"Költészet"

A legtöbb ember kamasz korában valamilyen formában igyekszik kifejezni az érzéseit, a zűrzavart, ami uralkodik benne. Versek, novellák, regény-kísérletek, esetleg napló. A legtöbb esetben persze ezek a fiók mélyére kerülnek, hogy aztán x év elteltével könnyes röhögés tárgyai legyenek.

Viszont akadnak olyanok is, akik megosztják műveiket a világgal. A neten gyakran szembesülök kiskamaszok alkotásaival.

Alapvetően ez nem baj, engem mégis zavar.

Azt is elmondom, miért.

Nagyon szeretem az irodalmat és a verseket. És nagyon "finnyás" is vagyok ilyen téren, főleg ami a verseket illeti. És rettenetes, egyszerűen rettenetes, hogy az emberek 90%-a azt hiszi, hogy a vers attól lesz vers, mert a sorok vége rímel.

Nem, nem és nem! Egy vers nem összedobált szavak halmaza, amiknek a vége rímel. Nem véletlen, hogy nagyon kevesen tudnak igazán jó verseket írni. Ehhez tényleg tehetség kell. Hogy megtaláld a ritmust, a szótagok/szavak számát, a hangsúlyokat... Ez egy bonyolult dolog. Van, akinek egyszerűen jönnek az ilyen dolgok, de ez nagyon ritka. Mások vért izzadva ugyan, de tudnak alkotni.

Viszont az emberek (és a kamaszok) nagy része, valljuk be, nem ilyen.

Persze, nem is kell annak lennie senkinek, nyilván, ahogy azt az első mondatban is írtam, a tinik nagy részének ezzel nem az a célja, hogy halhatatlan költővé váljon, egyszerűen csak valahogy kifejezésre szeretné juttatni a benne kavargó érzéseket, a bizonytalanságot, a vágyait, félelmeit, satöbbi.

És ez egy jó dolog tulajdonképpen. Én is írtam verseket 12 évesen, persze iszonyúak voltak, így 20 évese fejjel visszaolvassa ég a pofámon a bőr, hogy ilyeneket képes voltam kiadni a kezemből (mert hogy én lelkesen mutogattam a magyartanáromnak az alkotásaimat). 1 évvel később visszaolvasva már rájöttem, hogy borzalmasan tehetségtelen vagyok, így fel is hagytam az írással.

A legtöbb "tiniköltő" erre a sorsra szokott jutni.

És hogy tulajdonképpen mi a problémám ezzel az egésszel?

A mostani kamaszok nem olvasnak. Mert nem menő, mert a net sokkal érdekesebb, mert a filmek sokkal jobbak, és miért olvassak el egy több száz oldalas könyvet, mikor megnézhetem 120 percben. Verseket végképp nem olvasnak.

És ugye itt jön be az internet, a közösségi portálok, blogok, ahol a kis tinipoéták lelkesen publikálják műveiket. Minden vicc nélkül, teljes biztonsággal állítom, hogy ezeket sokkal többen olvassák az érintettek közül, mint Adyt vagy József Attilát.

Van pár 14-17 éves ismerősöm, akiket nagyon kedvelek, de...

Az agyamat eldobom, mikor megmutatnak egy ilyen, minden tehetséget nélkülöző "alkotást", hogy "óóóó milyen csodás vers, milyen kifejező, bárcsak ilyen tehetséges lennék.", ésatöbbi.

Könyörgöm!! Hova jut a világ, ha egy négysoros förmedvényt képesek egy Pilinszky fölé emelni? Ez egyszerűen siralmas, szánalmas, borzalmas.

Komolyan, néha sírni tudnék. Ez a világ egyre szarabb. Egyre sekélyesebb, felszínesebb, undorítóbb. Oké, nyilván hülyeség egy ilyen csip-csup dologból kihozni ezt, de ez csak egy dolog a sok közül, és engem iszonyúan zavar.

Főleg mert hiába magyarázom az érintetteknek, miért tartom ezeket nagy kalap szarnak, nem értik meg. Néha 100 évesnek érzem magam, és ha valaki, aki nem ismer, olvassa ezt, valószínűleg azt gondolja, legalább 10-15 éves szakadék tátong köztem és köztük, pedig az a 4-5 év elvileg semmi.

Hát úgy látszik, mégsem.

Persze lehet -sőt valószínű- hogy bennem van a hiba...

Ehhez kapcsolódóan találtam egy cikket, ami tökéletesen megfogalmazza azt, amit én nem tudok.

Link

(Lehet hülyén fogalmaztam helyenként, nézzétek el nekem, késő van már, és közben meccset is néztem, meg amúgy sem tudok jól fogalmazni. XD)

7vége

Elég zsúfolt volt. És végre történt velem valami. :D

Pénteken végre megjött a lóvém. *_* Kész kínszenvedés volt az a két óra a suliban, de túléltem. Mentem az Árkádba megnézni, megjött -e a pénz, és megjött. :D Első utam a DM-be vezetett, ahol egyből elköltöttem 16ezer forintot. :$ Tudom, baromi soknak hangzik, de semmi, hangsúlyozom semmi felesleges dolgot nem vettem, szükség volt mindre, úgyhogy nem érdekel. XD
Aztán elmentem a vasútállomásra megkérdezni, hogy járnak a vonatok Budapest felé szombaton. Sikerült egy nagyon értelmes nőszemélyt kifognom a jegypénztárnál. A kérdésemre rendkívül hasznos információval sikerült szolgálnia: "Úgy, mint ma." Aha, és ma hogy járnak? "Hát ahogy máskor." Kösz bazmeg. '-_- Végül sikerült kinyögnie, hogy délután fél hattól kétóránként.
Átmentem a buszvégre, ott is érdeklődtem, kiderült, hogy buszok korábban is indulnak, ráadásul a jegy is olcsóbb, így Grétával való konzultáció után megvettem a jegyet.
Felhívtam Norelt, mert "régen" beszéltem vele, és akkor is rosszul volt, aggódtam miatta. Szerencsére kiderült, hogy most már jól van, remélem, gyakrabban lesz most már msn-en, mert hiányzik. :'[
Fél kettőkor találkoztam Zsófival a Domus előtt, bementünk ruhát venni. Ez is létszükséglet volt, mert a "ruhatáram" nagyjából 5-6 olyan darabot tartalmaz, ami alkalmas arra, hogy emberek közé menjek benne, a többi csak és kizárólag itthoni viselésre jó. Vettem nadrágot (találtam egyet az én méretemben, kész csoda), fehérneműt (találtam melltartót az én méretemben, na ez az, ami tényleg csoda, mert hogy 80-asnál kisebbet valamiért nem nagyon szeretnek árulni '-_-), pólót, egy dzsekit, cipőt, meg egy táskát (ez igazából nem volt létszükséglet, de nem bírtam ellenállni :$). Azt hittem, legalább egy 20-ast otthagyok, ha nem többet, de csak 13-at fizettem, meg is lepődtem.
Ezek után még Zsófival benéztünk valami kulcsmásolóhoz, meg Árkádba a Photoplusba, és ettem a Burger Kingben, ami az első étkezésem volt aznap, csoda, hogy nem lettem rosszul. Még betértünk egy ruhaüzletbe, ahol nem vettem semmit, majd hazamentünk végre hajat festeni.
Közben hívott Dia, hogy kijönnek azért a német cuccért, amit Lajosnak töltöttem le. Így mikor hazaértem, rácsörögtem, hogy jöhetnek. Ez volt kb ötkor, fél hétkor még nem voltak sehol, amit kissé furcsálltam, fel is hívtam, hogy mi van, azt mondta, nem jön busz, de jönnek.
Meg is érkeztek végül, odaadtam a cuccot, közben Zsófi hazament, Diáék meg mondták, hogy mennek moziba megnézni az Alice-t. Én is meg akartam nézni már régóta, így velük mentem.
Azt hittem, negyedóránként jár a busz, így nyugodtan kimentünk negyed nyolcra, persze kiderült, hogy tízkor indult. A következő meg harminckor. Megijedtünk, hogy nem érünk oda időben, vagy ha igen, nem kapunk jegyet, ezért taxit hívtunk. Sikerült időben megérkeznünk, még jegyet is kaptunk, sőt, még arra is maradt időnk, hogy kajáljunk valamit.
Maga a film tulajdonképpen nem volt rossz, bár én sokkal többet vártam, nekem ez valahogy nem volt olyan "timburtonös". Nálam egyszernézős kategória.
Kb negyed órát vártam a buszra, tizenegy körül értem haza, és elég hamar ki is dőltem, mivel előző éjjel szinte semmit nem aludtam, köszönhetően a seggfej apámnak (ezt inkább nem részletezném). '-_-

Szombaton nyolckor keltem, fürödtem + borotválkoztam (hogy én azt mennyire nagyon gyűlölöm...), szóval készülődtem. Apám persze sehol, pedig még nem is mondtam neki, hogy megyek Pestre. Végre hazaért, akkor közöltem vele, ő meg persze nekiállt faggatni, mikormiérthogyankivel satöbbi, amit gyűlölök. '-_- Szerencsére lelépett hamar, nem is volt otthon, mikor elindultam.
Megint kényelmeskedtem, á, elég, ha az egészes busszal indulok, odaérek félre. Hát persze futhattam a buszra, de szerencsére elértem.
Öt órás utazás, semmi érdekes, leginkább zenét hallgattam.
Hat körül érkeztem meg, Gréta kijött elém, olyan jó volt végre látni! ^^ Nagyon hiányzott.
Elmentünk hozzá, albérletben lakik két másik csajjal, akikkel nem találkoztam, nem mintha tervben lett volna vagy hasonló. XD Nem maradtunk sokáig, szinte rögtön indultunk Gödörbe.
Én meg természetesen megint rosszul lettem, amiből már leírhatatlanul elegem van. Nem bírok rájönni, mitől lehet ez, mindenesetre tény, hogy ha én valahova kimozdulok, tuti száz, hogy hányingerem lesz, aminél jobban semmit sem rühellek köztudottan, és amitől mindig teljesen kiborulok. Ez most sem volt másképp, még oda sem értünk, de már éreztem, hogy gáz van. (Már az is eszembe jutott, hogy ez valami pánikbetegség lehet nálam. oO Franc se tudja. De marhára elegem van a dologból. '-_-)
Megvettük a jegyet, kaptunk karszalagot, bementünk. Még alig voltak páran. Bent csak még rosszabbul lettem a hülye cigarettafüsttől, leültünk, de hamar feladtam, elmentünk gyógyszertárat keresni (lassan már ki se tehetem a lábamat Daedalon nélkül...). Találtunk gyógyszertárat, természetesen zárva volt, ami nem kicsit lombozott le, már előre láttam, hogy szar estém lesz, ezáltal szegény Grétának is, mindezt az idióta emésztőrendszerem vagy mi miatt. '-_-
Visszamentünk Gödörbe, leültünk hátul, még nem kezdődtek a koncertek, így dumáltunk. Tök jó volt, hülyéskedtünk meg minden, és mire elkezdődött az első koncert, el is múlt a hülye rosszullétem.
4 koncert volt, Zagar, Korai Öröm, egy, aminek nem jegyeztem meg a nevét XD, és Colorstar. Igazából egyiket se ismerem nagyon, Zagartól van 2 dalom, amiből egyet hallgatok, a többi teljesen ismeretlen volt számomra. Lényegében azt kell tudni róluk, hogy nem igazán olyan zenék, amikre nagyon lehet táncolni vagy ugrálni, inkább az a lötyögős kategória. De azért jól elvoltunk. XD
Zagar után találkoztunk Gréta haverjával, Zsolttal. XD Aztán megint leültünk dumálni, csináltunk pár képet, meg ökörködtünk, szóval elvoltunk.
Korai Örömre megint lementünk, arra is lötyögtünk. Egy mellettem álló srác meg a frászt hozta ránk. Olyan perverz, skizo feje volt! oO És folyamat engem nézett meg vigyorgott. Elég ijesztő volt, főleg, hogy csak egy szemetes választott el minket egymástól. Aztán kiszúrta Grétát is, akkor őt kezdte el bámulni meg vigyorgott rá, majd valami szőke csajt nézett ki magának. Koncert végén kotortunk fel gyorsan, nehogy megtaláljon minket. Tényleg ijesztő volt. :S XD
A harmadik koncertnek csak a végére mentünk le, inkább fent dumáltunk.
Uccsó volt a Colorstar, ez már hajnali három körül. Én nem sokáig bírtam, egész héten alig aludtam valamit, és ez most kiütközött, úgyhogy inkább felmentem és leültem. Elég fos volt egyedül üldögélni ott, egyrészt mert majdnem elaludtam, másrészt meg mert iszonyúan hideg volt.
Vége volt a koncertnek, mentünk a ruhatárba, Gréta elbúcsúzott Zsolttól (sikeresen ráesett X'D), aztán leléptünk.
Először Grétához mentünk a cuccaiért, mivel ő is jött haza velem. Csak sajnos rossz buszra szálltunk. Vagyis jóra, csak rossz irányba. XD És mire felszálltunk a helyes irányba tartóra, és hazaértünk, addigra lekéstük a vonatot.
Sebaj, akkor irány a busz. Csakhogy most meg rossz villamosra szálltunk. X'D Hiába, ez a pesti közlekedés... Majdnem sikerült lekésnünk a buszt, de szerencsére elértük, és még kaját is sikerült vennem. (Épp ideje volt, mert szombat reggel kilenckor ettem utoljára, ez meg vasárnap reggel fél hétkor volt... csoda, hogy nem ájultam el vagy hasonló...).
Úton nem történt semmi, zenét hallgattam, amíg bírta a telefonom, meg aludtam.
Megérkeztünk, Gréta anyukája jófej volt, hazahozott kocsival.
Itthon persze egyből be akartam dőlni az ágyba, ami nem jött össze, mert kutyát kellett sétáltatni, boltba menni, mert persze semmi kaja nem volt otthon, aztán leültem a géphez és kicsit leragadtam. XD De azért lefeküdtem olyan egy-kettő körül, és úgy hétig aludtam.
Este megnéztem a meccset, aztán megint kidőltem. XD

Ma egész nap hulla voltam, pedig délig aludtam. Igaz akkor is úgy vánszorogtam ki szegény kutyával. Kajáltam, visszafeküdtem, néztem a telefonomon filmet, aztán bealudtam. XD Hét körül ébredtem fel. Holnap zh, én meg ki se nyitottam még semmit. Most már nem is fogok. Valahogy nem akarom elrontani ezt a hétvégét ilyesmivel. Persze meg fogom bánni, de most nem törődöm ilyesmivel. XD

Lényeg, hogy nagyon jól éreztem magam. Végre az én szaros kis életemben is történt valami. :D

Pár kép:

Tök jó a hajszínem. :D

Kaja. XD

Közös kép. :D

Vetkőzés. XD

Életkép.

Gréta ^^

Úgy nézek ki, mint aki benéz.

Jó a sapka. XD

Ez olyan aranyos. ^^

Miért fáj?

Apám folyton kritizál. Mindenbe beleköt, abba, amit teszek, amit mondok, ahogyan kinézek, egyszerűen semmi sem jó neki. Ez nagyon tud bántani. De nem értem, miért? Teljesen elhidegültünk egymástól már régóta, nem érdekel, mi van vele, és őt sem érdekli, mi van velem. Csak folyton veszekszik. Én igyekszem tudomást sem venni róla. Akkor mégis miért üt szíven annyira, mikor kinyilvánítja, mennyire nem tart semmire?
A barátnőm azt mondta, ne foglalkozzak vele, és igaza is van, de egyszerűen nem tudom nem tudomásul venni a sértéseit. Sokszor azt mondja utána, hogy dühből mondta/hülyéskedett, de szerintem ez csak ráfogás. Én legalábbis ha dühös vagyok valakire, sose mondom neki, hogy ocsmány vagy hogy másokon élősködik. Viccből meg pláne nem beszélek ilyeneket. Persze lehet bennem van a hiba.
Alapból se vagyok kibékülve magammal (pontosabban mindent utálok magamon), és az, hogy a saját apám ilyen véleménnyel van rólam, csak rátesz egy lapáttal.

És még van képe a szememre vetni naponta, hogy más, "normális" lányok már 4-5 pasin túl vannak, csak én vagyok olyan nyomorék, hogy még egy sem volt.


Vajon miért...?

Helyzet

Még élek. Csak az van, hogy egész egyszerűen nincs miről írnom.
Olvasok egy blogot, az írója csak és kizárólag arról ír, hogy milyen órái/tantárgyai vannak, és miket kell tanulnia.x_X Na hát kb ennyit tudnék írni én is, de abból is két mondatot, mert nem sok tárgyam van. Erre meg szerintem totál felesleges karaktereket pazarolni.
Szabadidőmben az égvilágon semmit nem csinálok, max netezek, bár a napokban már azt sem, mert a gépem kezd teljesen beszarni...

Ó, azért van valami. (Rendkívül izgalmas dolog....)
A tag, aki a szállodamenedzsment nevű "csodás" tárgyat oktatja nekünk, valami góré a Palatinusban (az egy hotel Pécsen, a gyengébbek kedvéért. XD). Tegnap körbevezetett minket a hotelban, megmutatott szinte mindent. Baromi izgalmas volt.
Rájöttem, hogy nem akarok szállodában dolgozni. Rengeteg sok lóvét akarok, hogy szállodában lakhassak. X'D Persze ez csak ábránd marad, egy utolsó egycsillagos putrira se lesz pénzem soha, de azért álmodozni jó. XD

Jövő héten, ha minden igaz, megjön végre a lóvé. Már alig várom. *_*
Végre be lesz festve a hajam (úgy nézek ki, mint aki most mászott elő a híd alól...), veszek új ruhákat (a kb tizenöt darabot számláló "ruhatáram" enyhén szólva is szánalmas...), meg tusfürdőt, sampont, krémeket, meg hasonlókat. *_* Ezért érdemes élni. XD
(Ez is elég szánalom, hogy ami másnak teljesen hétköznapi használati tárgy/piperecucc, ahhoz én évente jó, ha kétszer hozzájutok, és az is kész ünnepnap... Jó ég, mekkora szar életem van. Oo Beszarás...)