Azt álmodtam, hogy van barátom. Szegény iszonyúan nyomi volt. De jó érzés volt, hogy van, aki néha átölel.
2010. április 28., szerda
2010. április 22., csütörtök
Hülye libák
Egyre inkább tele van üresfejű plázalibákkal a világ. Engem különösebben nem zavarnak, mivel nem sok kapcsolatom van velük, persze időnként fogom a fejem, ha látok egy brutálisabb példányt, vagy a buszon hallok megnyilvánulni egyet.
Szerintem alapvetően 2 csoportjuk van ezeknek a "plázaképződményeknek".
Az egyik a teljesen üresfejű, ostoba, idegesítő, nyávogó, szőke, agyonfestett, és még sorolhatnám milyen, hülye picsa. Ezeket gyűlölöm.
A másik az alapvetően jószívű, jófej, csak néha kissé idegesítő fajta, tehát aki aránylag normális, csak vannak hülye dolgai.
A mi osztályunkban is akad ilyen lány. Sajnos 2 az első fajtából. Igazából különösebb gondom velük se lenne (eltekintve attól, hogy hülyét kapok, ha meglátom őket), mivel még csak nem is beszéltem velük soha.
Csakhogy van egy szörnyen idegesítő tulajdonságuk.
ÁLLANDÓAN beszélnek. Szünetben, órán, teremben, folyosón, wc-n, tökmindegy, miről, de folyamatosan, megállás nélkül pofáznak. Hangosan pofáznak.
Én nem tartom magam strébernek vagy mintadiáknak, én is szoktam beszélni órákon, de amit ők művelnek, az brutális. Olyan hangosan beszélnek hárman (2 csaj + 1 csávó), hogy a többi negyven ember akár elöl ül, akár hátul, tök messze tőlük, simán visszamondja, miről beszélgettek. És persze azt, hogy a tanár miről beszél, kurvára nem lehet érteni tőlük.
Na és ha valaki szólni mer nekik, hogy tán be kéne fogni, még ők vannak felháborodva, és ha lehet, megkétszerezik a hangerőt.
Engem kimondhatatlanul idegesítenek az ilyen emberek. Tényleg nem vagyok stréber, sokszor én is olvasok vagy keresztrejtvényt fejtek órán, de ezzel legalább nem zavarom azt, aki figyelni akar, szerencsétlen tanárt sem. Azért egy 19-20 éves embert ne kelljen már fegyelmezni, bassza meg. Ők meg bejönnek órára, füzet, papír, toll vagy hasonló nélkül, beülnek szépen a helyükre, és végigpofázzák az összes órát, mintha csak egy kocsmában lennének. Hát ezért mi a szarnak kell bejárni?
Ma annyira ideges voltam, hogy ha a szokott helyük (ami kettővel mögöttem van) helyett nem leghátul ültek volna (ez egy bazi nagy terem, én az első sorban ülök, mégis tisztán hallottam, miről beszélnek...), valamelyik már a baleseti sebészeten lenne, az tuti. Olyan ideges voltam, hogy simán hozzájuk tudtam volna vágni valamit.
És ha legközelebb a közelemben ezt csinálják, meg is teszem.
Gyűlölöm az ostoba, felszínes, önző, kétszínű embereket. Gyűlölöm azokat, akik nincsenek tekintettel másokra. Gyűlölöm azokat, akik még büszkék is arra, hogy ők ilyenek, és menőnek érzik magukat az ostobaságuk miatt.
Tarkólövést mindegyiknek. Minimum.
Szerintem alapvetően 2 csoportjuk van ezeknek a "plázaképződményeknek".
Az egyik a teljesen üresfejű, ostoba, idegesítő, nyávogó, szőke, agyonfestett, és még sorolhatnám milyen, hülye picsa. Ezeket gyűlölöm.
A másik az alapvetően jószívű, jófej, csak néha kissé idegesítő fajta, tehát aki aránylag normális, csak vannak hülye dolgai.
A mi osztályunkban is akad ilyen lány. Sajnos 2 az első fajtából. Igazából különösebb gondom velük se lenne (eltekintve attól, hogy hülyét kapok, ha meglátom őket), mivel még csak nem is beszéltem velük soha.
Csakhogy van egy szörnyen idegesítő tulajdonságuk.
ÁLLANDÓAN beszélnek. Szünetben, órán, teremben, folyosón, wc-n, tökmindegy, miről, de folyamatosan, megállás nélkül pofáznak. Hangosan pofáznak.
Én nem tartom magam strébernek vagy mintadiáknak, én is szoktam beszélni órákon, de amit ők művelnek, az brutális. Olyan hangosan beszélnek hárman (2 csaj + 1 csávó), hogy a többi negyven ember akár elöl ül, akár hátul, tök messze tőlük, simán visszamondja, miről beszélgettek. És persze azt, hogy a tanár miről beszél, kurvára nem lehet érteni tőlük.
Na és ha valaki szólni mer nekik, hogy tán be kéne fogni, még ők vannak felháborodva, és ha lehet, megkétszerezik a hangerőt.
Engem kimondhatatlanul idegesítenek az ilyen emberek. Tényleg nem vagyok stréber, sokszor én is olvasok vagy keresztrejtvényt fejtek órán, de ezzel legalább nem zavarom azt, aki figyelni akar, szerencsétlen tanárt sem. Azért egy 19-20 éves embert ne kelljen már fegyelmezni, bassza meg. Ők meg bejönnek órára, füzet, papír, toll vagy hasonló nélkül, beülnek szépen a helyükre, és végigpofázzák az összes órát, mintha csak egy kocsmában lennének. Hát ezért mi a szarnak kell bejárni?
Ma annyira ideges voltam, hogy ha a szokott helyük (ami kettővel mögöttem van) helyett nem leghátul ültek volna (ez egy bazi nagy terem, én az első sorban ülök, mégis tisztán hallottam, miről beszélnek...), valamelyik már a baleseti sebészeten lenne, az tuti. Olyan ideges voltam, hogy simán hozzájuk tudtam volna vágni valamit.
És ha legközelebb a közelemben ezt csinálják, meg is teszem.
Gyűlölöm az ostoba, felszínes, önző, kétszínű embereket. Gyűlölöm azokat, akik nincsenek tekintettel másokra. Gyűlölöm azokat, akik még büszkék is arra, hogy ők ilyenek, és menőnek érzik magukat az ostobaságuk miatt.
Tarkólövést mindegyiknek. Minimum.
2010. április 15., csütörtök
(fél)Siker
Tegnap elkapott a gépszíj, és úgy döntöttem, nem érdekel, akkor is szerzek helyet gyakorlatra.
Kikerestem gugliban az összes pécsi szállodát és panziót (vagy legalábbis jó sokat), és elkezdtem sorban felhívni őket. Az első kettőnél leráztak, a harmadik azt mondta, visszahívnak, a negyedik meg, hogy érdeklődjek május végén. Mondtam, hogy nekem most kéne elintézni, hát akkor sajnálják, de nem. Kösz.
Az ötödik hívásnál már elég ideges voltam. Valami nő vette fel. Elmondtam neki, mit akarok, valamit motyogott, aztán félre tette a kagylót. Kicsit hülyén néztem, de aztán felvette valami pasi. Neki is elmondtam a mondókámat, ő meg azt felelte, persze, van ilyen lehetőség. Hurrá, siker, megbeszéltem vele, hogy pénteken viszem a papírokat.
Talán mégsem vagyok annyira életképtelen...?
A legtöbb ember hülyének néz.
Talán nem pont ez a megfelelő kifejezés. Furcsának tartanak.
Nem igazán értettem sose, miért van ez így.
Ma gondolkodtam rajta. Azt hiszem én valahogy más síkon vagyok, mint a többi ember. Nem tudom pontosabban kifejezni, mire gondolok. (Én értem, az a lényeg. XD)
Megyek az utcán, nézek ki a fejemből, azt se tudom, melyik bolygón vagyok, elmerülök a saját kis világomban. Az osztálytársak meg mennek el mellettem, és röhögnek, hogy nem veszek észre senkit-semmit, csak röhögök magamban. (Ez igen gyakran előfordul. Persze az is hozzátartozik, hogy nem látok 5 méternél messzebb. XD).
Osztálytársakkal dumálunk/ökörködünk, én meg benyögök egy kapcsolódó idézetet egy filmből, könyvből vagy sorozatból, esetleg reklámból, akármiből. A társalgás megakad, fura pillantások, értetlen fejek, kérdés, miről beszélsz? Majd megy tovább.
Időnként észreveszem, hogy röhögnek rajtam, beszélnek rólam. De nem hiszem, hogy ez rosszindulatú dolog, inkább csak nem tudnak hova rakni, nem értenek.
Mondjuk nem lep meg. Igazából én sem értem magam.
Csoda, hogy nem tudok beilleszkedni sehova?
Tegnap + ma egész jó napom volt. Nem volt se bőgés, se szomorkodás. És leinni se akartam magam. (Igen, én, a nagy anti-alkesz, aki képtelen egy kortynál többet meginni bármilyen alkoholos italból -a csokilikőrt és a Bacardi lime-ot leszámítva-, mostanában komolyan fontolgattam, hogy benyakalok egy üveg valamit, hátha attól jobb kedvem lesz... Persze nem tettem meg, mert nem tudok megenni/meginni semmi olyat, aminek szar íze van, másrészt meg mert iszonyúan félek attól, hogy esetleg hánynék (ismerősök tudnának erről mesélni...), úgyhogy inkább hanyagolom a dolgot. XD)
De az is benne van valószínűleg, hogy apám tegnap is, ma is melózik. Holnap lehet megint kurva szar napom lesz.
Lehet apámtól vagyok ennyire a padlón. Pedig mostanában nem is veszekszünk annyit. Úgy látszik, a puszta jelenléte is kikészít...
Voltam bőrgyógyászaton az anyajegyem miatt. Azt mondták, semmi baja, egyelőre hagyjuk, időnként menjek vissza megnézetni.
Szóval nincs bőrrákom. Jee. XD
Kikerestem gugliban az összes pécsi szállodát és panziót (vagy legalábbis jó sokat), és elkezdtem sorban felhívni őket. Az első kettőnél leráztak, a harmadik azt mondta, visszahívnak, a negyedik meg, hogy érdeklődjek május végén. Mondtam, hogy nekem most kéne elintézni, hát akkor sajnálják, de nem. Kösz.
Az ötödik hívásnál már elég ideges voltam. Valami nő vette fel. Elmondtam neki, mit akarok, valamit motyogott, aztán félre tette a kagylót. Kicsit hülyén néztem, de aztán felvette valami pasi. Neki is elmondtam a mondókámat, ő meg azt felelte, persze, van ilyen lehetőség. Hurrá, siker, megbeszéltem vele, hogy pénteken viszem a papírokat.
Talán mégsem vagyok annyira életképtelen...?
A legtöbb ember hülyének néz.
Talán nem pont ez a megfelelő kifejezés. Furcsának tartanak.
Nem igazán értettem sose, miért van ez így.
Ma gondolkodtam rajta. Azt hiszem én valahogy más síkon vagyok, mint a többi ember. Nem tudom pontosabban kifejezni, mire gondolok. (Én értem, az a lényeg. XD)
Megyek az utcán, nézek ki a fejemből, azt se tudom, melyik bolygón vagyok, elmerülök a saját kis világomban. Az osztálytársak meg mennek el mellettem, és röhögnek, hogy nem veszek észre senkit-semmit, csak röhögök magamban. (Ez igen gyakran előfordul. Persze az is hozzátartozik, hogy nem látok 5 méternél messzebb. XD).
Osztálytársakkal dumálunk/ökörködünk, én meg benyögök egy kapcsolódó idézetet egy filmből, könyvből vagy sorozatból, esetleg reklámból, akármiből. A társalgás megakad, fura pillantások, értetlen fejek, kérdés, miről beszélsz? Majd megy tovább.
Időnként észreveszem, hogy röhögnek rajtam, beszélnek rólam. De nem hiszem, hogy ez rosszindulatú dolog, inkább csak nem tudnak hova rakni, nem értenek.
Mondjuk nem lep meg. Igazából én sem értem magam.
Csoda, hogy nem tudok beilleszkedni sehova?
Tegnap + ma egész jó napom volt. Nem volt se bőgés, se szomorkodás. És leinni se akartam magam. (Igen, én, a nagy anti-alkesz, aki képtelen egy kortynál többet meginni bármilyen alkoholos italból -a csokilikőrt és a Bacardi lime-ot leszámítva-, mostanában komolyan fontolgattam, hogy benyakalok egy üveg valamit, hátha attól jobb kedvem lesz... Persze nem tettem meg, mert nem tudok megenni/meginni semmi olyat, aminek szar íze van, másrészt meg mert iszonyúan félek attól, hogy esetleg hánynék (ismerősök tudnának erről mesélni...), úgyhogy inkább hanyagolom a dolgot. XD)
De az is benne van valószínűleg, hogy apám tegnap is, ma is melózik. Holnap lehet megint kurva szar napom lesz.
Lehet apámtól vagyok ennyire a padlón. Pedig mostanában nem is veszekszünk annyit. Úgy látszik, a puszta jelenléte is kikészít...
Voltam bőrgyógyászaton az anyajegyem miatt. Azt mondták, semmi baja, egyelőre hagyjuk, időnként menjek vissza megnézetni.
Szóval nincs bőrrákom. Jee. XD
2010. április 13., kedd
Reakció
Most vettem észre, hogy valaki névtelenül kommentelte néhány bejegyzésemet. Hát mint látszik, nem nagyon szoktam visszanézni a bejegyzéseket... XD
Nem tudom, ki vagy, kedves Névtelen, és hogy olvasol -e még, de válaszoltam a kommentekre. =)
Más.
Az én drága egyetlen legjobb barátnőm ma ünnepli a 20 szülinapját. Boldog szülinapot Dia!!!! Üdv a kétikszesek táborában. X'D ♥
Amúgy a változatosság kedvéért egész tűrhető napom volt. Nem bőgtem egyáltalán. oO Rekord. X'D
Nem tudom, ki vagy, kedves Névtelen, és hogy olvasol -e még, de válaszoltam a kommentekre. =)
Más.
Az én drága egyetlen legjobb barátnőm ma ünnepli a 20 szülinapját. Boldog szülinapot Dia!!!! Üdv a kétikszesek táborában. X'D ♥
Amúgy a változatosság kedvéért egész tűrhető napom volt. Nem bőgtem egyáltalán. oO Rekord. X'D
2010. április 12., hétfő
2010. április 10., szombat
So what am I?
Amikor elkezdődött ez az egész
Nem volt semmi mondanivalóm
És elvesztem abban a nihilben
Ami bennem volt (összezavarodtam)
És mindent kiadtam magamból, hogy rájöjjek
Nem én vagyok az egyetlen ember
Akinek ilyen gondolatai vannak (bennem)
De ez az egész üresség
Amit a szavak keltenek életre
Az egyedüli valós dolog
Amit még érezni tudok (nincs vesztenivalóm)
Befuccsoltam, üres vagyok – egyedül
És ez az én hibám
Meg akarok gyógyulni, érezni akarom
Hogy amit gondoltam, soha nem volt igaz
Meg akarok szabadulni a fájdalomtól
Amit oly régóta érzek
(Töröld ki a fájdalmat, amíg el nem tűnik)
Meg akarok gyógyulni, érezni akarom
Hogy közel vagyok valami jóhoz
Szeretnék megtalálni valamit
Amit mindig is akartam
Egy helyet, ahova tartozom
Nincs mit mondanom
Nem hiszem el, hogy nem estem
Egyből pofára (összezavarodtam)
Mindenfelé néztem, csak azért, hogy rájöjjek
Ez az egész nem úgy van
Ahogy elképzeltem magamban
(Mi is vagyok én?)
Mivel rendelkezem
Azon kívül, hogy negatív vagyok?
Mert nem tudom elfogadni azt
Ahogy mindenki tekint rám (nincs vesztenivalóm)
Nincs mit elérni, üres vagyok – egyedül
És ez az én hibám
Soha nem fogom megismerni önmagam
Amíg magam meg nem teszem
És addig semmi mást nem fogok érezni
Amíg be nem gyógyultak a sebeim
Addig soha nem leszek valaki
Amíg nem szakadok el magamtól
El fogok szakadni
Ma megtalálom önmagam
Meg akarok gyógyulni, érezni akarom
Hogy ott vagyok, ahova tartozom
Hogy lehet, hogy egy dal ennyire tökéletesen passzoljon valakire?
13 éves voltam, mikor először hallottam ezt a dalt. A kamaszkor elején, a sok változás közepette, amiket nem értettem, összezavarodva, ez a dal évekig a mankóm mantrám, támaszom volt.
De most, hét évvel később, immár felnőtt fejjel... mintha még inkább rólam szólna az egész.
Azt hiszem talán Mike mondta egyszer a Meteoráról, hogy ez a lemez még az ötvenedik hallgatás után is tartogat valami újat. És a fenébe, igaza volt. Én már szó szerint rongyosra hallgattam anno, és most, miközben ezredszer hallgatom, elmélyedve a dalszövegfordításokban, olyan, mintha először hallanám. Mintha valahogy velem együtt élt, fejlődött, változott volna a zene, holott ugyanaz maradt.
Én változtam. És nem előnyömre.
13 évesen boldog voltam. Talán nem voltam tudatában, de hét év távlatából visszanézve, már látom. És visszasírom azt a másfél évet, amikor minden olyan... tökéletes volt.
Nem volt meg mindenem, az életem nem volt fenékig tejfel, sőt, ha objektíven nézzük, most talán még jobb dolgom is van, de mégis... akkor elégedett voltam, boldog, tele reményekkel, vágyakkal, célokkal, és az élet olyan csodásnak tűnt...
És most? Az azóta eltelt pár év alatt minden öröm, remény, vágy, érzés eltűnt belőlem, meghalt. Nem maradt semmi. Üres vagyok, keserű, boldogtalan, és rettenetesen magányos...
"Meg akarok gyógyulni, érezni akarom
Hogy ott vagyok, ahova tartozom"
Boldog szülinapot Fernando. ♥ Ma este varázsolj, a kedvemért. Kérlek.
2010. április 9., péntek
Mi a baj velem?
szomojk. says:
*tudom, idegesen jobban bírlak
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*kurvajó
szomojk. says:
*ja nekem máár jobb a kedvem amúgy
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*jó neked
*mondjuk én is röhögök
*de kínomban
*XD
szomojk. says:
*én csak rajtunk
*mint két hatéves, nagyon cukik vagyunk
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*de te csinálod baszki XD
*én kb öt mondat után lezártam volna a témát
*de te csak azért is cseszegetsz XD
szomojk. says:
*naná, két éve vártam erre
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*mire?
*hogy ki legyek borulva?
szomojk. says:
*hogy úgy általában valamilyen nem felületes érzelemnek jelét mutasd
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*és mi iránt kellett volna "nem felületes" érzelmet produkálnom? XD
szomojk. says:
*bármi iránt
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*pl? XD
szomojk. says:
*időnként például valami lelkesedést, vagy izgalmat vagy örömöt mutathatnál
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*én már jópárszor elmondtam neked, hogy ilyen vagyok
*ez van, nem tehetek róla
*én se örülök neki
*de nem értem, Te milyen alapon vársz tőlem mást
*amikor egyrészt nem is beszélünk
*másrészt ha mégis
*akkor is, ha írok valamit, csak valami cinikus faszságot válaszolsz az esetek 99%-ában
*XD
szomojk. says:
*meglehet, bár még nem figyeltem meg
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*lol
szomojk. says:
*semmi gondom nincs amúgy Veled
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*ne X'D
szomojk. says:
*már többször volt az az érzésem, hogy vagy teljesen érdektelen vagy
*vagy nem szeretsz beszélgetni, legalábbis komolyabb dolgokról
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*hát nézd
*sose hoztál fel komolyabb témát emlékeim szerint
*persze lehet most is az én fejemmel van a baj
*másrészt meg ha ez vigasztal, nekem is hasonló érzéseim vannak veled kapcsolatban
*vagyis inkább azt érzem, hogy én nem érdekellek abszolút, mondjuk nem lep meg egyáltalán xD
szomojk. says:
*pedig érdekes vagy
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*az tuti
*XD
szomojk. says:
*nem komolyan, méghozzá azért mert nagyon hasonlóan viselkedünk
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*biztos
szomojk. says:
*nem szoktál túl sok kérdést feltenni
*vagy ha beszélgetünk inkább el "XD"-zed minthogy túl mélyenszántó gondolatokat fogalmaznál meg
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*de mivel kapcsolatban? XD
szomojk. says:
*Lady Zárkózott
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*sose beszélünk mélyen szántó dolgokról
*XD
*komolyan
*egyetlen egy dolgot mondj
*amire szerinted mélyen szántó gondolatokkal kellett volna felelnem XD
szomojk. says:
*hát mondjuk jólesett volna, ha legalább valami közhelyet elsütsz a szakításommal kapcsolatban
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*mondtam, hogy sajnálom
szomojk. says:
*persze semmire nem megyek vele, de önmagában a próbálkozás szórakoztatni szokott
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*mást tőlem ne várj
*mi a tökömet szóltam volna hozzá?
*Dia is most szakított pont ma
*nem tudtam neki se többet mondani
*nekem semmi kapcsolatom nem volt még
*mégis mi a fenével tudtalak volna megvigasztalni?
*nekem fingom nincs az egészről
*amúgy annyira tudtam, hogy ide fogsz kilyukadni végül
*XD
szomojk. says:
*én még fiatalabb koromban ilyen helyzetekben rendszeresen a "-hé figyi... semmi" játékot játszottam
*na ha annyira tudtad elmagyarázhatnád miért mielőtt megkérem a kezed 239-edik alkalommal
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*nem tudom honnan XD
*de amúgy most nézem
*szomojk. says:
*persze semmire nem megyek vele, de önmagában a próbálkozás szórakoztatni szokott
*ha neked más ember csak arra jó, hogy szórakoztasson
*akkor egyáltalán hogy van pofád hozzá, hogy most itt basztass engem? oO
szomojk. says:
*értékelem a próbálkozásokat és jólesik, emiatt azoknak a helyébe képzelem magam akik próbálkoznak... olyankor jókat derülök a helyzeten, de ebben sztem semmi kivetnivaló nincs
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*aha
szomojk. says:
*nem szokásom másokon szórakozni
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*állandóan önellentmondásokba keveredsz XD
*na mindegy XD
szomojk. says:
*(nyilván elmebeteg vagyok)
amúgy hol az önellentmondás?
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*ajj hagyjuk XD
*már nincs agyam ehhez
*nem is értem, mit akarsz kihozni ebből az egészből XD
*hagyjuk XD
szomojk. says:
*rendben
*egyszer úgyis kiderül magától
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*mi? XD
szomojk. says:
*a szokványos válaszom az lenne hogy az ég
*jelen helyzetben az önellentmondások... tényleg nem értem az egészet
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*én sem XD
*azt sem értem, min vitatkozol tulajdonképpen xD
*na mindegy
*XD
szomojk. says:
*szerinted megette a virágot a bárány?
*tudom, idegesen jobban bírlak
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*kurvajó
szomojk. says:
*ja nekem máár jobb a kedvem amúgy
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*jó neked
*mondjuk én is röhögök
*de kínomban
*XD
szomojk. says:
*én csak rajtunk
*mint két hatéves, nagyon cukik vagyunk
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*de te csinálod baszki XD
*én kb öt mondat után lezártam volna a témát
*de te csak azért is cseszegetsz XD
szomojk. says:
*naná, két éve vártam erre
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*mire?
*hogy ki legyek borulva?
szomojk. says:
*hogy úgy általában valamilyen nem felületes érzelemnek jelét mutasd
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*és mi iránt kellett volna "nem felületes" érzelmet produkálnom? XD
szomojk. says:
*bármi iránt
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*pl? XD
szomojk. says:
*időnként például valami lelkesedést, vagy izgalmat vagy örömöt mutathatnál
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*én már jópárszor elmondtam neked, hogy ilyen vagyok
*ez van, nem tehetek róla
*én se örülök neki
*de nem értem, Te milyen alapon vársz tőlem mást
*amikor egyrészt nem is beszélünk
*másrészt ha mégis
*akkor is, ha írok valamit, csak valami cinikus faszságot válaszolsz az esetek 99%-ában
*XD
szomojk. says:
*meglehet, bár még nem figyeltem meg
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*lol
szomojk. says:
*semmi gondom nincs amúgy Veled
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*ne X'D
szomojk. says:
*már többször volt az az érzésem, hogy vagy teljesen érdektelen vagy
*vagy nem szeretsz beszélgetni, legalábbis komolyabb dolgokról
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*hát nézd
*sose hoztál fel komolyabb témát emlékeim szerint
*persze lehet most is az én fejemmel van a baj
*másrészt meg ha ez vigasztal, nekem is hasonló érzéseim vannak veled kapcsolatban
*vagyis inkább azt érzem, hogy én nem érdekellek abszolút, mondjuk nem lep meg egyáltalán xD
szomojk. says:
*pedig érdekes vagy
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*az tuti
*XD
szomojk. says:
*nem komolyan, méghozzá azért mert nagyon hasonlóan viselkedünk
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*biztos
szomojk. says:
*nem szoktál túl sok kérdést feltenni
*vagy ha beszélgetünk inkább el "XD"-zed minthogy túl mélyenszántó gondolatokat fogalmaznál meg
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*de mivel kapcsolatban? XD
szomojk. says:
*Lady Zárkózott
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*sose beszélünk mélyen szántó dolgokról
*XD
*komolyan
*egyetlen egy dolgot mondj
*amire szerinted mélyen szántó gondolatokkal kellett volna felelnem XD
szomojk. says:
*hát mondjuk jólesett volna, ha legalább valami közhelyet elsütsz a szakításommal kapcsolatban
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*mondtam, hogy sajnálom
szomojk. says:
*persze semmire nem megyek vele, de önmagában a próbálkozás szórakoztatni szokott
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*mást tőlem ne várj
*mi a tökömet szóltam volna hozzá?
*Dia is most szakított pont ma
*nem tudtam neki se többet mondani
*nekem semmi kapcsolatom nem volt még
*mégis mi a fenével tudtalak volna megvigasztalni?
*nekem fingom nincs az egészről
*amúgy annyira tudtam, hogy ide fogsz kilyukadni végül
*XD
szomojk. says:
*én még fiatalabb koromban ilyen helyzetekben rendszeresen a "-hé figyi... semmi" játékot játszottam
*na ha annyira tudtad elmagyarázhatnád miért mielőtt megkérem a kezed 239-edik alkalommal
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*nem tudom honnan XD
*de amúgy most nézem
*szomojk. says:
*persze semmire nem megyek vele, de önmagában a próbálkozás szórakoztatni szokott
*ha neked más ember csak arra jó, hogy szórakoztasson
*akkor egyáltalán hogy van pofád hozzá, hogy most itt basztass engem? oO
szomojk. says:
*értékelem a próbálkozásokat és jólesik, emiatt azoknak a helyébe képzelem magam akik próbálkoznak... olyankor jókat derülök a helyzeten, de ebben sztem semmi kivetnivaló nincs
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*aha
szomojk. says:
*nem szokásom másokon szórakozni
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*állandóan önellentmondásokba keveredsz XD
*na mindegy XD
szomojk. says:
*(nyilván elmebeteg vagyok)
amúgy hol az önellentmondás?
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*ajj hagyjuk XD
*már nincs agyam ehhez
*nem is értem, mit akarsz kihozni ebből az egészből XD
*hagyjuk XD
szomojk. says:
*rendben
*egyszer úgyis kiderül magától
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*mi? XD
szomojk. says:
*a szokványos válaszom az lenne hogy az ég
*jelen helyzetben az önellentmondások... tényleg nem értem az egészet
Vödör™ - Gombperec hídlakó says:
*én sem XD
*azt sem értem, min vitatkozol tulajdonképpen xD
*na mindegy
*XD
szomojk. says:
*szerinted megette a virágot a bárány?
2010. április 8., csütörtök
"A vallási tébolynak az a szépsége, hogy mindent képes megmagyarázni. Ha egyszer az ember elfogadja Istent (vagy a Sátánt) a halandó világ összes eseményének eredendő okául, akkor nem marad hely a választásnak... vagy a véletlennek. Ha egyszer az ember megtanulja az olyan varázsigéket, mint "tükör által homályosan" meg "a rejtelmek által teszi Ő nyilvánvalóvá a csodáit", a logikát boldogan ki lehet hajítani az ablakon. A vallási téboly egyike a tévedhetetlen módoknak, amelyekkel meg lehet magyarázni a világ szeszélyeit, mert kiküszöböli a véletlent. Az igazi vallási megszállott mindenre talál választ."
2010. április 3., szombat
Ez + az
Mostanában ezeket hallgatom:
Muse - Uprising
James Bourne - Loser with no life
(Egyem meg. ♥ Cím alapján akár rólam is szólhatna...)
Adam Lambert - Whataya want from me
(Homár a csávó, de kibaszott jó hangja van.)
Parov Stelar - Shine
+1:
Blue Oyster Cult - Don't fear the reaper
(Elég béna fordítás, nem találtam jobbat... imádom ezt a dalt.)
Muse - Uprising
James Bourne - Loser with no life
(Egyem meg. ♥ Cím alapján akár rólam is szólhatna...)
Adam Lambert - Whataya want from me
(Homár a csávó, de kibaszott jó hangja van.)
Parov Stelar - Shine
Kaptam Grétától szülinapomra Real Madridos sálat! ♥
Ugye, milyen szép? ^^
+1:
Blue Oyster Cult - Don't fear the reaper
Ne féld a Kaszást
Eljött az időnk
Itt és most, ez van...
Egy évszak sem fél tőle
Nem fél az eső, a nap s a szél
(Mi is tegyünk hát így)
Gyerünk, édes... ne féld a Kaszást
Kedves, fogd kezem... ne féld a Kaszást
Együtt szállhatunk... ne féld a Kaszást
Én vagyok az Egy...
Bálinttal végeztünk
Itt, és most, gyerünk
Rómeó és Júlia
Együtt lesznek mostmár örökké... Rómeó és Júlia
negyvenezer férfi és nő naponta... mint Rómeó és Júlia
negyvenezer férfi és nő naponta... átértékelt boldogság
Újabb negyvenezer hal nap mint nap... mi is tegyünk hát így
Gyerünk, édes... ne féld a Kaszást
Kedves, fogd kezem... ne féld a Kaszást
Együtt szállhatunk... ne féld a Kaszást
Én vagyok az Egy...
Szerelmünkben egyesüljünk...
Itt és most, gyerünk
Eljött az utolsó éj
És rájött, képtelen indulni
És az ajtó nyílt és szellő kélt
A gyertyaláng táncolt, majd elalélt
A függöny lebbent s ő belépett... s szólt: mitől félsz?
gyerünk, édes... és ő már nem félt
és rohant felé... lebegni kezdtek...
hátrapillantva búcsúztak... úgy tett hát, mint ők...
megfogta a kezét... úgy tett hát, mint ők...
gyerünk, édes... ne féld a Kaszást
Eljött az időnk
Itt és most, ez van...
Egy évszak sem fél tőle
Nem fél az eső, a nap s a szél
(Mi is tegyünk hát így)
Gyerünk, édes... ne féld a Kaszást
Kedves, fogd kezem... ne féld a Kaszást
Együtt szállhatunk... ne féld a Kaszást
Én vagyok az Egy...
Bálinttal végeztünk
Itt, és most, gyerünk
Rómeó és Júlia
Együtt lesznek mostmár örökké... Rómeó és Júlia
negyvenezer férfi és nő naponta... mint Rómeó és Júlia
negyvenezer férfi és nő naponta... átértékelt boldogság
Újabb negyvenezer hal nap mint nap... mi is tegyünk hát így
Gyerünk, édes... ne féld a Kaszást
Kedves, fogd kezem... ne féld a Kaszást
Együtt szállhatunk... ne féld a Kaszást
Én vagyok az Egy...
Szerelmünkben egyesüljünk...
Itt és most, gyerünk
Eljött az utolsó éj
És rájött, képtelen indulni
És az ajtó nyílt és szellő kélt
A gyertyaláng táncolt, majd elalélt
A függöny lebbent s ő belépett... s szólt: mitől félsz?
gyerünk, édes... és ő már nem félt
és rohant felé... lebegni kezdtek...
hátrapillantva búcsúztak... úgy tett hát, mint ők...
megfogta a kezét... úgy tett hát, mint ők...
gyerünk, édes... ne féld a Kaszást
(Elég béna fordítás, nem találtam jobbat... imádom ezt a dalt.)
2010. április 1., csütörtök
Kérdőjel
Miért érzi magát az ember szarul?
Miért van az, hogy az ember felkel reggel, és anélkül, hogy bármi inger érné, egyszerűen szarul érzi magát? Semmi életkedv, legszívesebben a fejedre húznád a paplant, és aludnál még vagy 20 évet. De persze nem lehet. Felkelsz, és végzed a napi teendőidet, és közben olyan nyomorultnak, fáradtnak, öregnek, semmirekellőnek, és még sorolhatnám, egyszóval kurva szarul érzed magad, pedig marhára nincs rá semmi ok.
Süt a nap, szép az idő, csak 1 óra a suliban, holnaptól szünet, azt csinálsz, amit akarsz, mégis legszívesebben elásnád magad. Minimum.
Miért van ez? Hogy egy nap, ami tökéletes lehetne, jó eséllyel pályázna az "év legszarabb napja" díjra, pedig nincs semmi, ami megindokolná ezt? Nem bántott senki, nem történt semmi, és mégis minden szar.
Annyira gyűlölöm ezt! Amúgy is kilátástalan, reménytelen, nyomasztó az egész élet, és amikor lehetne benne egy szép nap, amikor ugyan nem történik semmi, és később nem is emlékszik rá az ember, de még ez se lehet, mert szarul érzed magad. Csak úgy szarul.
És senki nem érti, mi ütött beléd, zaklatnak, mi bajod van? Persze az ember azt mondja, semmi. Mert nincs is semmi baja. Pontosabban minden baja van. Hogy is tudnál válaszolni, mikor te se érted? Az emberek meg megsértődnek. Ők csak jót akartak, te meg bunkó módon arra se vagy hajlandó, hogy megmond, mi a baj. Elrontod más napját is.
Csúcs.
Ilyenkor a legrosszabb. Ok nélkül szenvedni. Ha valaki bánt, vagy történik valami szar dolog, akkor azt mondom, oké. De így...?
Ki érti ezt? Aki igen, az megoszthatná velem. Hogy mit lehet tenni. Mert én úgy érzem, be fogok lassan kattanni...
Miért van az, hogy az ember felkel reggel, és anélkül, hogy bármi inger érné, egyszerűen szarul érzi magát? Semmi életkedv, legszívesebben a fejedre húznád a paplant, és aludnál még vagy 20 évet. De persze nem lehet. Felkelsz, és végzed a napi teendőidet, és közben olyan nyomorultnak, fáradtnak, öregnek, semmirekellőnek, és még sorolhatnám, egyszóval kurva szarul érzed magad, pedig marhára nincs rá semmi ok.
Süt a nap, szép az idő, csak 1 óra a suliban, holnaptól szünet, azt csinálsz, amit akarsz, mégis legszívesebben elásnád magad. Minimum.
Miért van ez? Hogy egy nap, ami tökéletes lehetne, jó eséllyel pályázna az "év legszarabb napja" díjra, pedig nincs semmi, ami megindokolná ezt? Nem bántott senki, nem történt semmi, és mégis minden szar.
Annyira gyűlölöm ezt! Amúgy is kilátástalan, reménytelen, nyomasztó az egész élet, és amikor lehetne benne egy szép nap, amikor ugyan nem történik semmi, és később nem is emlékszik rá az ember, de még ez se lehet, mert szarul érzed magad. Csak úgy szarul.
És senki nem érti, mi ütött beléd, zaklatnak, mi bajod van? Persze az ember azt mondja, semmi. Mert nincs is semmi baja. Pontosabban minden baja van. Hogy is tudnál válaszolni, mikor te se érted? Az emberek meg megsértődnek. Ők csak jót akartak, te meg bunkó módon arra se vagy hajlandó, hogy megmond, mi a baj. Elrontod más napját is.
Csúcs.
Ilyenkor a legrosszabb. Ok nélkül szenvedni. Ha valaki bánt, vagy történik valami szar dolog, akkor azt mondom, oké. De így...?
Ki érti ezt? Aki igen, az megoszthatná velem. Hogy mit lehet tenni. Mert én úgy érzem, be fogok lassan kattanni...
2010. március 30., kedd
"Költészet"
A legtöbb ember kamasz korában valamilyen formában igyekszik kifejezni az érzéseit, a zűrzavart, ami uralkodik benne. Versek, novellák, regény-kísérletek, esetleg napló. A legtöbb esetben persze ezek a fiók mélyére kerülnek, hogy aztán x év elteltével könnyes röhögés tárgyai legyenek.
Viszont akadnak olyanok is, akik megosztják műveiket a világgal. A neten gyakran szembesülök kiskamaszok alkotásaival.
Alapvetően ez nem baj, engem mégis zavar.
Azt is elmondom, miért.
Nagyon szeretem az irodalmat és a verseket. És nagyon "finnyás" is vagyok ilyen téren, főleg ami a verseket illeti. És rettenetes, egyszerűen rettenetes, hogy az emberek 90%-a azt hiszi, hogy a vers attól lesz vers, mert a sorok vége rímel.
Nem, nem és nem! Egy vers nem összedobált szavak halmaza, amiknek a vége rímel. Nem véletlen, hogy nagyon kevesen tudnak igazán jó verseket írni. Ehhez tényleg tehetség kell. Hogy megtaláld a ritmust, a szótagok/szavak számát, a hangsúlyokat... Ez egy bonyolult dolog. Van, akinek egyszerűen jönnek az ilyen dolgok, de ez nagyon ritka. Mások vért izzadva ugyan, de tudnak alkotni.
Viszont az emberek (és a kamaszok) nagy része, valljuk be, nem ilyen.
Persze, nem is kell annak lennie senkinek, nyilván, ahogy azt az első mondatban is írtam, a tinik nagy részének ezzel nem az a célja, hogy halhatatlan költővé váljon, egyszerűen csak valahogy kifejezésre szeretné juttatni a benne kavargó érzéseket, a bizonytalanságot, a vágyait, félelmeit, satöbbi.
És ez egy jó dolog tulajdonképpen. Én is írtam verseket 12 évesen, persze iszonyúak voltak, így 20 évese fejjel visszaolvassa ég a pofámon a bőr, hogy ilyeneket képes voltam kiadni a kezemből (mert hogy én lelkesen mutogattam a magyartanáromnak az alkotásaimat). 1 évvel később visszaolvasva már rájöttem, hogy borzalmasan tehetségtelen vagyok, így fel is hagytam az írással.
A legtöbb "tiniköltő" erre a sorsra szokott jutni.
És hogy tulajdonképpen mi a problémám ezzel az egésszel?
A mostani kamaszok nem olvasnak. Mert nem menő, mert a net sokkal érdekesebb, mert a filmek sokkal jobbak, és miért olvassak el egy több száz oldalas könyvet, mikor megnézhetem 120 percben. Verseket végképp nem olvasnak.
És ugye itt jön be az internet, a közösségi portálok, blogok, ahol a kis tinipoéták lelkesen publikálják műveiket. Minden vicc nélkül, teljes biztonsággal állítom, hogy ezeket sokkal többen olvassák az érintettek közül, mint Adyt vagy József Attilát.
Van pár 14-17 éves ismerősöm, akiket nagyon kedvelek, de...
Az agyamat eldobom, mikor megmutatnak egy ilyen, minden tehetséget nélkülöző "alkotást", hogy "óóóó milyen csodás vers, milyen kifejező, bárcsak ilyen tehetséges lennék.", ésatöbbi.
Könyörgöm!! Hova jut a világ, ha egy négysoros förmedvényt képesek egy Pilinszky fölé emelni? Ez egyszerűen siralmas, szánalmas, borzalmas.
Komolyan, néha sírni tudnék. Ez a világ egyre szarabb. Egyre sekélyesebb, felszínesebb, undorítóbb. Oké, nyilván hülyeség egy ilyen csip-csup dologból kihozni ezt, de ez csak egy dolog a sok közül, és engem iszonyúan zavar.
Főleg mert hiába magyarázom az érintetteknek, miért tartom ezeket nagy kalap szarnak, nem értik meg. Néha 100 évesnek érzem magam, és ha valaki, aki nem ismer, olvassa ezt, valószínűleg azt gondolja, legalább 10-15 éves szakadék tátong köztem és köztük, pedig az a 4-5 év elvileg semmi.
Hát úgy látszik, mégsem.
Persze lehet -sőt valószínű- hogy bennem van a hiba...
Ehhez kapcsolódóan találtam egy cikket, ami tökéletesen megfogalmazza azt, amit én nem tudok.
(Lehet hülyén fogalmaztam helyenként, nézzétek el nekem, késő van már, és közben meccset is néztem, meg amúgy sem tudok jól fogalmazni. XD)
Viszont akadnak olyanok is, akik megosztják műveiket a világgal. A neten gyakran szembesülök kiskamaszok alkotásaival.
Alapvetően ez nem baj, engem mégis zavar.
Azt is elmondom, miért.
Nagyon szeretem az irodalmat és a verseket. És nagyon "finnyás" is vagyok ilyen téren, főleg ami a verseket illeti. És rettenetes, egyszerűen rettenetes, hogy az emberek 90%-a azt hiszi, hogy a vers attól lesz vers, mert a sorok vége rímel.
Nem, nem és nem! Egy vers nem összedobált szavak halmaza, amiknek a vége rímel. Nem véletlen, hogy nagyon kevesen tudnak igazán jó verseket írni. Ehhez tényleg tehetség kell. Hogy megtaláld a ritmust, a szótagok/szavak számát, a hangsúlyokat... Ez egy bonyolult dolog. Van, akinek egyszerűen jönnek az ilyen dolgok, de ez nagyon ritka. Mások vért izzadva ugyan, de tudnak alkotni.
Viszont az emberek (és a kamaszok) nagy része, valljuk be, nem ilyen.
Persze, nem is kell annak lennie senkinek, nyilván, ahogy azt az első mondatban is írtam, a tinik nagy részének ezzel nem az a célja, hogy halhatatlan költővé váljon, egyszerűen csak valahogy kifejezésre szeretné juttatni a benne kavargó érzéseket, a bizonytalanságot, a vágyait, félelmeit, satöbbi.
És ez egy jó dolog tulajdonképpen. Én is írtam verseket 12 évesen, persze iszonyúak voltak, így 20 évese fejjel visszaolvassa ég a pofámon a bőr, hogy ilyeneket képes voltam kiadni a kezemből (mert hogy én lelkesen mutogattam a magyartanáromnak az alkotásaimat). 1 évvel később visszaolvasva már rájöttem, hogy borzalmasan tehetségtelen vagyok, így fel is hagytam az írással.
A legtöbb "tiniköltő" erre a sorsra szokott jutni.
És hogy tulajdonképpen mi a problémám ezzel az egésszel?
A mostani kamaszok nem olvasnak. Mert nem menő, mert a net sokkal érdekesebb, mert a filmek sokkal jobbak, és miért olvassak el egy több száz oldalas könyvet, mikor megnézhetem 120 percben. Verseket végképp nem olvasnak.
És ugye itt jön be az internet, a közösségi portálok, blogok, ahol a kis tinipoéták lelkesen publikálják műveiket. Minden vicc nélkül, teljes biztonsággal állítom, hogy ezeket sokkal többen olvassák az érintettek közül, mint Adyt vagy József Attilát.
Van pár 14-17 éves ismerősöm, akiket nagyon kedvelek, de...
Az agyamat eldobom, mikor megmutatnak egy ilyen, minden tehetséget nélkülöző "alkotást", hogy "óóóó milyen csodás vers, milyen kifejező, bárcsak ilyen tehetséges lennék.", ésatöbbi.
Könyörgöm!! Hova jut a világ, ha egy négysoros förmedvényt képesek egy Pilinszky fölé emelni? Ez egyszerűen siralmas, szánalmas, borzalmas.
Komolyan, néha sírni tudnék. Ez a világ egyre szarabb. Egyre sekélyesebb, felszínesebb, undorítóbb. Oké, nyilván hülyeség egy ilyen csip-csup dologból kihozni ezt, de ez csak egy dolog a sok közül, és engem iszonyúan zavar.
Főleg mert hiába magyarázom az érintetteknek, miért tartom ezeket nagy kalap szarnak, nem értik meg. Néha 100 évesnek érzem magam, és ha valaki, aki nem ismer, olvassa ezt, valószínűleg azt gondolja, legalább 10-15 éves szakadék tátong köztem és köztük, pedig az a 4-5 év elvileg semmi.
Hát úgy látszik, mégsem.
Persze lehet -sőt valószínű- hogy bennem van a hiba...
Ehhez kapcsolódóan találtam egy cikket, ami tökéletesen megfogalmazza azt, amit én nem tudok.
(Lehet hülyén fogalmaztam helyenként, nézzétek el nekem, késő van már, és közben meccset is néztem, meg amúgy sem tudok jól fogalmazni. XD)
2010. március 15., hétfő
7vége
Elég zsúfolt volt. És végre történt velem valami. :D
Pénteken végre megjött a lóvém. *_* Kész kínszenvedés volt az a két óra a suliban, de túléltem. Mentem az Árkádba megnézni, megjött -e a pénz, és megjött. :D Első utam a DM-be vezetett, ahol egyből elköltöttem 16ezer forintot. :$ Tudom, baromi soknak hangzik, de semmi, hangsúlyozom semmi felesleges dolgot nem vettem, szükség volt mindre, úgyhogy nem érdekel. XD
Aztán elmentem a vasútállomásra megkérdezni, hogy járnak a vonatok Budapest felé szombaton. Sikerült egy nagyon értelmes nőszemélyt kifognom a jegypénztárnál. A kérdésemre rendkívül hasznos információval sikerült szolgálnia: "Úgy, mint ma." Aha, és ma hogy járnak? "Hát ahogy máskor." Kösz bazmeg. '-_- Végül sikerült kinyögnie, hogy délután fél hattól kétóránként.
Átmentem a buszvégre, ott is érdeklődtem, kiderült, hogy buszok korábban is indulnak, ráadásul a jegy is olcsóbb, így Grétával való konzultáció után megvettem a jegyet.
Felhívtam Norelt, mert "régen" beszéltem vele, és akkor is rosszul volt, aggódtam miatta. Szerencsére kiderült, hogy most már jól van, remélem, gyakrabban lesz most már msn-en, mert hiányzik. :'[
Fél kettőkor találkoztam Zsófival a Domus előtt, bementünk ruhát venni. Ez is létszükséglet volt, mert a "ruhatáram" nagyjából 5-6 olyan darabot tartalmaz, ami alkalmas arra, hogy emberek közé menjek benne, a többi csak és kizárólag itthoni viselésre jó. Vettem nadrágot (találtam egyet az én méretemben, kész csoda), fehérneműt (találtam melltartót az én méretemben, na ez az, ami tényleg csoda, mert hogy 80-asnál kisebbet valamiért nem nagyon szeretnek árulni '-_-), pólót, egy dzsekit, cipőt, meg egy táskát (ez igazából nem volt létszükséglet, de nem bírtam ellenállni :$). Azt hittem, legalább egy 20-ast otthagyok, ha nem többet, de csak 13-at fizettem, meg is lepődtem.
Ezek után még Zsófival benéztünk valami kulcsmásolóhoz, meg Árkádba a Photoplusba, és ettem a Burger Kingben, ami az első étkezésem volt aznap, csoda, hogy nem lettem rosszul. Még betértünk egy ruhaüzletbe, ahol nem vettem semmit, majd hazamentünk végre hajat festeni.
Közben hívott Dia, hogy kijönnek azért a német cuccért, amit Lajosnak töltöttem le. Így mikor hazaértem, rácsörögtem, hogy jöhetnek. Ez volt kb ötkor, fél hétkor még nem voltak sehol, amit kissé furcsálltam, fel is hívtam, hogy mi van, azt mondta, nem jön busz, de jönnek.
Meg is érkeztek végül, odaadtam a cuccot, közben Zsófi hazament, Diáék meg mondták, hogy mennek moziba megnézni az Alice-t. Én is meg akartam nézni már régóta, így velük mentem.
Azt hittem, negyedóránként jár a busz, így nyugodtan kimentünk negyed nyolcra, persze kiderült, hogy tízkor indult. A következő meg harminckor. Megijedtünk, hogy nem érünk oda időben, vagy ha igen, nem kapunk jegyet, ezért taxit hívtunk. Sikerült időben megérkeznünk, még jegyet is kaptunk, sőt, még arra is maradt időnk, hogy kajáljunk valamit.
Maga a film tulajdonképpen nem volt rossz, bár én sokkal többet vártam, nekem ez valahogy nem volt olyan "timburtonös". Nálam egyszernézős kategória.
Kb negyed órát vártam a buszra, tizenegy körül értem haza, és elég hamar ki is dőltem, mivel előző éjjel szinte semmit nem aludtam, köszönhetően a seggfej apámnak (ezt inkább nem részletezném). '-_-
Szombaton nyolckor keltem, fürödtem + borotválkoztam (hogy én azt mennyire nagyon gyűlölöm...), szóval készülődtem. Apám persze sehol, pedig még nem is mondtam neki, hogy megyek Pestre. Végre hazaért, akkor közöltem vele, ő meg persze nekiállt faggatni, mikormiérthogyankivel satöbbi, amit gyűlölök. '-_- Szerencsére lelépett hamar, nem is volt otthon, mikor elindultam.
Megint kényelmeskedtem, á, elég, ha az egészes busszal indulok, odaérek félre. Hát persze futhattam a buszra, de szerencsére elértem.
Öt órás utazás, semmi érdekes, leginkább zenét hallgattam.
Hat körül érkeztem meg, Gréta kijött elém, olyan jó volt végre látni! ^^ Nagyon hiányzott.
Elmentünk hozzá, albérletben lakik két másik csajjal, akikkel nem találkoztam, nem mintha tervben lett volna vagy hasonló. XD Nem maradtunk sokáig, szinte rögtön indultunk Gödörbe.
Én meg természetesen megint rosszul lettem, amiből már leírhatatlanul elegem van. Nem bírok rájönni, mitől lehet ez, mindenesetre tény, hogy ha én valahova kimozdulok, tuti száz, hogy hányingerem lesz, aminél jobban semmit sem rühellek köztudottan, és amitől mindig teljesen kiborulok. Ez most sem volt másképp, még oda sem értünk, de már éreztem, hogy gáz van. (Már az is eszembe jutott, hogy ez valami pánikbetegség lehet nálam. oO Franc se tudja. De marhára elegem van a dologból. '-_-)
Megvettük a jegyet, kaptunk karszalagot, bementünk. Még alig voltak páran. Bent csak még rosszabbul lettem a hülye cigarettafüsttől, leültünk, de hamar feladtam, elmentünk gyógyszertárat keresni (lassan már ki se tehetem a lábamat Daedalon nélkül...). Találtunk gyógyszertárat, természetesen zárva volt, ami nem kicsit lombozott le, már előre láttam, hogy szar estém lesz, ezáltal szegény Grétának is, mindezt az idióta emésztőrendszerem vagy mi miatt. '-_-
Visszamentünk Gödörbe, leültünk hátul, még nem kezdődtek a koncertek, így dumáltunk. Tök jó volt, hülyéskedtünk meg minden, és mire elkezdődött az első koncert, el is múlt a hülye rosszullétem.
4 koncert volt, Zagar, Korai Öröm, egy, aminek nem jegyeztem meg a nevét XD, és Colorstar. Igazából egyiket se ismerem nagyon, Zagartól van 2 dalom, amiből egyet hallgatok, a többi teljesen ismeretlen volt számomra. Lényegében azt kell tudni róluk, hogy nem igazán olyan zenék, amikre nagyon lehet táncolni vagy ugrálni, inkább az a lötyögős kategória. De azért jól elvoltunk. XD
Zagar után találkoztunk Gréta haverjával, Zsolttal. XD Aztán megint leültünk dumálni, csináltunk pár képet, meg ökörködtünk, szóval elvoltunk.
Korai Örömre megint lementünk, arra is lötyögtünk. Egy mellettem álló srác meg a frászt hozta ránk. Olyan perverz, skizo feje volt! oO És folyamat engem nézett meg vigyorgott. Elég ijesztő volt, főleg, hogy csak egy szemetes választott el minket egymástól. Aztán kiszúrta Grétát is, akkor őt kezdte el bámulni meg vigyorgott rá, majd valami szőke csajt nézett ki magának. Koncert végén kotortunk fel gyorsan, nehogy megtaláljon minket. Tényleg ijesztő volt. :S XD
A harmadik koncertnek csak a végére mentünk le, inkább fent dumáltunk.
Uccsó volt a Colorstar, ez már hajnali három körül. Én nem sokáig bírtam, egész héten alig aludtam valamit, és ez most kiütközött, úgyhogy inkább felmentem és leültem. Elég fos volt egyedül üldögélni ott, egyrészt mert majdnem elaludtam, másrészt meg mert iszonyúan hideg volt.
Vége volt a koncertnek, mentünk a ruhatárba, Gréta elbúcsúzott Zsolttól (sikeresen ráesett X'D), aztán leléptünk.
Először Grétához mentünk a cuccaiért, mivel ő is jött haza velem. Csak sajnos rossz buszra szálltunk. Vagyis jóra, csak rossz irányba. XD És mire felszálltunk a helyes irányba tartóra, és hazaértünk, addigra lekéstük a vonatot.
Sebaj, akkor irány a busz. Csakhogy most meg rossz villamosra szálltunk. X'D Hiába, ez a pesti közlekedés... Majdnem sikerült lekésnünk a buszt, de szerencsére elértük, és még kaját is sikerült vennem. (Épp ideje volt, mert szombat reggel kilenckor ettem utoljára, ez meg vasárnap reggel fél hétkor volt... csoda, hogy nem ájultam el vagy hasonló...).
Úton nem történt semmi, zenét hallgattam, amíg bírta a telefonom, meg aludtam.
Megérkeztünk, Gréta anyukája jófej volt, hazahozott kocsival.
Itthon persze egyből be akartam dőlni az ágyba, ami nem jött össze, mert kutyát kellett sétáltatni, boltba menni, mert persze semmi kaja nem volt otthon, aztán leültem a géphez és kicsit leragadtam. XD De azért lefeküdtem olyan egy-kettő körül, és úgy hétig aludtam.
Este megnéztem a meccset, aztán megint kidőltem. XD
Ma egész nap hulla voltam, pedig délig aludtam. Igaz akkor is úgy vánszorogtam ki szegény kutyával. Kajáltam, visszafeküdtem, néztem a telefonomon filmet, aztán bealudtam. XD Hét körül ébredtem fel. Holnap zh, én meg ki se nyitottam még semmit. Most már nem is fogok. Valahogy nem akarom elrontani ezt a hétvégét ilyesmivel. Persze meg fogom bánni, de most nem törődöm ilyesmivel. XD
Lényeg, hogy nagyon jól éreztem magam. Végre az én szaros kis életemben is történt valami. :D
Pár kép:
Tök jó a hajszínem. :D
Kaja. XD
Közös kép. :D
Vetkőzés. XD
Életkép.
Gréta ^^
Úgy nézek ki, mint aki benéz.
Jó a sapka. XD
Ez olyan aranyos. ^^
Pénteken végre megjött a lóvém. *_* Kész kínszenvedés volt az a két óra a suliban, de túléltem. Mentem az Árkádba megnézni, megjött -e a pénz, és megjött. :D Első utam a DM-be vezetett, ahol egyből elköltöttem 16ezer forintot. :$ Tudom, baromi soknak hangzik, de semmi, hangsúlyozom semmi felesleges dolgot nem vettem, szükség volt mindre, úgyhogy nem érdekel. XD
Aztán elmentem a vasútállomásra megkérdezni, hogy járnak a vonatok Budapest felé szombaton. Sikerült egy nagyon értelmes nőszemélyt kifognom a jegypénztárnál. A kérdésemre rendkívül hasznos információval sikerült szolgálnia: "Úgy, mint ma." Aha, és ma hogy járnak? "Hát ahogy máskor." Kösz bazmeg. '-_- Végül sikerült kinyögnie, hogy délután fél hattól kétóránként.
Átmentem a buszvégre, ott is érdeklődtem, kiderült, hogy buszok korábban is indulnak, ráadásul a jegy is olcsóbb, így Grétával való konzultáció után megvettem a jegyet.
Felhívtam Norelt, mert "régen" beszéltem vele, és akkor is rosszul volt, aggódtam miatta. Szerencsére kiderült, hogy most már jól van, remélem, gyakrabban lesz most már msn-en, mert hiányzik. :'[
Fél kettőkor találkoztam Zsófival a Domus előtt, bementünk ruhát venni. Ez is létszükséglet volt, mert a "ruhatáram" nagyjából 5-6 olyan darabot tartalmaz, ami alkalmas arra, hogy emberek közé menjek benne, a többi csak és kizárólag itthoni viselésre jó. Vettem nadrágot (találtam egyet az én méretemben, kész csoda), fehérneműt (találtam melltartót az én méretemben, na ez az, ami tényleg csoda, mert hogy 80-asnál kisebbet valamiért nem nagyon szeretnek árulni '-_-), pólót, egy dzsekit, cipőt, meg egy táskát (ez igazából nem volt létszükséglet, de nem bírtam ellenállni :$). Azt hittem, legalább egy 20-ast otthagyok, ha nem többet, de csak 13-at fizettem, meg is lepődtem.
Ezek után még Zsófival benéztünk valami kulcsmásolóhoz, meg Árkádba a Photoplusba, és ettem a Burger Kingben, ami az első étkezésem volt aznap, csoda, hogy nem lettem rosszul. Még betértünk egy ruhaüzletbe, ahol nem vettem semmit, majd hazamentünk végre hajat festeni.
Közben hívott Dia, hogy kijönnek azért a német cuccért, amit Lajosnak töltöttem le. Így mikor hazaértem, rácsörögtem, hogy jöhetnek. Ez volt kb ötkor, fél hétkor még nem voltak sehol, amit kissé furcsálltam, fel is hívtam, hogy mi van, azt mondta, nem jön busz, de jönnek.
Meg is érkeztek végül, odaadtam a cuccot, közben Zsófi hazament, Diáék meg mondták, hogy mennek moziba megnézni az Alice-t. Én is meg akartam nézni már régóta, így velük mentem.
Azt hittem, negyedóránként jár a busz, így nyugodtan kimentünk negyed nyolcra, persze kiderült, hogy tízkor indult. A következő meg harminckor. Megijedtünk, hogy nem érünk oda időben, vagy ha igen, nem kapunk jegyet, ezért taxit hívtunk. Sikerült időben megérkeznünk, még jegyet is kaptunk, sőt, még arra is maradt időnk, hogy kajáljunk valamit.
Maga a film tulajdonképpen nem volt rossz, bár én sokkal többet vártam, nekem ez valahogy nem volt olyan "timburtonös". Nálam egyszernézős kategória.
Kb negyed órát vártam a buszra, tizenegy körül értem haza, és elég hamar ki is dőltem, mivel előző éjjel szinte semmit nem aludtam, köszönhetően a seggfej apámnak (ezt inkább nem részletezném). '-_-
Szombaton nyolckor keltem, fürödtem + borotválkoztam (hogy én azt mennyire nagyon gyűlölöm...), szóval készülődtem. Apám persze sehol, pedig még nem is mondtam neki, hogy megyek Pestre. Végre hazaért, akkor közöltem vele, ő meg persze nekiállt faggatni, mikormiérthogyankivel satöbbi, amit gyűlölök. '-_- Szerencsére lelépett hamar, nem is volt otthon, mikor elindultam.
Megint kényelmeskedtem, á, elég, ha az egészes busszal indulok, odaérek félre. Hát persze futhattam a buszra, de szerencsére elértem.
Öt órás utazás, semmi érdekes, leginkább zenét hallgattam.
Hat körül érkeztem meg, Gréta kijött elém, olyan jó volt végre látni! ^^ Nagyon hiányzott.
Elmentünk hozzá, albérletben lakik két másik csajjal, akikkel nem találkoztam, nem mintha tervben lett volna vagy hasonló. XD Nem maradtunk sokáig, szinte rögtön indultunk Gödörbe.
Én meg természetesen megint rosszul lettem, amiből már leírhatatlanul elegem van. Nem bírok rájönni, mitől lehet ez, mindenesetre tény, hogy ha én valahova kimozdulok, tuti száz, hogy hányingerem lesz, aminél jobban semmit sem rühellek köztudottan, és amitől mindig teljesen kiborulok. Ez most sem volt másképp, még oda sem értünk, de már éreztem, hogy gáz van. (Már az is eszembe jutott, hogy ez valami pánikbetegség lehet nálam. oO Franc se tudja. De marhára elegem van a dologból. '-_-)
Megvettük a jegyet, kaptunk karszalagot, bementünk. Még alig voltak páran. Bent csak még rosszabbul lettem a hülye cigarettafüsttől, leültünk, de hamar feladtam, elmentünk gyógyszertárat keresni (lassan már ki se tehetem a lábamat Daedalon nélkül...). Találtunk gyógyszertárat, természetesen zárva volt, ami nem kicsit lombozott le, már előre láttam, hogy szar estém lesz, ezáltal szegény Grétának is, mindezt az idióta emésztőrendszerem vagy mi miatt. '-_-
Visszamentünk Gödörbe, leültünk hátul, még nem kezdődtek a koncertek, így dumáltunk. Tök jó volt, hülyéskedtünk meg minden, és mire elkezdődött az első koncert, el is múlt a hülye rosszullétem.
4 koncert volt, Zagar, Korai Öröm, egy, aminek nem jegyeztem meg a nevét XD, és Colorstar. Igazából egyiket se ismerem nagyon, Zagartól van 2 dalom, amiből egyet hallgatok, a többi teljesen ismeretlen volt számomra. Lényegében azt kell tudni róluk, hogy nem igazán olyan zenék, amikre nagyon lehet táncolni vagy ugrálni, inkább az a lötyögős kategória. De azért jól elvoltunk. XD
Zagar után találkoztunk Gréta haverjával, Zsolttal. XD Aztán megint leültünk dumálni, csináltunk pár képet, meg ökörködtünk, szóval elvoltunk.
Korai Örömre megint lementünk, arra is lötyögtünk. Egy mellettem álló srác meg a frászt hozta ránk. Olyan perverz, skizo feje volt! oO És folyamat engem nézett meg vigyorgott. Elég ijesztő volt, főleg, hogy csak egy szemetes választott el minket egymástól. Aztán kiszúrta Grétát is, akkor őt kezdte el bámulni meg vigyorgott rá, majd valami szőke csajt nézett ki magának. Koncert végén kotortunk fel gyorsan, nehogy megtaláljon minket. Tényleg ijesztő volt. :S XD
A harmadik koncertnek csak a végére mentünk le, inkább fent dumáltunk.
Uccsó volt a Colorstar, ez már hajnali három körül. Én nem sokáig bírtam, egész héten alig aludtam valamit, és ez most kiütközött, úgyhogy inkább felmentem és leültem. Elég fos volt egyedül üldögélni ott, egyrészt mert majdnem elaludtam, másrészt meg mert iszonyúan hideg volt.
Vége volt a koncertnek, mentünk a ruhatárba, Gréta elbúcsúzott Zsolttól (sikeresen ráesett X'D), aztán leléptünk.
Először Grétához mentünk a cuccaiért, mivel ő is jött haza velem. Csak sajnos rossz buszra szálltunk. Vagyis jóra, csak rossz irányba. XD És mire felszálltunk a helyes irányba tartóra, és hazaértünk, addigra lekéstük a vonatot.
Sebaj, akkor irány a busz. Csakhogy most meg rossz villamosra szálltunk. X'D Hiába, ez a pesti közlekedés... Majdnem sikerült lekésnünk a buszt, de szerencsére elértük, és még kaját is sikerült vennem. (Épp ideje volt, mert szombat reggel kilenckor ettem utoljára, ez meg vasárnap reggel fél hétkor volt... csoda, hogy nem ájultam el vagy hasonló...).
Úton nem történt semmi, zenét hallgattam, amíg bírta a telefonom, meg aludtam.
Megérkeztünk, Gréta anyukája jófej volt, hazahozott kocsival.
Itthon persze egyből be akartam dőlni az ágyba, ami nem jött össze, mert kutyát kellett sétáltatni, boltba menni, mert persze semmi kaja nem volt otthon, aztán leültem a géphez és kicsit leragadtam. XD De azért lefeküdtem olyan egy-kettő körül, és úgy hétig aludtam.
Este megnéztem a meccset, aztán megint kidőltem. XD
Ma egész nap hulla voltam, pedig délig aludtam. Igaz akkor is úgy vánszorogtam ki szegény kutyával. Kajáltam, visszafeküdtem, néztem a telefonomon filmet, aztán bealudtam. XD Hét körül ébredtem fel. Holnap zh, én meg ki se nyitottam még semmit. Most már nem is fogok. Valahogy nem akarom elrontani ezt a hétvégét ilyesmivel. Persze meg fogom bánni, de most nem törődöm ilyesmivel. XD
Lényeg, hogy nagyon jól éreztem magam. Végre az én szaros kis életemben is történt valami. :D
Pár kép:
Tök jó a hajszínem. :D
Kaja. XD
Közös kép. :D
Vetkőzés. XD
Életkép.
Gréta ^^
Úgy nézek ki, mint aki benéz.
Jó a sapka. XD
Ez olyan aranyos. ^^2010. március 6., szombat
Miért fáj?
Apám folyton kritizál. Mindenbe beleköt, abba, amit teszek, amit mondok, ahogyan kinézek, egyszerűen semmi sem jó neki. Ez nagyon tud bántani. De nem értem, miért? Teljesen elhidegültünk egymástól már régóta, nem érdekel, mi van vele, és őt sem érdekli, mi van velem. Csak folyton veszekszik. Én igyekszem tudomást sem venni róla. Akkor mégis miért üt szíven annyira, mikor kinyilvánítja, mennyire nem tart semmire?
A barátnőm azt mondta, ne foglalkozzak vele, és igaza is van, de egyszerűen nem tudom nem tudomásul venni a sértéseit. Sokszor azt mondja utána, hogy dühből mondta/hülyéskedett, de szerintem ez csak ráfogás. Én legalábbis ha dühös vagyok valakire, sose mondom neki, hogy ocsmány vagy hogy másokon élősködik. Viccből meg pláne nem beszélek ilyeneket. Persze lehet bennem van a hiba.
Alapból se vagyok kibékülve magammal (pontosabban mindent utálok magamon), és az, hogy a saját apám ilyen véleménnyel van rólam, csak rátesz egy lapáttal.
És még van képe a szememre vetni naponta, hogy más, "normális" lányok már 4-5 pasin túl vannak, csak én vagyok olyan nyomorék, hogy még egy sem volt.
Vajon miért...?
A barátnőm azt mondta, ne foglalkozzak vele, és igaza is van, de egyszerűen nem tudom nem tudomásul venni a sértéseit. Sokszor azt mondja utána, hogy dühből mondta/hülyéskedett, de szerintem ez csak ráfogás. Én legalábbis ha dühös vagyok valakire, sose mondom neki, hogy ocsmány vagy hogy másokon élősködik. Viccből meg pláne nem beszélek ilyeneket. Persze lehet bennem van a hiba.
Alapból se vagyok kibékülve magammal (pontosabban mindent utálok magamon), és az, hogy a saját apám ilyen véleménnyel van rólam, csak rátesz egy lapáttal.
És még van képe a szememre vetni naponta, hogy más, "normális" lányok már 4-5 pasin túl vannak, csak én vagyok olyan nyomorék, hogy még egy sem volt.
Vajon miért...?
2010. március 3., szerda
Helyzet
Még élek. Csak az van, hogy egész egyszerűen nincs miről írnom.
Olvasok egy blogot, az írója csak és kizárólag arról ír, hogy milyen órái/tantárgyai vannak, és miket kell tanulnia.x_X Na hát kb ennyit tudnék írni én is, de abból is két mondatot, mert nem sok tárgyam van. Erre meg szerintem totál felesleges karaktereket pazarolni.
Szabadidőmben az égvilágon semmit nem csinálok, max netezek, bár a napokban már azt sem, mert a gépem kezd teljesen beszarni...
Ó, azért van valami. (Rendkívül izgalmas dolog....)
A tag, aki a szállodamenedzsment nevű "csodás" tárgyat oktatja nekünk, valami góré a Palatinusban (az egy hotel Pécsen, a gyengébbek kedvéért. XD). Tegnap körbevezetett minket a hotelban, megmutatott szinte mindent. Baromi izgalmas volt.
Rájöttem, hogy nem akarok szállodában dolgozni. Rengeteg sok lóvét akarok, hogy szállodában lakhassak. X'D Persze ez csak ábránd marad, egy utolsó egycsillagos putrira se lesz pénzem soha, de azért álmodozni jó. XD
Jövő héten, ha minden igaz, megjön végre a lóvé. Már alig várom. *_*
Végre be lesz festve a hajam (úgy nézek ki, mint aki most mászott elő a híd alól...), veszek új ruhákat (a kb tizenöt darabot számláló "ruhatáram" enyhén szólva is szánalmas...), meg tusfürdőt, sampont, krémeket, meg hasonlókat. *_* Ezért érdemes élni. XD
(Ez is elég szánalom, hogy ami másnak teljesen hétköznapi használati tárgy/piperecucc, ahhoz én évente jó, ha kétszer hozzájutok, és az is kész ünnepnap... Jó ég, mekkora szar életem van. Oo Beszarás...)
Olvasok egy blogot, az írója csak és kizárólag arról ír, hogy milyen órái/tantárgyai vannak, és miket kell tanulnia.x_X Na hát kb ennyit tudnék írni én is, de abból is két mondatot, mert nem sok tárgyam van. Erre meg szerintem totál felesleges karaktereket pazarolni.
Szabadidőmben az égvilágon semmit nem csinálok, max netezek, bár a napokban már azt sem, mert a gépem kezd teljesen beszarni...
Ó, azért van valami. (Rendkívül izgalmas dolog....)
A tag, aki a szállodamenedzsment nevű "csodás" tárgyat oktatja nekünk, valami góré a Palatinusban (az egy hotel Pécsen, a gyengébbek kedvéért. XD). Tegnap körbevezetett minket a hotelban, megmutatott szinte mindent. Baromi izgalmas volt.
Rájöttem, hogy nem akarok szállodában dolgozni. Rengeteg sok lóvét akarok, hogy szállodában lakhassak. X'D Persze ez csak ábránd marad, egy utolsó egycsillagos putrira se lesz pénzem soha, de azért álmodozni jó. XD
Jövő héten, ha minden igaz, megjön végre a lóvé. Már alig várom. *_*
Végre be lesz festve a hajam (úgy nézek ki, mint aki most mászott elő a híd alól...), veszek új ruhákat (a kb tizenöt darabot számláló "ruhatáram" enyhén szólva is szánalmas...), meg tusfürdőt, sampont, krémeket, meg hasonlókat. *_* Ezért érdemes élni. XD
(Ez is elég szánalom, hogy ami másnak teljesen hétköznapi használati tárgy/piperecucc, ahhoz én évente jó, ha kétszer hozzájutok, és az is kész ünnepnap... Jó ég, mekkora szar életem van. Oo Beszarás...)
2010. február 24., szerda
2010. február 22., hétfő
100
Ez a századik bejegyzésem. Most valami nagyon tökjót kéne írnom, vagy legalább valami értelmeset. Sajnos nem megy, pedig már vagy 2 hete küszködök, hogy kiizzadjak magamból valamit. Mivel nem történik velem soha semmi (és ez szó szerint értendő), így nem csoda, hogy nem tudok írni, nem ér semmi impulzus, hatás, semmi, amiből ihletet meríthetnék. Úgyhogy ez van.
A barátnőm elköltözött Pestre. Bár azért viszonylag gyakran haza fog járni, mégis, már most nagyon hiányzik, pedig csak tegnap ment el. Az a furcsa az egészben, hogy igazából nem is nagyon találkozunk személyesen, pedig itt lakik -vagyis most már csak lakott- egy köpésre. De mégis, gyakorlatilag ő (volt...) az egyetlen, akivel minden nap órákat dumálok msn-en, akinek mindent elmondhatok, akit érdekel, hogy mi van velem... Tegnap még beszéltünk, de ma, amikor suli után feljöttem msn-re, és mint mindig, rögtön írni akartam neki, kellett szembesülnöm a dologgal. És szar volt. Persze, nem kell túldramatizálni, fogunk még beszélni így is nem keveset valószínűleg, ő most már dolgozik, ennyi. Csakhogy most, hogy elment, még inkább be vagyok zárva. Gyakorlatilag ő volt az egyetlen kapocs köztem és a világ között, ha nagy ritkán akadt valami program, akár csak annyi, hogy elmentünk sajtburgert enni, vagy csak úgy sétálni, az mind neki volt köszönhető. Most már ez a pici lehetőség, hogy kimozduljak, hogy néha történjen valami, ez is elmúlt, vége, és egyre inkább érzem, hogy meg fogok őrülni. Nem bírom a bezártságot, a magányt, a közönyt, unalmat, hogy nem történik semmi, hogy nincs értelme élni.
Egyszóval továbbra is szánalmas vagyok. És ezen nem is lehet változtatni. Jobb, ha beletörődök...
2010. február 8., hétfő
Faszkivan
Apám szerint egy "normális" korombeli már 5-6 pasin túl van. Én meg még egyen se. És szerinte meg kéne dugjon valaki, hogy "észhez térjek". Kicsit ledöbbentem, bocsi, hogy nem vagyok ribanc. oO + nem én tehetek róla, hogy nyomorék vagyok, és nem kellek senkinek. Ez van.
De most már kicsit én is unom. Mindenkinek összejön valami, csak nekem nem. És akkor jön ez a köcsög Valentin-nap. Ez is csak arra jó, hogy az ilyen szerencsétlen balfasznak, mint én, az orra alá dörgölje, mekkora csődtömeg. Köszi, tudom magamtól is. -_-
2010. február 7., vasárnap
Batman
Sose szerettem a képregényeket, egész kicsi koromtól rühellem őket (így vagyok a mangákkal is). Még olvasni se tudtam, mikor a bátyámon keresztül szembesültem a Batman képregényekkel, és hát finoman szólva nem kedveltem őket.
Aztán ott voltak a filmek (Batman, Batman visszatér, majd később a Mindörökké Batman, és a Batman és Robin), amiket a szüleim/rokonaim sokszor néztek, én meg kénytelen voltam velük nézni, és nagyon utáltam. Sőt, például a Pingvinembertől egyenesen rettegtem, így érthető, hogy nem lopták be magukat a szívembe a Denevéremberről szóló történetek.
2005-ben került a mozikba az új feldolgozás első része, a Batman - Kezdődik. Jól példázza, mennyire nem vagyok képben a mozi világával kapcsolatban, hogy én egészen tavalyig nem is tudtam erről, amikor leadták a tv-ben is.
Bár nem fűződnek jó emlékeim Batmanhez, mégis kíváncsi lettem, úgyhogy felvettem, azzal a szándékkal, hogy majd egyszer megnézem.
Ez vagy két hónapig nem történt meg, aztán nagy nehezen rászántam magam.
És tetszett! Nem állítom, hogy elájultam tőle, de nem is aludtam el rajta, illetve nem dobtam ki a taccsot kínomban, sőt, egészen élvezetes volt. Gyerekkori tapasztalataim miatt ez nem kicsit lepett meg.
Múlt héten sikerült megnéznem a folytatást, A sötét lovagot. Hát leesett az állam, komolyan. Izgalmas volt, pörgős, drámai, helyenként egyenesen megrázó, brilliáns színészi játékokkal... kétszer is megnéztem, pedig ha valaki, én aztán utálom a szuperhősös, képregény alapján készült filmeket (Supermant, Pókembert is kb huszadszorra sikerült csak végignéznem...). Eszméletlen jó film, ajánlom mindenkinek, ezt meg kell nézni!
Mielőtt megnéztem a filmet, utánaolvastam, mivel elég nagy visszhangot kapott, már csak azért is, mert ez szegény Heath Ledger utolsó filmje (vagyis utolsó befejezett filmje), és Oscart is kapott Joker megformálásáért. Ódákat zengtek a játékáról, úgyhogy nem kis elvárásaim voltak vele kapcsolatban. Tualjdonképpen nem csalódtam, Heath jól játszotta a pszichopatát, nekem mégsem az ő játéka jelentette a csúcsot a filmben, hanem a Harvey Dentet alakító Aaron Eckharté. Nagyon jól játszotta a hősies államügyészt, "a fehér lovagot", és az utolsó fél órában az eszét vesztett Kétarcot is, belőlem az ő alakítása váltotta ki a legtöbb érzelmet, reakciót, egyszóval nagyon megfogott.
Annyira magával ragadott a történet, hogy napokat töltöttem azzal, hogy utánaolvastam, rengeteg oldalt, fórumot böngészgettem, és végül kedvet kaptam megnézni a régi feldolgozásokat.
Tegnap néztem meg az első kettő, Tim Burton-féle filmet (Batman, Batman visszatér), és rögtön világossá vált, miért nem szerettem soha, és miért tetszik annyira a Christpher Nolan-féle verzió. Az első kettő ugyanis hamisítatlan Tim Burton-film, a látvány, a történet, minden, egyszerűen nincs benne semmi realizmus, és bár ez nem is várható el egy képregény alapján készült filmtől, mégis, számomra egész egyszerűen túl groteszk és giccses. (Hogy a másik kettő, Schumacher-félét ne is említsem, bár ezeket még nem néztem meg, így csak az emlékeimből illetve egy-két jutubos videóból kiindulva állítom, hogy szörnyen giccsesek...) Nolannek viszont sikerült egy olyan világot teremtenie, ami attól eltekintve, hogy maszkos szuperhős meg pszichopata bűnözők rohangálnak benne, mégis valamennyire megmarad a realitás talaján, és az a sötét, drámai hangulat, ami áthatja az egészet, egyszerűen brilliáns.
Sose gondoltam volna, hogy ilyesmi megtörténhet, de mégis, A sötét lovag az egyik kedvenc filmem lett. Nézzétek meg, nem fogjátok megbánni!
2010. február 5., péntek
Nosztalgia
Eternal Flame
Close your eyes, give me your hand, darling
Do you feel my heart beating, do you understand?
Do you feel the same, am I only dreaming?
Is this burning an eternal flame?
I believe it's meant to be, darling
I watch when you are sleeping, you belong to me
Do you feel the same, am I only dreaming
Or is this burning an eternal flame?
Say my name, sun shines through the rain
A whole life so lonely, and then you come and ease the pain
I don't want to lose this feeling
Say my name, sun shines through the rain
A whole life so lonely, and then you come and ease the pain
I don't want to lose this feeling
Close your eyes and give me your hand
Do you feel my heart beating, do you understand?
Do you feel the same, am I only dreaming
Or is this burning an eternal flame?
Is this burning an eternal flame?
An eternal flame?
(Close your eyes and give me your hand
Do you feel my heart beating, do you understand?
Do you feel the same, am I only dreaming
Or is this burning an eternal flame?)
Do you feel my heart beating, do you understand?
Do you feel the same, am I only dreaming?
Is this burning an eternal flame?
I believe it's meant to be, darling
I watch when you are sleeping, you belong to me
Do you feel the same, am I only dreaming
Or is this burning an eternal flame?
Say my name, sun shines through the rain
A whole life so lonely, and then you come and ease the pain
I don't want to lose this feeling
Say my name, sun shines through the rain
A whole life so lonely, and then you come and ease the pain
I don't want to lose this feeling
Close your eyes and give me your hand
Do you feel my heart beating, do you understand?
Do you feel the same, am I only dreaming
Or is this burning an eternal flame?
Is this burning an eternal flame?
An eternal flame?
(Close your eyes and give me your hand
Do you feel my heart beating, do you understand?
Do you feel the same, am I only dreaming
Or is this burning an eternal flame?)
Végtelen láng
Csukd be szemed, add ide kezed, kedvesem
Érzed, hogy ver a szívem, érted-e ezt?
Te is így érzel, vagy csak álmodom?
Ez egy végtelenül lángoló tűz?
Hiszek benne, ez jelenti a "létet", kedvesem
Nézlek, mikor alszol, hozzám tartozol
Te is így érzel, vagy csak álmodom?
Ez egy végtelenül lángoló tűz?
Mondd a nevem, nap süt át az esőn
Az egész élet magányos, jössz te, elűzöd a fájdalmat
Nem akarom elveszteni ezt az érzést
Mondd a nevem, nap süt át az esőn
Az egész élet magányos, jössz te, elűzöd a fájdalmat
Nem akarom elveszteni ezt az érzést
Csukd be szemed, és add ide kezed, kedvesem
Érzed, hogy ver a szívem, érted-e ezt?
Te is így érzel, vagy csak álmodom?
Vagy ez egy végtelenül lángoló tűz?
Ez egy végtelenül lángoló tűz?
Végtelen tűz?
(Csukd be szemed, és add ide kezed, kedvesem
Érzed, hogy ver a szívem, érted-e ezt?
Te is így érzel, vagy csak álmodom?
Vagy ez egy végtelenül lángoló tűz?)
Érzed, hogy ver a szívem, érted-e ezt?
Te is így érzel, vagy csak álmodom?
Ez egy végtelenül lángoló tűz?
Hiszek benne, ez jelenti a "létet", kedvesem
Nézlek, mikor alszol, hozzám tartozol
Te is így érzel, vagy csak álmodom?
Ez egy végtelenül lángoló tűz?
Mondd a nevem, nap süt át az esőn
Az egész élet magányos, jössz te, elűzöd a fájdalmat
Nem akarom elveszteni ezt az érzést
Mondd a nevem, nap süt át az esőn
Az egész élet magányos, jössz te, elűzöd a fájdalmat
Nem akarom elveszteni ezt az érzést
Csukd be szemed, és add ide kezed, kedvesem
Érzed, hogy ver a szívem, érted-e ezt?
Te is így érzel, vagy csak álmodom?
Vagy ez egy végtelenül lángoló tűz?
Ez egy végtelenül lángoló tűz?
Végtelen tűz?
(Csukd be szemed, és add ide kezed, kedvesem
Érzed, hogy ver a szívem, érted-e ezt?
Te is így érzel, vagy csak álmodom?
Vagy ez egy végtelenül lángoló tűz?)
Régen nagyon szerettem. Meg most is. XD
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)