2011. április 26., kedd

Hiába...

...vagyok okos, ha nincs bennem elég kitartás, erő, alázat. Sose leszek kitűnő tanuló, sose fogok jól beszélni angolul vagy németül. Nem tudok egy helyben ülni órákig és magolni. Nem megy. Ami érdekel, azt tanulás nélkül is megjegyzem. A baj az, hogy csak két ilyen dolog van, az irodalom és a történelem. Egyiket sem tanulom már jó ideje.

Szeretem az angolt, de nem bírok leülni és szavakat magolni. Vagy órákig görnyedni a nyelvtan fölött. Az összes filmet és sorozatot angolul nézem, felirattal, és ez sokat fejleszt a szókincsemen, de ettől még nem fogok tudni soha jól beszélni.

Az a baj, hogy nem bírok megelégedni az élettel, ami megadatott nekem. Utálom, én ennél többre, szebbre, jobbra vágyom. Ezt csak kőkemény munkával, tanulással érhetném el, mivel nem vagyok tehetséges semmiben. De ehhez gyenge vagyok. Sose lesz belőlem semmi, ez a szomorú igazság. De hogy éljek le úgy egy egész életet, hogy gyűlölöm minden percét?