon, biztosan nem mondott volna nemet, sőt, egy falásra bekapta volna.
Guerard a katedrán állva, keresztbefont karral, leereszkedő mosollyal várta, hogy helyreálljon a rend. Azután megköszönte Monsieur de Montrembert szellemes előadását. Neki legalább van családja, amelyik lehetővé teszi, hogy kifejezze magát, és beszél neki Raymond Queneau-ról. Az igaz, hogy a számítógép átvette a költők és a próféták helyét, így van. Mindenkinek a maga dolga, hogy megtalálja az útját abban az életben, amely adatott neki, és a maga dolga, hogy a jobbításán dolgozzon.
Guerard ezután azt mondta, hogy senki sem válhat valamivé mások helyett. A gubó feltörésével válunk valamivé, a harcokban, nem pedig a zajongásban és a kritizálásban. Nem túl könnyű-e a társadalmat hibáztatni a saját tehetetlenségünk vagy félelmünk helyett? Ami a tanárokat illeti, mindent tőlük várunk, hogy a munkájuk mellett még babysitterek és lelkiatyák is legyenek. Ő, Guerard azért van itt, hogy segítsen nekünk választ adni a kérdéseinkre, helyes franciasággal és lehetőleg helyesírási hibák nélkül. A saját feladatunk, hogy felnőjünk, hogy kapcsolatot teremtsünk az élettel, ha lehetséges, nem a televízió előtt ülve és nem walkmannel a fülünkön.
A szél elült. A termet újra belepte a por. Steph halvány mosollyal firkálgatott. Az a gondolat volt a legrémesebb, hogy egy nap talán mi is egyet fogunk érteni ezekkel a szavakkal. Megszakítjuk a kapcsolatot az éggel, és ha eszünkbe jut ez az irodalomóra, majd azt mondjuk, fiatalok voltunk, mint ahogy azt mondjuk, szerelmes voltam, s már nem érezzük a legkisebb borzongást sem..."

Jobb anyuka?

"Lassan teltek a napjaim. Talán mert nem győztem kivárni a mamát. Papricsková néni horgolni meg kötni tanított, én pedig kötöttem Pinkusnak egy mellényt, hogy ne fázzon éjszaka.
(...)
Nagyon kedvesen gondoskodott rólam, de a mama még így is rettenetesen hiányzott. A pótmamám teljesen elkényeztetett, de az ölelését nem lehetett a mamáéhoz hasonlítani. És a mamával sokkal mulatságosabb volt az élet. Pulóvert ugyan nem tudott kötni, viszont rengeteget nevetett.
Hű, de bolond voltam, gondoltam elkeseredve. Olyan anyukát, mint az enyém, talán sehol sem találok. Bárcsak megjönne már! ..."

"- Mami? - kérdeztem halkan. - Mit tennél, ha mégis jobb anyukát találnék, és nem jönnék vissza?
A mama szeretetteljesen rám nézett, és szomorúan mondta:
- Megszakadna a szívem a bánattól."

"Hogy mi játszódott le a parton, azt csak másnap tudtam meg: Petykó és Zsofka figyelték, ahogy a lódarázzsal küzdök, és látták, ahogy beleesek a vízbe. Rögtön segítségért szaladtak, de a ház körül csak a nagynéniket találták. Ők rögtön hozzám futottak, de egyikük sem mert a vízbe ugrani. Akkor egyszer csak kifutott a házból a mamám, és gondolkodás nélkül utánam ugrott. Ő emelt ki a vízből, ő mentette meg az életemet. És én bolond, egész nyáron jobb anyukát kerestem."

Rájöttem

Az a baj velem, hogy nem vagyok elég nyitott. Úgy általánosságban semmire. Már nagyon régen kialakult egyfajta világnézetem, mindenről megvan a véleményem, amiből nem vagyok hajlandó engedni.
Rájöttem, hogy ez baromság. Sokkal nyitottabbnak kéne lennem, elfogadni más véleményeket, érveket, nézeteket, vagy legalább átgondolni őket, és nem rögtön elvetni azzal, hogy úgyis hülyeség.
Úgy érzem, ez a legnagyobb hibám. Ha ezen sikerül változtatnom, talán minden sokkal jobb lehet.
Majd kiderül...

Nihil

Unatkozom.
Nem történik semmi.
Fáj a szám meg vérzik. De azért tépkedem róla a bőrt. Mert jólesik. Debil vagyok.
Összetört a testpermetem. Most émelyítően édes eperillat leng körül. Így kell hódítani! Ha nyár lenne, jönnének rám a bogarak. De most csak hó van. Fujj.
Tavaszt akarok végre!!!
Meg valami eseményt.
Na majd pár hónap múlva.

Đ#đÄ@]ÄĐ€í

I hold my breath as this life starts to take its toll
I hide behind a smile as this perfect plan unfolds
But oh, God, I feel I've been lied to
Lost all faith in the things I have achieved
And I

I've woken now to find myself
In the shadows of all I have created
I'm longing to be lost in you
(away from this place I have made)
Won't you take me away from me

Crawling through this world as disease flows through my veins
I look into myself, but my own heart has been changed
I can't go on like this
I loathe all I've become

Lost in a dying world I reach for something more
I have grown so weary of this lie I live

I've woken now to find myself
In the shadows of all I have created
I'm longing to be lost in you

I have woken now to find myself
I'm lost in shadows of my own
I'm longing to be lost in you

Away from me.

Gyilkos

Az vagyok. Bizony. Ma megöltem egy szegény, ártatlan, mit sem sejtő Coca Colás poharat. Most a másik ott árválkodik egyedül a polcon.

Vajon van a poharaknak lelkük? A megmaradt árva most biztos siratja az ikertestvérét, és átkozza azt az elvetemült beteg állatot, aki minden ok nélkül megölte őt...

Komolyan, szinte bűntudatom van.

Asszem ez már az utolsó stádium. Kezdek megőrülni.... XD

Little girl, little girl
Why are you crying?
Inside your restless soul
Your heart is dying

Little one, little one
Your soul is purging
Of love and razor blades
Your blood is surging

Runaway
From the river to the street
And find yourself with your face in the gutter
You're a stray for the salvation army
There is no place like home
When you got no place to go

Little girl, little girl
Your life is calling
The charlatans and saints
Of your abandon

Little one, little one
The sky is falling
Your lifeboat of deception
Is now sailing

In the wake all the way
No rhyme or reason
Your bloodshot eyes
Will show your heart of treason

Little girl, little girl
You dirty liar
You're just a junkie
Preaching to the choir

Runaway
From the river to the street
And find yourself with your face in the gutter
You're a stray for the salvation army
There is no place like home
When you got no place to go

The traces of blood
Always follow you home
Like the mascara tears
From your getaway
(Gloria!)
You're walking with blisters
And running with shears
So unholy
Sister of grace

Runaway
From the river to the street
And Find yourself with your face in the gutter
You're a stray from the salvation army
There is no place like home

Higított fékolaj

Utálom

Hogy pici vagyok. Hogy görbe a hátam és a lábaim. hogy abnormálisan vékony vagyok. Hogy mellet, vagy valami ahhoz hasonlót még nyomokban sem lehet felfedezni rajtam. Hogy az alsó ajkam vastag, a felső meg vékony. Hogy hiányzik a fél fogsorom. (Kösz, Majláth... '-_-) Hogy folyton piros az orrom. Hogy a hajammal lehetetlen bármit is kezdeni, és még a színe is ocsmány. Hogy képtelenség leirtani rólam a pattanásokat. Hogy nem győzöm szőrteleníteni magam mindenhol.

Hogy lusta vagyok, önző, barátságtalan, bunkó, életképtelen, híján bárminemű tehetségnek és nőiességnek. Hogy magányos vagyok, nem kellek senkinek. Nem szeret senki és én sem szeretek senkit.

Szeretem, hogy tudok gépelni. És hogy most vörös a hajam.

...

Konklúzió: szánalmas vagyok...

Jajj de unom

Szünet van. Mert hogy vizsgaidőszak. De nekem csak két vizsgám volt, azokon is túlestem már a múlt héten. Most itthon ülök még két hétig.
Az utolsó hetekben alig vártam már a szünetet, zsúfolt volt minden és szar, végre pihenni akartam és nem törődni semmivel, se tanulással, se mással.
Hát most itt van, én meg már most halálra unom magam. X_X Egész nap nem csinálok semmit. Ülök a gép előtt, netezek vagy simsezek, minden nap megnézem a Klónt (XD) és ennyi.
Utálom, hogy ilyen undorító lagymatag fos az életem. Hogy sose történik semmi. Gyűlölöm!!!! Azt akarom, hogy legyen valami, valami pezsgés, valami izgalom, hogy ragadjon el a hév, hogy úgy keljek fel reggel, hogy "végre!", és úgy feküdjek le este, hogy "máris?!". Hogy legyen értelme ennek a rohadt életnek. Hogy legyen értelme a létezésemnek. Hogy érezzem, hogy élek.

...

Szerdán jön Zsófi. Legalább végre be lesz festve a hajam. Úgy nézek már ki, mint egy hajléktalan.

Álmok

Mindenki szokott álmodni. Van, aki emlékszik az álmaira, van, aki nem, de mindenki álmodik. Rengetegen foglalkoztak/nak velük már az idők kezdete óta. De vajon tényleg jelentenek valamit?
Régebben is olvastam már elég sok mindent a témáról, mert nagyon érdekes. Mindig is érdekeltek a misztikus, megfoghatatlan, elvont dolgok, így vagyok az álmokkal is.
Sokat olvastam már álmokról, álomfejtésről. Most is egy ilyen könyvet olvasok (hála Norelnek ^^). Tényleg érdekes dolog, és végül is elég sok elméletet logikusnak, elfogadhatónak tartok, mégis... biztos valami hiba van a készülékemben, mert teljességgel kizártnak tartom, hogy az a sok értelmetlen marhaság, amit képes vagyok összeálmodni, jelentéssel bír, a tudatalattim jelzése, vagy hasonló.
Pedig olyan jó lenne, ha az álmaimból következtetéseket tudnék levonni, jobbá tudnám tenni magamat, az életemet.
Vagy ha látnám a jövőt... Na de ez már más téma. XD (Most néztem a Megérzést, egész nap ilyesmiket olvasok, úgyhogy most nagyon benne vagyok a dologban. XD)
Ha már a megérzéseknél tartunk. Elvileg mindenkinek vannak valamilyen szinten, a legtöbb embernek csak apróságokban nyilvánul meg, de vannak olyanok is, akik megérzik, ha baj van a szeretteikkel, ha valaki meg fog halni, vagy hasonló.
Most így hirtelen azt mondanám, bár én is ilyen lennék, nem ilyen minden misztikumtól, megmagyarázhatatlan dologtól mentes, teljesen hétköznapi tuskó. De ha jobban belegondolok, lehet az, aki megérez dolgokat, legszívesebben hozzám hasonló "tuskó" lenne. Talán így a legjobb, nem tudni, mikor mi fog történni, csak élni az életet...

(Elég zavaros lett, de kikívánkozott. Sajnos mint a legtöbb dologhoz, az íráshoz sincs tehetségem. XD No mindegy. )

Szabadság

Ma volt az utolsó vizsgám. Gasztrokultúra. Nem mennék bele a részletekbe, vicces volt, baromi nagy mázli, jófej tanár, negyed órás sztendáp, ötöst kaptam. (Nem mintha megérdemeltem volna.) Ezzel vége. Na nem mintha olyan megerőltető lett volna, ezzel együtt össz. 2 vizsgám volt. Többi gyakorlati tárgy volt, vagy megajánlott jegyet kaptam.
Jó jegyeim lettek, legrosszabb a vállalat, az hármas, többi négyes + ötös. *stréber* XD
Most 25-ig szabad vagyok! :D

Ma kaptam Noreltől egy könyvet, Álomfejtésről szól. Úgy meghatódtam! Köszi Norel <3 ^^

Most megyek Klónt nézni. Le vagyok maradva 4 résszel. :S XD