2010. december 31., péntek

(Un)Happy new year

Vége az évnek.
Végre vége ennek az undorító, szánalmas, szar évnek.

De nem érzek örömöt, vagy megkönnyebbülést.
Mert nem érzem, hogy a következő év bármiben is jobb lehet, mint ez volt.
Sőt.

Tudom, hogy semmi jó nem fog történni velem, semmi olyasmi, ami kirángat ebből az érzéketlenségből, amiben létezem.
Jó, nekem is vannak kellemes élményeim, buli a barátnőkkel, egy mozizás, vagy egy hét a Balatonon az igazi családommal... de ez nekem kevés. Kevés ahhoz, hogy boldoggá tegyen.

Nekem ennél több kell, nagyobb, fantasztikusabb dolgokra vágyom, olyasmikre, amikről tudom, hogy soha, de soha nem fognak megtörténni velem.

És gyűlölöm magam ezért.

Gyűlölöm, hogy nekem soha nem jó semmi, hogy ha valami jó van az életemben, azt nem tudom értékelni, hogy egy önző, érzéketlen, szánalmas senki vagyok.

Gyűlölöm, hogy nincs bennem semmi pozitív, hogy a jövőmet egy hatalmas, szürke semminek látom. Gyűlölöm, hogy esélyem sincs a boldogságra.


"A depresszió úgy kezdődik, hogy meg vagy győződve arról, hogy a jövőd ugyanolyan lesz, mint a jelened."
Hát én meg vagyok győződve róla.

És egyre többet gondolkodom azon, van -e értelme így élni...?



2010. december 4., szombat

2010. december 2., csütörtök

Béna

Ma reggel orra estem a lépcsőn a suliban. XD Nem tudom, hogy csináltam. XD Egyáltalán nem vagyok elesős fajta, még megbotlani se nagyon szoktam, úgyhogy nagyon meglepődtem. XD Azóta is ezen röhögök. X'DDDD

Szerencsére nem látta senki...

2010. november 29., hétfő

Fáj

Van az a buta babona, vagy nem is tudom, minek nevezzem, hogy mikor az órán ugyanazok a számok vannak éppen, például 11:11 van, akkor ha kívánsz valamit, az teljesül. Marhaság, tudom, de ha véletlenül rápillantok az órára, és ilyen van, sose tudom megállni, hogy ne kívánjak. Gyerekes, és nincs értelme, mégis csinálom. Sorkizárás
2 hete minden ilyen alkalommal azt kívántam, hogy nyerjük meg a Clásicot. Vagy legalább ne kapjunk ki.
Az utóbbi két évben szinte nem is reménykedtem. Juande első bajnokiján tele voltunk sérülttel, meg ugye új edző, a szörnyű 2-6-nál talán még annyi esélyünk sem volt, mint ősszel, tavaly új csapat, új edző, blabla. Bár fájt mindegyik vereség, különösen az a hatos a Bernabeuban, annyira mégsem fájt, mint a tegnapi.
2 éve először úgy éreztem, van ok reménykedni. Idén egyik meccset se vártam így, még a gagyi Sztár Sportot is megvettem, pedig már rég kinőttem a posztergyűjtős korszakból. Azért a racionalitás nem veszett ki belőlem, valahol tudtam, hogy veszíteni fogunk, mert nem vagyok elvakult, látom, hogy ez a Barcelona klasszisokkal jobb az összes top csapatnál, látom, hogy a mi csapatunk még sehol sincs, és sokakkal ellentétben nem tartom istennek Josét, de ez... erre nem számítottam.
Nem bírtam végignézni a meccset, a második gól után elkapcsoltam, mert tudtam, hogy ebből csúnya zakó lesz, úgyhogy csak időnként kapcsoltam oda, hogy lássam az eredményt.
Nem tudom megfogalmazni, mit éreztem és érzek. Én nem értek a focihoz, csak szeretem nézni. Én nem a siker miatt szurkolok ennek a csapatnak, anno Zidane miatt kedveltem, és mióta ténylegesen figyelemmel kísérem, azóta csak kudarc volt szinte minden. Én azért szurkolok, mert a szívemhez nőttek valahogy, az összes játékos meg az edző(k), és iszonyúan fájt látni ezt a megalázó vereséget. Fájt látni, hogy azok a játékosok, akiket szeretek, egész egyszerűen nem tudnak mit kezdeni, hogy tehetetlenségükben odáig süllyednek, hogy rugdosódnak és verekszenek...
Nem tudom pontosan leírni, ami most bennem van, és ha valaki idetéved és elolvassa, egész biztos azt gondolja, hogy hülye vagyok, egy focimeccsből képes vagyok tragédiát csinálni. Mennyi szörnyűség történik nap mint nap, én meg ilyenekkel vagyok elfoglalva...

Igazából már nem is tudom, mit akartam kihozni az egészből. Hajnali fél kettő van, én meg itt gubbasztok. Muszáj volt valahogy kiadni magamból, és azt hiszem az a lényeg, hogy szinte csak egy dolog van az életemben, ami még érdekel, ami érzelmeket tud ébreszteni bennem, és az egy focicsapat. És ez most úgy szíven ütött, mintha... nem is tudom.

Egyszerűen csak...

fáj.


Nem vagyok normális, tudom.

2010. november 21., vasárnap

2010. november 1., hétfő

Jel

Suli:
Elkezdődött. Kevés órám van. Az idegenforgalmi földrajz nagyon tetszik. Mindig is szerettem a földrajzot. Jó, hogy kicsit megismerhetek olyan helyeket, amikről tudom, hogy soha nem fogom látni őket. Bár szívfájdító is. Nagyon.
A többi fos. És nincs értelme.
Szakdolgozatot kell írnom. Olyan témák közül kell választanom, amiket fel sem fogok. És a leghalványabb sejtésem sincs, hogyan lehetne ezekről 50 oldalt írni.
Azt hiszem megint elbaszarintottam két évet feleslegesen. Szakmám most sem lesz. Én ezt nem tudom megcsinálni.
De igazából leszarom.
Úgyse lesz belőlem soha semmi.

Barátok:
(Mintha olyan hú de sok lenne...)
Voltam Pesten Grétánál. Jó volt.
Csak most is bennem volt az az érzés, ami már jó ideje, hogy igazából szegény halálra unja magát mellettem.
Nem csodálkoznék rajta, ha tényleg így lenne. Én is unom saját magamat.

Egyéb:
Változatlanul magányos vagyok. Érdektelen. Unalmas. Tehetségtelen. Egy senki.
Ezen nem lehet változtatni.

De ami a legfontosabb: már nem is akarok.



Ez van.

2010. október 18., hétfő

Létezik...

... nálam szánalmasabb ember a Földön?




(Kizárt dolog...)

2010. október 13., szerda

?

Az én életem mindig ilyen szörnyű lesz vajon?

2010. október 1., péntek

......

"A depresszió úgy kezdődik, hogy meg vagy győződve arról, hogy a jövőd ugyanolyan lesz, mint a jelened."

2010. szeptember 13., hétfő

2010. szeptember 9., csütörtök

Uuu

Se meló, se suli, masszívan unatkozom egész nap. Gyűlölöm az egészet. Vagyis hogy akkora nímand lúzer balfasz vagyok, hogy nincs egy barátom sem, úgyhogy kénytelen vagyok egész nap itthon rohadni. Szánalmas.

Múltkor kínomban random felszálltam egy buszra, és tettem vele pár kört. Csak hogy legyen valami változatosság.

Vajon van ennél lejjebb...?

2010. szeptember 1., szerda

Vége a nyárnak

Már ami az időjárást illeti. És ez kiborít. Gyűlölöm a hideget, gyűlölöm az esőt, ezt a nyirkos, nyálkás, undorító izét ami beborít mindent... Vááááá! Ha egyszer megnyerem a lottót, fixen valami trópusi helyre költözök. Nekem a napsütés a lételemem, ez van.

Suli nekem még nincs, szerencsére. Tök jó volt ma kárörvendeni a sok szerencsétlenen, akiknek elkezdődött. X'D Genyó vagyok, tudom. Hiába, az élet apró örömei... X'D

Nemsokára vége ennek a kicseszett gyakorlatnak, faszom is tele van már vele. Röviden annyi, hogy mindenki szarságáért én szívok. Gondolom ez természetes az újakkal szemben, csak én másokkal ellentétben egy büdös vasat nem kapok a megaláztatásokért, meg azért hogy úgy viselkednek velem mint egy fogyatékossal.
Még ez se zavart volna, végül is a 2 főnökön, meg a főrecepcióson kívül mindenkit kedvelek, és egész jól belejöttem a dolgokba, nem szúrtam el semmit (csak elrepesztettem egy juice-os poharat, meg egyet rám fogtak '-_-), még akkor sem, amikor 2 nap után egyedül hagytak a délutános műszakban (délután négytől reggel nyolcig) a recepción. Ezzel is a szarból húztam ki őket, mivel felmondott egy csaj, kevés volt az ember, a csajok meg nyaralni akartak menni.
Igazából a belemet kidolgoztam, mindent jól akartam csinálni (úgy érzem sikerült is), és a lehető legtöbbet megtanulni (...), és úgy érzem jól is csináltam. Nem hiszem, hogy bármi panasz lehetne rám. Bár ők találnak rá okot mindig, hogy lecsesszenek.

Mindezek ellenére szívesen maradtam volna a megüresedett helyen a recepción. Nem nagy durranás a meló, ráadásul a suli annyira lightos, hogy simán tudtam volna csinálni a kettőt együtt. És mivel más gyakorlatos csajok is jönnek vissza szeptembertől állandóra (igaz hogy az étterembe, nem recepcióra), azt gondoltam egy próbát megér.
Múlt héten kezdtek el interjúztatni meg próbanapokat tartani, úgyhogy nem halogattam tovább, megmondtam a főnöknek, hogy ha én is megfelelek, nagyon szívesen maradnék.

Gondolom mindenki sejti, mi volt a válasz.

Barokkos körmondatokba szedve, tíz percen keresztül magyarázta, hogy neki semmi kifogása nem lenne ellenem, sőt, még tetszik is neki az ötlet, deeeeee....
nem. Mert szerinte vagy az iskola menne a meló rovására, vagy fordítva, és ő nem szeretné, ha lerontanám a jegyeimet (hát nem kedves?). Meg hogy túlhajszolnám magam. És hogy csak tanuljak még, ráérek a melóra még bőven. Satöbbi. Igazából az volt a lényeg, hogy nem akar felvenni. Hát ez van.

Nem mondhatnám hogy különösebben összetört a dolog. De azért poénos volt, hogy mikor másnap jött próbanapra egy csaj (aminek nem vágom mi értelme van, mert hogy az, aki eldöntené, hogy felveszik-e, gyakorlatilag nem is lát semmit a csajból), és megkérdeztem, tulajdonképpen mi alapján döntik el, hogy kit vesznek fel, az volt a válasz, hogy leginkább szimpátia alapján. Ja boccs.

Még viccesebb, hogy ma voltam beiratkozni, megkaptam az órarendemet, és láss csodát: összesen 5 tárgyam lesz, mindegyik gyakorlati (ami azt jelenti, hogy még vizsgáim sem lesznek), és hétfőn és pénteken be se kell mennem. És ebbe nem fért volna bele a meló. (Ami igazából csak annyiból áll, hogy nyitogatom a kaput a népnek, meg beírom őket a vendégkönyvbe, esetleg néha meglocsolom a virágokat, vagy vasalok a szobaasszonyoknak. Meg tépkedem a hülye párnabélésüket. '-_-).

Ja és a legnagyobb poén: miután negyed órás monológban tudtomra adta, hogy le vagyok ejtve, még azért megígérte, hogy ha kell beugrós, akkor felhívnak. Hát nem aranyos? XD



Most nem tudom mihez kezdjek, nagyon kellene valami meló, mert egyrészt szarul állok anyagilag (ki nem?), másrészt meg mit kezdjek ezzel a töménytelen mennyiségű szabadidővel? Meg fogok kattanni, gyűlölöm a semmittevést, és most félévig csak azt fogom csinálni gyakorlatilag.
De milyen melót tudnék találni, amikor sem szakmám, sem tapasztalatom nincs? Főleg hogy olyanok sem találnak semmit, akik mindkettővel rendelkeznek.


Szóval tömören: beszoptam rendesen. Mint általában.

Bár ha jobban belegondolok, ők jártak szarul. Még egy ilyen balfaszt, mint én, aki a belét kidolgozza és eltűri, hogy lépten-nyomon megalázzák, fixen nem fognak találni...

2010. augusztus 14., szombat

Kéne...

... most már írnom valamit. Sem kedvem, sem energiám, sem lelki erőm, sem satöbbi nincs hozzá. Sokat melózok, még mindig gyakorlat. Most már recepción (is) vagyok, délutáni műszakban (délután négytől reggel nyolcig), egyedül. Jeeee.

Holnap megyek nyaralni Széplakra. Kis pihenés jól fog jönni. Bár most semmi kedvet nem érzek ehhez sem. És nincs erőm elkezdeni csomagolni. Szerintem csak fürdőruhát viszek, a többi kit érdekel? XD

És holnap még melózok is délelőtt. Faszkivan.


Majd ha hazajöttem talán írok. Talán.

2010. július 24., szombat

:'[

Nagyon fogsz hiányozni. :'[ ♥


2010. június 18., péntek

23:06

Hajnalban arra ébredtem, hogy zuhog az eső, és dörög. De én ilyet még életemben nem hallottam, nagyon durva volt. oO Egyszer csak hallottam, hogy Alex körmei kopognak a padlón, osont befelé. Szegény megijedt a vihartól. Mondtam neki, gyere, hát úgy ugrott be mellém az ágyba, mintha puskából lőtték volna ki. Bevackolta magát, betakartam, csak az orra meg a szemei látszottak, ahogy kukucskált kifelé, nagyon édes volt. ^^

Apám elment valamerre, én meg valamiért úgy gondoltam, nem tudok visszaaludni, ezért beraktam valami vámpíros filmet, amit még pár hónapja vettem fel amikor a Viasaton adták. Apám persze kilenc felé elkezdett rinyálni, hogy ő a Csillagkaput akarja nézni. Mintha nem látta volna már 4627852 alkalommal. '-_- Csak azért is végignéztem (volna, ha az utolsó pár percet is felvette volna az a fos...), aztán odakapcsoltam a hülye Csillagkapujára, befordultam, és aludtam úgy fél tizenegyig.

Akkor apám elment beoltatni az őrkutyákat, nekem meg ki kellett takarítanom.

Dia írt, hogy Barbi akar teknőst, megyek-e velük venni. Mentem. Árkádnál találkoztunk Diával, bementünk egy optikába, aztán a Tescoba. Dia vett a tengerimalacnak ketrecet meg itatót meg ilyeneket. Teknőst nem sikerült venni, mert ott nem árulnak. Pech.

Négyre haza kellett jönnöm, mert jött apám haverja csinálni a budit meg az előszobát.



Lemaradtam a német meccs nagy részéről, kb az utolsó tíz percre értem haza. Nagy örömömre kikaptak 1-0-ra a szerbektől. Bár ahogy olvastam inkább a balszerencsén múlt.

USA-Szlovénia meccs 2-2 lett. Nagyon szurkolok az USÁ-nak, nagyon szimpatikus, küzdős csapat. Félidőben a szlovének mentek kettővel, de a második félidőben heroikus küzdelemben sikerült kiegyenlíteni, és ha az a fasz bíró nem érvényteleníti az egyébként teljesen szabályos harmadik gólt, a fordítás is meglett volna. Emiatt kicsit csalódott voltam, összességében viszont nem, jó meccs volt. Szeretem az ilyen holtából feltámadós, küzdős meccseket. :'D

Most este az (egyik) esélyesnek kikiáltott angolok is jól beégtek, képtelenek voltak egy Algériának gólt lőni, vicc. Remélem nem jutnak tovább.

Amúgy érdekes lenne, ha Portugália, Franciaország, Németország és Anglia sem jutna tovább. Pláne ha a spanyolok sem. oO Akkor vagy Brazília, vagy Argentína nyer szerintem, ha csak nem történik valami csoda...



Tegnap este kaptam egy sms-t Ádámtól, valami olyasmi volt a lényege, hogy azért nem volt msn-en, mert xezer vizsgája volt. Van a kártyámon kb ezer forint, ezzel valahogy ki kell húznom szeptemberig, úgyhogy nem írtam vissza, de azért megcsörgettem, csak hogy reagáljak valamit. Erre visszahívott, nem mintha ez lett volna a célom.
Már pár hete is mondta, hogy akar jönni Efottra, és akkor találkozunk. Hiába magyaráztam neki, hogy egyrészt az nem Pécsen van, hanem Orfűn, másrészt nekem nincs 5-6ezer forintom napijegyre (és ha lenne, sem erre dobálnám ki...), harmadrészt meg akkor már melózni fogok, nem adta fel, tegnap is magyarázott a telefonban. Meg hogy éjszakás leszek -e a panzióban, mert akkor ott száll meg. oO Mondtam neki, hogy nem hiszem, hogy leszek, főleg mert először szobaasszony leszek, aztán szépen megyek végig a ranglétrán, így valószínűleg csak az utolsó hetekben leszek a recepción. Meg Dia mondta, hogy esetleg idén mehetnék velük Veszprémbe, szóval lehet itt se leszek akkor.
Ez úgy látszik szöget ütött a fejébe, mert ma rám írt msn-en, hogy mikor megyek Veszprémbe, mert akkor ő is meglátogatja a csoporttársát, és akkor találkozhatunk. oO Én nem értem, mi ez a hirtelen jött mánia nála, hogy nekünk minden áron találkoznunk kell, bezzeg eddig (kb 2 éve) folyamatosan dumált össze-vissza meg vetített, ha felhoztam a témát... Mindenesetre megmondtam neki, hogy közel sem biztos, hogy megyek Veszprémbe, még konkrétan nem is beszéltünk semmiről, csak meg lett említve, másrészt az sem biztos, hogy a melóhelyről elengednek, és ha el is engednek, pláne nem biztos, hogy apám ad lóvét, szóval jelenleg még tíz százalék esélyt sem adnék a dolognak. Nem tudtam a kedvét szegni ezzel sem, legszívesebben megkérdeztem volna, hogy egyáltalán miből gondolja, hogy akarok vele találkozni?
Mert amúgy tényleg nem akarok, ezt már eljátszotta a folyamatos mellébeszéléseivel meg idióta kifogásaival. Amúgy is ha már elmegyek a barátnőimmel nyaralni, akkor velük akarok lenni, nem vele. Nem tudom, mit képzel ez, annyira látszik, hogy pasi. '-_- No mindegy.



Sikerült megvennem a fehér nadrágot. Sima fehér kellett volna, de az nem volt az én méretemben (csak három-négyezer forintért, annyi pénzt meg nem fogok kiadni egy olyan gatyáért, amit úgyis tönkre fogok tenni), úgyhogy egy olyat vettem, amin a varrás ilyen kékeszöld, meg elöl van rajta valami hímzett szöveg. Ha nem tetszik nekik, tehetnek egy szívességet, szerintem totál mindegy, milyen nadrágot cseszek szét.
Amúgy meg annyira tetszik, hogy lehet inkább a bézs gatyámat áldozom be, amit úgyis utálok. Ez túl szép ahhoz, hogy erre pazaroljam. És csak ezer forint volt.
Nem érdekel, elégedjenek meg a bézzsel, kész. XD

2010. június 17., csütörtök

Nemtudokmárcímetkitalálni:SXD

Utálom, hogy nem aludhatok sokáig. Mondjuk úgy délig. Nekem kevés tíz óra alvás. :S XD De nem is tudok tíz előtt felkelni általában. Ma is a kutya már fél kilenckor bejött zaklatni, hogy vigyem ki, de folyton visszaaludtam, tíz körül sikerült rávenni magam, hogy kikászálódjak az ágyból. Nem sokra ment vele, mert előbb fürödtem + hajat mostam, és csak aztán vittem ki. Apám szerint állatkínzó vagyok. Majd jön az Állatrendőrség, és elveszik tőlem. Ha-ha.



Ma az argentinok baromi nagyot játszottak, Higu háromszor is betalált (bár mezőnyben harmatgyenge volt), remélem a kritikusok most elhallgatnak egy időre, vagy legalábbis nem jönnek azzal, hogy "fontos meccseken/nagy csapatok ellen képtelen betalálni". Bár nekem sem a kedvencem az a klasszikus befejezőcsatár poszt, amivé úgy látszik lassan kifejlődik, de igenis kedvelem őt, és örülök neki, hogy jól megy neki a válogatottban (kopp-kopp). Remélem a Realban is így fog hasítani. XD



A délutáni meccsről lemaradtam, Diával voltunk városban, végre sikerült fürdőruhát találnom. Még a gatyám is ráment, de muszáj volt, 11 éves korom óta ugyanazt a bikinit hordom (elég tré, hogy csak idén nőttem ki a felsőrészt... a bugyit már régebben, de még tavaly is hordtam, lol. XD). Elég sokat felpróbáltam, és az S-es és az M-es felsőrészek kicsik voltak, L-est kellett vennem. :O Alsóból viszont S-est... XD Majdnem négyezer forint volt, azt hittem pofám leszakad, de hát istenem, ez van.

Bementünk a Deichmannba és az Ázsiába szandált nézni, és természetesen nem találtam megfelelőt. Amit kerestem, az egy sima, egyszerű, lapos talpú, lehetőleg fekete szandál, mindenféle giccs és felesleges hülyeség nélkül. Hát ilyen egy sem akadt. Voltak szépek, amiket nagyon szívesen megvettem volna, de sajnos mind (extra)magas sarkú volt, nekem meg már a kétcentis sarok is nehézségeket okoz. Úgyhogy cipő nélkül távoztunk.

Dia vett magának egy tengerimalacot, szegényt cipeltük magunkkal mindenhova, még a próbafülkébe is. XD Aranyos kis dög, én a Bogyó nevet ajánlottam neki, Dia Golyót (XD) akart, de családi nyomás hatására mégis Bogyó lett. XD

Végül bementünk a Tescoba is, kajáért, mert már mindketten csillagokat láttunk az éhségtől. Megnéztem azért a cipőket is, és csodák csodájára, itt találtam meg az Igazit (XD). Lapos talpú, fekete pántos, semmi extra szandál. Először kicsit fura volt, de itthon ebben mentem át a boltba meg kutyát sétáltatni, és már egész kényelmes. Bár egy helyen fel fogja törni a lábamat, de ha azt átvészelem, nem lesz gond. Remélem. XD

Holnap még vennem kell egy fehér nadrágot a melóhoz, és ennyit a pénzről. Sajnos a gyógyszereim megint nem lesznek kiváltva, mert apám nem fog adni több pénzt. Úgyhogy tovább kell szenvednem levegő nélkül. Jee.



Az esti meccsen Franciaország játszott Mexikóval. Mexikónak szurkoltam, mert a francia csapat edzőstül mindenestül (de főleg edzőstül XD) annyira antipatikus, hogy ezt csak a németek iránt érzett ellenszenvem múlja felül. És az is nagyon böki még mindig a csőröm, hogy az a pöcs Domenekk nem hívta be Nasrit és Benzemát. '-_- De most megszívta, a csodacsapata kiszopott 0-2-re. Következő körben az ezzel négypontossá előlépett Mexikó a szintén négypontos Uruguayjal fog játszani, ahol -ha csak az argentinok elkerülése végett nem próbálnak meg győzni- nagy valószínűséggel döntetlen fog születni, így a jelenleg kemény 1 ponttal rendelkező francicák csomagolhatnak is. Wehehehehe.

Eddig ez a meccs tetszett amúgy a legjobban. Valószínűleg a napokban bevetett vuvuzela-szűrőnek köszönhető, hogy a zümmögés mellett most már a szurkolást is lehetett hallani, és jó volt látni, hogy a mexikói srácok szívüket-lelküket kitéve hajtanak a győzelemért. Nagyon szimpatikus csapat, remélem sokáig eljutnak. Ez a dos Santos gyerek nagyon jól tolja, a mozgása néha kicsit Dinnyére emlékeztetett. XD



Holnap jönnek festeni az előszobát meg a klotyót, emiatt ülhetek itthon, mert apám melózik. Pedig kéne beszélnem anyámmal, hogy fesse be a hajam. Durva, hogy egy hónap alatt mennyire lenőtt, a hossza mégsem változik. Ez lehetséges egyáltalán? Oo XD

2010. június 16., szerda

Amúgy

Ma visszamentem az orvoshoz a lelettel. Azt mondta, "lehetséges, hogy mégis allergia". Először el akart küldeni allergiavizsgálatra, aztán meggondolta magát, felírt egy antibiotikumot meg egy orrsprayt, és berendelt jövő hétre is. Akkor majd ad beutalót az allergiacuccra. Ahol lehet nem is csinálnak már vizsgálatot, mert "nincs szezon", vagy mit magyarázott. Akkor meg csak ősszel tudok menni. Dejó. Magyarul szeptemberig fuldokoljak. Je.

Voltam a suliban a bizonyítványomért. 4,09 az átlagom. XD Na nem mintha ilyen jó tanuló lennék, az ilyen viccjegyek húzzák fel, például amiből felmentésem van, mert anno már tanultam, az ötös, meg ilyenek, hogy info, német, és hasonlók. Amiből tényleg oda kellett volna tenni magam, az kettes lett meg két hármas. Egyedül két négyes van amire tényleg tanultam meg minden. Na de mindegy. XD

Utána elvittem a Delantába a szerződést. Hétfőn reggel hétre(!) kell mennem. Kelhetek fel ötkor. Fasza. Először szobaasszony leszek. XD A legszarabb az egészben, hogy lemaradok majd egy csomó meccsről. Pl hétfőn rögtön kettőről is (vagyis másfélről). :'[

Na mindegy, ez van. Legalább kaptam lóvét surranóra. :'D

:@

Na a spanyolok szépen kiszoptak Svájc ellen.

Elbaszott egy meccs volt az egész.

Először is a bajszos már a taktikát is simán elkúrta, felesleges volt ennyi védekező ember, azt a nyomorék Buszkekszet simán kihagytam volna egy Fabregas, vagy egy Navas, vagy Torres vagy akárki helyett.
Ez a 4-5-1 baromira nem jött be, a 178(?) centis Villát hagyta elöl egyedül szenvedni a 2 méteres svájci védőkkel, hát jó vicc. Iniesta a szélen hááát nem az igazi, Silva meg egy kalap fos volt, Navas 30 perc alatt többet csinált, mint ő 60 alatt.

Aztán a hiperszuper csodabarca védekező trió (Puyol-Piké-Buszkecc) gyönyörűen alakított a gól előtt.

Arról nem is beszélve, hogy faszom tele van ezzel a hülye barcás tilitolival. Rég rájöhettek volna, hogy ez a húsz emberrel védekező csapatok ellen szart sem ér, ez bebizonyosodott tavaly a Chelsea, és az USA ellen, idén meg az Inter, illetve most Svájc ellen is. Nem értem, hogy ha az edző látja, hogy nem mennek ezzel semmire, miért nem váltanak kicsit, hagyják abba a labdajáratást, adják át a teret kicsit az ellenfélnek, aztán egy kontrából bekefélni egy gólt, és kész. Vagy legalább lőnének távolról! De neeeeem, minden egyes kikúrt labdával a kapuig kell nekik gyalogolni. És akkor nagyon csodálkoznak, hogy a törpe Iniestát, Silvát, Villát, a benga svájciak a gyepszőnyegbe döngölik. LOL.

Következő meccsen nem akarom Buszkeccet a kezdőben meglátni, sőt én Puyol helyett simán beraknám Albiolt is. És basszus az edző próbáljon meg néha másik taktikát is alkalmazni, ha egyszer nem jön be a szokásos!!


Na mindegy, ez az első meccs volt, nem kell messzemenő következtetést levonni, de ha nem javulnak fel, ez nem lesz elég, és ha csak csoport másodikok lesznek, és a tizenhat között Brazília lesz az ellenfél, csomagolhatnak is szépen, mert a brazilok simán lekontrázzák őket.


Ez teljesen elvette a kedvemet mára a focitól. Na mindegy, azért megnézem az esti meccset, úgyis semleges vagyok... Azért hajrá Dél-Afrika!

2010. június 15., kedd

Joga

Na ez az, ami ma sem volt, pedig a braziloktól vártam egy kicsit... bár elnézve a VB eddigi színvonalát, nem meglepő, hogy elmaradt a joga bonito, meg kicsit jogos, hogy az első meccseken inkább mindenki próbál a biztosra menni.
De azért amit a portugálok ma műveltek. x_X Jézusom. Kettőt nem tudnak egymásnak passzolni rendesen, látszólag egyáltalán nem érzik egymást, sok a rossz passz, a rossz indítás, a védelmük egy vicc, van egyszem Céronáldó, aki ma egy bődületesen nagy kapufát leszámítva molyfing volt... Ez baromi kevés lesz.
Az elefántok nem voltak rosszak végül is, a középpályájuk erős, csak hiányzik onnan nagyon Drogba.

Az Észak-Koreaiakon meglepődtem, arra számítottam, hogy végig sünben lesznek, és ez így is volt, de egyáltalán nem durva, favágó módon csinálták, sőt időnként még támadgattak is, a szépítő gól is szép volt...
Ezek alapján a csoport második helyének sorsa szerintem Elefántcsontpart és Észak-Korea között fog eldőlni, hacsak a portugálokkal nem történik valami csoda, vagy Céronáldó nem kezd el focizni.

A brazilok meg... egy-két Robinho cselen kívül nem sok szépség volt a játékban, és a mai teljesítmény alapján nem érzem őket olyan lehengerlőnek... Mellesleg a németek meccsét leszámítva ez volt a legélvezetesebb meccs eddig.

Az eddigi színvonal egy nagy fos. Remélem ez tényleg csak azért van, mert első meccsek voltak, a következőkön remélem tényleg mindenki a győzelemre fog hajtani, és nem ilyen tötymörgés és pöcsvakarászás fog menni... x_X

Kíváncsi vagyok, a spanyolok hogy fognak teljesíteni holnap.

Én az első meccsek alapján még nem írok le senkit (sokan ezt csinálják), szerintem ez még csak a "bemelegítés", a következő körben fogunk még izgalmas meccseket látni bőven.

Nagyon szeretnék egy brazil-spanyol döntőt, ebben az esetben még a győztes kiléte is teljesen mellékes lenne (számomra legalábbis), azon a meccsen tuti nem lenne sündisznóállás meg bunkerfoci... És van is rá esély, hogy összejön, én ezt a két csapatot minimum a legjobb négy közé várom.
A németekkel együtt. Bár rühellem az egész bagázst, de őket sosem szabad leírni, másrészt meg az első meccsükön elég meggyőzőek voltak... De istenem, ne ők nyerjenek, mert eret vágok. X'D
Nem tudom, talán még a hollandok és az argentinok érhetnek oda.

De nagyon remélem, hogy lesz itt még bőven meglepetés és izgalom.

(Most lehet érthetetlen hülyeségeket írtam, de fél éjfél van, és ki se látok a fejemből. De mostanában tiszta grafomán lettem. Muszáj írnom!! XD)



Ma volt itt Zsófi, hát nemtom... vele mindig olyan fura, nagyon szeretem, de valahogy nem igazán vagyunk egy hullámhosszon, keveset beszélünk, sokat hallgatunk, nem tudom... nem is voltunk együtt sokat.
Elmentünk pár boltba, körülnéztünk kicsit, szeretnék venni magamnak valami olyan surranót, amiben nem rohad le a lábam, de valószínűleg ez idén sem fog sikerülni, mert én nem veszek fel se sarut, se olyan ocsmány balerinacipőnek gyúnyolt szörnyűséget, normális, emberi viselésre alkalmas szandált meg valamiért nem árulnak sehol. Érthetetlen.
Szeretnék fürdőruhát is, ez megint csak nehézségekbe ütközik, mivel felsőrészből nagyjából gyerekméret kellene, alsóból meg nem... utálom, hogy nincs mellem. '-_- Amúgy se nagyon voltak olyanok, amiket szívesen hordanék. Bár igazából mindegy is, úgyse lesz rá alkalmam idén nagy valószínűség szerint.
Kellene egy fehér nadrág is, mert az kell a melóhoz, de én nem fogok kiadni több ezer forintot egy gatyáért, amit úgyis tönkre fogok tenni. A főnök kénytelen lesz beérni az itthon használatos bézs színű gatyómmal, ez van, nem tetszik, elmehet a tudjahova.

Boltozás után leültünk a parkban egy padon, és dumáltunk, aztán jött Zsófi anyukája hazafelé a melóból, és meghívott minket egy fagyira, aranyos volt.
Aztán megsétáltattuk Zsófi kutyáját, és mentem haza meccset nézni.
A napom többi része kb csak a fociról szólt, megnéztem a portugál meccset, aztán felvételről a szlovák-új zélandit, mert a zsófizás miatt lemaradtam róla (nem mintha sokat veszítettem volna, balfasz szlovákok XD), aztán este a brazilokat. Most meg irkálok, meg mindjárt megyek szlípölni.



Holnap viszem vissza a leletet a fül-orr gégész nőszemélynek. Kíváncsi vagyok, mit fog kitalálni. Most hogy belegondolok, jó is, hogy nem váltottam ki a gyógyszert, mert teljesen biztos, hogy fel fog írni valami teljesen mást. A télen is ez volt, mikor a Lánc utcában felírtak egy izomlazítót meg egy fájdalomcsillapítót, kiváltottam őket cirka háromezer forintért, bevettem mindegyikből 1, azaz egy(!) szemet, majd másnap a háziorvos felírt egy antibiotikumot, és letiltott a többiről. Azóta is a szekrényben rohadnak.

Megyek a suliba is a bizonyítványért meg a gyakorlatos papírokért, meg a Delantába leadni őket, meg azért van még pár kérdésem is. Hétfőn kezdek.


Nem akarooooooooom! :'[[[[

Orvosok...

Utálok orvoshoz járni. Utálok órákig ülni a sok vén hipochonder nyanya között és várni, utálom, hogy úgysem tudják megmondani, mi bajom van, és hogy amit felírnak, úgysem használ... és még sorolhatnám, úgy összességében utálom az egész magyar egészségügyet.

De annyira elegem van már abból, hogy cirka 2 és fél éve nem kapok levegőt, hogy tegnap rászántam magam, és elmentem a háziorvosomhoz.

Megint. Mert januárban már voltam nála, ugyanezzel a problémával. Akkor felírt valami antibiotikumot, amit 3 napig kellett szednem. Az eredmény egyhetes fosás volt, levegőt változatlanul nem kapok azóta sem...

Tegnap reggel nyolcra odamentem, vártam egy órát, sorra kerültem. Elmondtam a problémát. Folyamatosan el van dugulva az orrom, viszket a szemem, az orrom, a torkom, ennek ellenére az, hogy esetleg allergiás vagyok valamire, fel sem merült a doktornőben, inkább átküldött a fül-orr gégészetre.

Na, ott kivételesen nem kellett várnom, mivel nem volt ott egy lélek sem. Az orvos elkezdett vizsgálni mindenféle ijesztő fém bigyóval, és hülye kérdések tömkelegével bombázott. A legjobb az volt, hogy milyen színű a taknyom. Felröhögtem, és közöltem vele, hogy nem szoktam a taknyomat nézegetni. Erre szó szerint lebaszott, hogy pedig jobban tenném. Ja boccs. Ezentúl majd naplót fogok vezetni róla... '-_-
Felírt valami gyógyszert, és elküldött röntgenre.

Irány a buszmegálló, és a Lánc utcai rendelő.

Na itt valami brutál volt. 3 órán keresztül dekkoltam ott egy fél perces vizsgálatért, és egy 2 mondatos leletért (ugyan nem értem az orvosi szakkifejezéseket, de kb annyi a lényege, hogy kurvára nincs semmi bajom...).

Szerdán viszem vissza a leletet a nyanyának.

A gyógyszert nem szedem, mivel apám szokás szerint nem váltja ki. De persze ő rinyál a legjobban, amiért hetente veszem az orrcseppet. LOL.

Majdnem sikerült lemaradnom a holland-dán meccsről. Szerencsére csak majdnem. Bíztam a hollandokban, de ez se volt jó meccs, nyertek ugyan 2-0-ra, de semmi extra.

Délután a Kamerun-Japán meccs... Jézusom, vallatni lehetett volna vele. x_X Ki is szoptak a balfasz kameruniak 1-0-ra.

Este az Olaszország-Paraguay meccsen legalább hajtás volt, ha élvezhető játék nem is. Fél percre nem tudták azt a kicseszett labdát a földön tartani, ívelgettek össze-vissza. Pföjj, olaszok.

Eddig elég tré ez a VB. Mindent elmond a színvonalról, hogy az eddigi egyetlen élvezhető meccset a németek(!!) produkálták...

De este Brazília-Észak-Korea. Remélem végre láthatunk FOCIT is ezen a hülye VB-n...

2010. június 13., vasárnap

WTF

Ma hajnali négykor (cirka 2 órás alvás után) ismételten arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt. Bár ezúttal nem volt olyan durva a helyzet, egy-egy csepp Novorin megoldotta a problémát. Az már sokkal rosszabbul érintett, hogy a szoba hőmérséklete nagyjából egy szaunáéval vetekedett. Szörnyű volt. x_X Kimentem a konyhába inni, hát ott ehhez képest hűvös volt. Nem értettem a dolgot, de a szobába visszatérve világossá vált, mi a probléma: mikor hazaértem, és leültem gépezni, becsuktam az ablakot, hogy ne jöjjenek be a szúnyogok, lefekvéskor meg elfelejtettem kinyitni. '-_- Ezen sürgősen változtattam, majd visszafeküdtem.

Ismételten két órás alvás után arra ébredtem, hogy apám hazajött. Valami haverjával. Bejöttek a szobába, faszi megszólalt: "Lányod még alszik?" Ebből én a kómás agyammal arra következtettem, hogy legalább tíz óra van. Miközben ők a falakat nézegették a lakásban (apám ki akar festeni), felkeltem és kimentem budira. Visszatérve bekapcsoltam a telefonomat, és ekkor szembesültem azzal, hogy valójában még csak hat óra van. Sürgősen feküdtem is vissza, de elaludni nem sikerült, mert apám bejött honfoglalózni, és közben be nem állt a szája, és a kutya is randalírozott szokás szerint.

Apám nyolc körül elment, én meg úgy döntöttem, megnézek egy filmet. Valamilyen, számomra érthetetlen okból a Mad Maxre esett a választásom, de úgy negyed óra után rájöttem, nekem ehhez nincs energiám, és visszafeküdtem aludni.

Harmadszorra tízkor keltem, megint totális időzavarban, mikor apám visszajött a boltból, és felháborodva kérdezte: "Te még mindig alszol?" - amiből én azt a hibás következtetést vontam le, hogy már dél körül lehet. De megint tévedtem. XD

Felkeltem, gépeztem, meg közben néztem a filmet. Hát ahhoz képest, hogy ez egy "kultfilm", én halálra untam magam rajta. Nem nekem lett kitalálva, az biztos.

De hogy rátérjek a lényegre:
Az én családom egy eléggé szétszórt, gyűlölködő és még sorolhatnám, milyen család. Főleg apám és a bátyám között mérges nagyon a viszony.
Érthető tehát, hogy eléggé ledöbbentem, amikor kb két héttel ezelőtt egyik nap apám, (részegen) hazaállítva közölte, hogy "kibékült" a bátyámmal, és következő héten szombaton "eljön, és kiviszi a kutyát". (XD)
Hát múlt hét szombaton nem történt semmi, igazából nem is foglalkoztatott a dolog.
Hétfőn elmentem anyámhoz, de nem volt otthon. Úgy döntöttem, várok egy fél órát, hátha hazajön. Közben a bátyámmal nem beszélgettem (XD), aztán egyszer csak azt mondta, hogy mondjam meg apámnak, hogy szombaton átjön Forma 1-et nézni. Kicsit meghökkentem, aztán megmondtam, hogy apám szombaton dolgozik. Erre azt mondta, akkor majd felhívja.
Másnap hazajött apám, és nagy csodálkozva mesélte, hogy felhívta, és azt mondta, átjön vasárnap. ("Mit akar ez tőlem?") Én is csodálkoztam, hát nem kibékültetek, kérdeztem. Apám felháborodva kiabált, hogy ő ilyet sose mondott. Ja boccs.

Ma fél egy körül beállítottak ketten nem éppen józan állapotban, két liter borral, kólával és pár sörrel felszerelkezve. Hát mit mondjak, nem örültem túlzottan.
A kutya persze tombolt, nem bírt elmaradni fél percre se, amitől én kissé idegbeteg voltam egész nap.
Beszélgettek, aztán leültek a géphez honfoglalózni. Ennek és az elfogyasztott piamennyiségnek köszönhetően egyik meccset (Algéria-Szlovénia 0:1; Szerbia-Ghána 0:1) sem tudtam igazán figyelemmel kísérni.
Végül a bátyám nyolc körül ment el. Végre. Kicsit sok volt belőlük egész nap. x_X

Bár meg kell valljam, 20 év alatt talán egyszer sem beszéltem vele ennyit, főleg nem ilyen normálisan.

Az esti meccset megnéztem, vagyis csak félig-meddig, a németek második gólja után inkább nekiálltam honfoglalózni. Gyűlölöm a németeket, pföjj! (Ausztráliával játszottak, 4-0 lett az eredmény. -_-)

Baromira álmos vagyok. De nem sokat fogok aludni ma sem. Elfogyott az orrcseppem. :S Brutális éjszaka elé nézek...

Az normális, hogy egy hét alatt elhasználtam egy Novorint...?

2010. június 12., szombat

Jó nap.

Minden hajnalban arra ébredek, hogy nem kapok levegőt. Benyomok fél doboz Novorint, várom, hogy hasson, majd visszaalszom.
Ma is ez volt fél hét körül. De valami brutális módon. Mintha, nem is tudom, mini zsilipek lennének az orrlyukaimban, amiket leeresztettek, és se ki, se be semmi. Hiába raktam bele orrcseppet, fél órát feküdtem hanyatt, majd felültem és az egész végigfolyt a képemen. Órákig szenvedtem, mire aránylag kitisztult, ami persze változatlanul azt jelenti, hogy a számon kell levegőt venni, de legalább nincs annyira eldugulva, hogy úgy érzem, felrobban a fejem.
Ez úgy tizenegyig tartott, akkor felkeltem és elmentem boltba.

Iszonyúan meleg volt, azt hittem elájulok. Szörnyű volt. Szegény kutya bánta, mert kábé két percig bírtam kint vele. Persze ő se nagyon akart rohangálni, neki még rosszabb ebben a hőségben. (De azért kifekszik a konyhában a napra aludni... aztán ha hozzáérsz, leég a kezed. XD)

Fél kettőkor kezdődött a Görögország-Dél-Korea meccs. 0-2 lett. Szotyiszeműek bekezdtek. Mindazonáltal baromi unalmas meccs volt.

Négykor Argentína-Nigéria mérkőzés. 1-0 eredmény született. Hát ez azért már jobb volt, de több dolgot nem értek:
1. Higu mi a faszért nem képes belőni a kibaszott ziccereit?!
2. Indokolatlan balszélső középpályás a jobboldali védő helyén.
És... volt még, de nem jut eszembe. XD
Dee Heinze gól. :'DDDDDDD Kár, hogy eladtuk. :[ (Vicc. XD)

Gréta ma hazajött, szerettem volna találkozni vele, de ugye VB, nyolckor kezdődött a harmadik meccs (Anglia-USA), és azt is meg akartam nézni. Megoldottam a problémát: a Kossuth téren felállítottak egy kivetítőt, ahol lehet nézni a meccseket a VB alatt, kitaláltam, hogy üljünk ki oda, közben lehet dumálni meg ökörködni meg hasonlók.
(Azért a biztonság kedvéért felvettem a meccset, gondoltam hátha mégse akarunk majd ott üldögélni - mint kiderült, előrelátó voltam.)

Fél nyolc körül találkoztunk a Konzumnál. A közvetítés nyolckor kezdődött, a meccs fél kilenckor, úgyhogy felsétáltunk a Széchenyi térre. (Út közben találkoztunk Imrével.) Csináltunk képeket, hülyéskedtünk, meg vettünk fagyit, aztán visszamentünk a Kossuth térre. Leültünk egy sörpadra, de úgy negyed óra múlva tovább is álltunk.
Átmentünk a Dóm térre, ahol most van a Sétatér fesztivál. Nagyon sok ember volt és bár már elmúlt kilenc óra, iszonyú volt a hőség, úgyhogy gyorsan továbbálltunk. A Ferencesek utcáján keresztül visszamentünk a Széchenyi térre, onnan meg a kivetítőhöz. Nem volt már hely, úgyhogy kicsit messzebb leültünk egy padra.
Mindkettőnknek szar a szeme, úgyhogy sokat nem láttunk, inkább csak hallgattuk az eseményeket.
Később Imre csatlakozott hozzánk, dumáltunk meg hülyéskedtünk, elvoltunk.
Meccs után (1-1) kicsit még üldögéltünk, aztán hazamentünk.

Imrével kivittük a kutyát, aztán megnéztük a képeket a gépen, majd hazament.

Most még megy a háttérben a meccs, megvárom a végét aztán lefekszem. Hosszú volt a nap, fáradt vagyok. De megint nem kapok levegőt, úgyhogy valószínűleg nem nagyon lesz alvás. :S


Mindent összevetve ez egy jó nap volt.

Képek fészbúkon.


Ennyi mára.


2010. június 11., péntek

Tré

Dél-afrikai K. - wow
Mexikó - lúzer banda.
1-1.

Uruguay - no comment
Franciao. - pföjj.
0-0. Dögunalom.
(Remélem a francicák csoportkör után húznak haza... De nem kell Nasri meg Benzema, minek is kéne?)


Remélem holnap az argentinok nem fognak balfaszkodni. Valami élvezhetőt szeretnék látni.

Alig várom a brazilokat meg a spanyolokat...

Kezdődik! :D

VB 2010! ^^



Hajrá Brazília!


(+ Spanyolo.)

2010. június 9., szerda

Ha már...

... úgyis itthon rohadok állandóan, rájöttem, hogy valahogy hasznossá kéne tennem magam. Ezért elhatároztam, hogy nekifekszek ennek a rohadt németnek, és ősszel leteszem a turizmus szaknyelv nyelvvizsgát. Egy próbát megér.

Úgyhogy most ezerrel szavakat fogok tanulni. Mert a szókincsem úgy 20 szó körül mozog, amit 14 év tanulás után elég trének érzek... XD



Már csak 2 nap. ^^

2010. június 5., szombat

Szarszarszarszarszar

Nem tudom, mi a fasz van velem, de nekem egyszerűen képtelenség örömöt okozni. Annyi érzelem van bennem, mint egy farönkben kb. Kibaszott szar. Ez a spleen nálam már kóros. Van amúgy ilyen betegség? oO

Elegem van.

Ez a nyár is egy rakat fos lesz. Van két hetem a nyári gyakorlatig. Naná, hogy itthon fogok rohadni. Pénz + barátok nélkül lehet is programokat tervezni...
Augusztus közepéig meg gyakorlat. Szét fognak szívatni, és még pénzt se kapok. Nagyon örülök neki.

Aztán meg október közepéig megint rohadás itthon. Akkor kezdődik csak a suli.

Én fixen be fogok golyózni.

Baromira utálok élni. Valaki lőjön le, könyörgöm.

2010. május 30., vasárnap

Trükk & baj


Keressük a titkot. De nem találjuk, mert... nem is vagyunk igazán kíváncsiak rá. Mert nem a valóságot akarjuk, hanem... az
illúziót.


2010. május 28., péntek

*********


Zálogba adtam a testem

Boldogabb lelket kerestem


2010. május 26., szerda

Valahol bús dal szól...


Még nevetett, amikor súgta: Ez a város nem boldogít!
Szabadulj! Menekülj innen! Ha mélyre jutsz, itt senki nem segít!
Azután átölelt, és vigaszt keresve bújt hozzám.
Szomorú mozdulat, mintha kérne: Vigyázz rám!

Nem-nem, semmit nem értettem jól, most értem,
Most, hogy már nem tudom merre van, most féltem.
Ó milyen hideg tud lenni egy város, tudom már!

2010. május 22., szombat

Valami

Kéne már írni valamit...

Nem tudom mi van velem, folyton szarul érzem magam, hol szédülök, hol hányingerem van, hol a fejem fáj, hol a hátam, hol a lábam, levegőt idestova 3 éve nem kapok rendesen... Előbb-utóbb csak elpatkolok végre...

Ma este BL-döntő. Inter-Bayern. Az olaszokat nem szeretem, a németeket meg egyenesen gyűlölöm. Úgyhogy akkor hajrá Inter! (Amúgy igazából lefosom, ki nyer...)

Lass se megy a VB-re. Fasza. Lassan már nem lesz ott senki, aki miatt érdemes lenne nézni... Mondjuk a hülye gyakorlat miatt úgyis lemaradok a meccsek háromnegyedéről...

Mindegy, ez van.

2010. május 18., kedd

Elég!!


Faszom, ezt hallgassátok, ne azt a kurva bikicsunájt. x_X




2010. május 11., kedd

Höhö

Rájöttem, hogy gerjedek az izmos fekákra. :$





Viszont akkor is Duncan a legtutibb. :$ XD



2010. április 28., szerda

Képzeld el




Azt álmodtam, hogy van barátom. Szegény iszonyúan nyomi volt. De jó érzés volt, hogy van, aki néha átölel.

2010. április 22., csütörtök

Hülye libák

Egyre inkább tele van üresfejű plázalibákkal a világ. Engem különösebben nem zavarnak, mivel nem sok kapcsolatom van velük, persze időnként fogom a fejem, ha látok egy brutálisabb példányt, vagy a buszon hallok megnyilvánulni egyet.

Szerintem alapvetően 2 csoportjuk van ezeknek a "plázaképződményeknek".
Az egyik a teljesen üresfejű, ostoba, idegesítő, nyávogó, szőke, agyonfestett, és még sorolhatnám milyen, hülye picsa. Ezeket gyűlölöm.
A másik az alapvetően jószívű, jófej, csak néha kissé idegesítő fajta, tehát aki aránylag normális, csak vannak hülye dolgai.

A mi osztályunkban is akad ilyen lány. Sajnos 2 az első fajtából. Igazából különösebb gondom velük se lenne (eltekintve attól, hogy hülyét kapok, ha meglátom őket), mivel még csak nem is beszéltem velük soha.

Csakhogy van egy szörnyen idegesítő tulajdonságuk.

ÁLLANDÓAN beszélnek. Szünetben, órán, teremben, folyosón, wc-n, tökmindegy, miről, de folyamatosan, megállás nélkül pofáznak. Hangosan pofáznak.

Én nem tartom magam strébernek vagy mintadiáknak, én is szoktam beszélni órákon, de amit ők művelnek, az brutális. Olyan hangosan beszélnek hárman (2 csaj + 1 csávó), hogy a többi negyven ember akár elöl ül, akár hátul, tök messze tőlük, simán visszamondja, miről beszélgettek. És persze azt, hogy a tanár miről beszél, kurvára nem lehet érteni tőlük.
Na és ha valaki szólni mer nekik, hogy tán be kéne fogni, még ők vannak felháborodva, és ha lehet, megkétszerezik a hangerőt.

Engem kimondhatatlanul idegesítenek az ilyen emberek. Tényleg nem vagyok stréber, sokszor én is olvasok vagy keresztrejtvényt fejtek órán, de ezzel legalább nem zavarom azt, aki figyelni akar, szerencsétlen tanárt sem. Azért egy 19-20 éves embert ne kelljen már fegyelmezni, bassza meg. Ők meg bejönnek órára, füzet, papír, toll vagy hasonló nélkül, beülnek szépen a helyükre, és végigpofázzák az összes órát, mintha csak egy kocsmában lennének. Hát ezért mi a szarnak kell bejárni?

Ma annyira ideges voltam, hogy ha a szokott helyük (ami kettővel mögöttem van) helyett nem leghátul ültek volna (ez egy bazi nagy terem, én az első sorban ülök, mégis tisztán hallottam, miről beszélnek...), valamelyik már a baleseti sebészeten lenne, az tuti. Olyan ideges voltam, hogy simán hozzájuk tudtam volna vágni valamit.

És ha legközelebb a közelemben ezt csinálják, meg is teszem.



Gyűlölöm az ostoba, felszínes, önző, kétszínű embereket. Gyűlölöm azokat, akik nincsenek tekintettel másokra. Gyűlölöm azokat, akik még büszkék is arra, hogy ők ilyenek, és menőnek érzik magukat az ostobaságuk miatt.

Tarkólövést mindegyiknek. Minimum.


2010. április 15., csütörtök

(fél)Siker

Tegnap elkapott a gépszíj, és úgy döntöttem, nem érdekel, akkor is szerzek helyet gyakorlatra.
Kikerestem gugliban az összes pécsi szállodát és panziót (vagy legalábbis jó sokat), és elkezdtem sorban felhívni őket. Az első kettőnél leráztak, a harmadik azt mondta, visszahívnak, a negyedik meg, hogy érdeklődjek május végén. Mondtam, hogy nekem most kéne elintézni, hát akkor sajnálják, de nem. Kösz.
Az ötödik hívásnál már elég ideges voltam. Valami nő vette fel. Elmondtam neki, mit akarok, valamit motyogott, aztán félre tette a kagylót. Kicsit hülyén néztem, de aztán felvette valami pasi. Neki is elmondtam a mondókámat, ő meg azt felelte, persze, van ilyen lehetőség. Hurrá, siker, megbeszéltem vele, hogy pénteken viszem a papírokat.

Talán mégsem vagyok annyira életképtelen...?



A legtöbb ember hülyének néz.
Talán nem pont ez a megfelelő kifejezés. Furcsának tartanak.
Nem igazán értettem sose, miért van ez így.
Ma gondolkodtam rajta. Azt hiszem én valahogy más síkon vagyok, mint a többi ember. Nem tudom pontosabban kifejezni, mire gondolok. (Én értem, az a lényeg. XD)
Megyek az utcán, nézek ki a fejemből, azt se tudom, melyik bolygón vagyok, elmerülök a saját kis világomban. Az osztálytársak meg mennek el mellettem, és röhögnek, hogy nem veszek észre senkit-semmit, csak röhögök magamban. (Ez igen gyakran előfordul. Persze az is hozzátartozik, hogy nem látok 5 méternél messzebb. XD).
Osztálytársakkal dumálunk/ökörködünk, én meg benyögök egy kapcsolódó idézetet egy filmből, könyvből vagy sorozatból, esetleg reklámból, akármiből. A társalgás megakad, fura pillantások, értetlen fejek, kérdés, miről beszélsz? Majd megy tovább.
Időnként észreveszem, hogy röhögnek rajtam, beszélnek rólam. De nem hiszem, hogy ez rosszindulatú dolog, inkább csak nem tudnak hova rakni, nem értenek.
Mondjuk nem lep meg. Igazából én sem értem magam.

Csoda, hogy nem tudok beilleszkedni sehova?



Tegnap + ma egész jó napom volt. Nem volt se bőgés, se szomorkodás. És leinni se akartam magam. (Igen, én, a nagy anti-alkesz, aki képtelen egy kortynál többet meginni bármilyen alkoholos italból -a csokilikőrt és a Bacardi lime-ot leszámítva-, mostanában komolyan fontolgattam, hogy benyakalok egy üveg valamit, hátha attól jobb kedvem lesz... Persze nem tettem meg, mert nem tudok megenni/meginni semmi olyat, aminek szar íze van, másrészt meg mert iszonyúan félek attól, hogy esetleg hánynék (ismerősök tudnának erről mesélni...), úgyhogy inkább hanyagolom a dolgot. XD)
De az is benne van valószínűleg, hogy apám tegnap is, ma is melózik. Holnap lehet megint kurva szar napom lesz.

Lehet apámtól vagyok ennyire a padlón. Pedig mostanában nem is veszekszünk annyit. Úgy látszik, a puszta jelenléte is kikészít...



Voltam bőrgyógyászaton az anyajegyem miatt. Azt mondták, semmi baja, egyelőre hagyjuk, időnként menjek vissza megnézetni.
Szóval nincs bőrrákom. Jee. XD

2010. április 13., kedd

Reakció

Most vettem észre, hogy valaki névtelenül kommentelte néhány bejegyzésemet. Hát mint látszik, nem nagyon szoktam visszanézni a bejegyzéseket... XD
Nem tudom, ki vagy, kedves Névtelen, és hogy olvasol -e még, de válaszoltam a kommentekre. =)

Más.

Az én drága egyetlen legjobb barátnőm ma ünnepli a 20 szülinapját. Boldog szülinapot Dia!!!! Üdv a kétikszesek táborában. X'D ♥

Amúgy a változatosság kedvéért egész tűrhető napom volt. Nem bőgtem egyáltalán. oO Rekord. X'D

2010. április 12., hétfő

Sajt




Azt hiszem, depressziós vagyok.

Nem vicc.

Kéne egy pszichológus...

2010. április 10., szombat

So what am I?

Amikor elkezdődött ez az egész

Nem volt semmi mondanivalóm

És elvesztem abban a nihilben

Ami bennem volt (összezavarodtam)

És mindent kiadtam magamból, hogy rájöjjek

Nem én vagyok az egyetlen ember

Akinek ilyen gondolatai vannak (bennem)

De ez az egész üresség

Amit a szavak keltenek életre

Az egyedüli valós dolog

Amit még érezni tudok (nincs vesztenivalóm)

Befuccsoltam, üres vagyok – egyedül

És ez az én hibám


Meg akarok gyógyulni, érezni akarom

Hogy amit gondoltam, soha nem volt igaz

Meg akarok szabadulni a fájdalomtól

Amit oly régóta érzek

(Töröld ki a fájdalmat, amíg el nem tűnik)

Meg akarok gyógyulni, érezni akarom

Hogy közel vagyok valami jóhoz

Szeretnék megtalálni valamit

Amit mindig is akartam

Egy helyet, ahova tartozom


Nincs mit mondanom

Nem hiszem el, hogy nem estem

Egyből pofára (összezavarodtam)

Mindenfelé néztem, csak azért, hogy rájöjjek

Ez az egész nem úgy van

Ahogy elképzeltem magamban

(Mi is vagyok én?)

Mivel rendelkezem

Azon kívül, hogy negatív vagyok?

Mert nem tudom elfogadni azt

Ahogy mindenki tekint rám (nincs vesztenivalóm)

Nincs mit elérni, üres vagyok – egyedül

És ez az én hibám


Soha nem fogom megismerni önmagam

Amíg magam meg nem teszem

És addig semmi mást nem fogok érezni

Amíg be nem gyógyultak a sebeim

Addig soha nem leszek valaki

Amíg nem szakadok el magamtól

El fogok szakadni

Ma megtalálom önmagam


Meg akarok gyógyulni, érezni akarom

Hogy ott vagyok, ahova tartozom



Hogy lehet, hogy egy dal ennyire tökéletesen passzoljon valakire?

13 éves voltam, mikor először hallottam ezt a dalt. A kamaszkor elején, a sok változás közepette, amiket nem értettem, összezavarodva, ez a dal évekig a mankóm mantrám, támaszom volt.

De most, hét évvel később, immár felnőtt fejjel... mintha még inkább rólam szólna az egész.

Azt hiszem talán Mike mondta egyszer a Meteoráról, hogy ez a lemez még az ötvenedik hallgatás után is tartogat valami újat. És a fenébe, igaza volt. Én már szó szerint rongyosra hallgattam anno, és most, miközben ezredszer hallgatom, elmélyedve a dalszövegfordításokban, olyan, mintha először hallanám. Mintha valahogy velem együtt élt, fejlődött, változott volna a zene, holott ugyanaz maradt.

Én változtam. És nem előnyömre.

13 évesen boldog voltam. Talán nem voltam tudatában, de hét év távlatából visszanézve, már látom. És visszasírom azt a másfél évet, amikor minden olyan... tökéletes volt.

Nem volt meg mindenem, az életem nem volt fenékig tejfel, sőt, ha objektíven nézzük, most talán még jobb dolgom is van, de mégis... akkor elégedett voltam, boldog, tele reményekkel, vágyakkal, célokkal, és az élet olyan csodásnak tűnt...

És most? Az azóta eltelt pár év alatt minden öröm, remény, vágy, érzés eltűnt belőlem, meghalt. Nem maradt semmi. Üres vagyok, keserű, boldogtalan, és rettenetesen magányos...


"Meg akarok gyógyulni, érezni akarom

Hogy ott vagyok, ahova tartozom"












Boldog szülinapot Fernando. ♥ Ma este varázsolj, a kedvemért. Kérlek.