2011. június 19., vasárnap

Best friend

"A barátság olyan, mint a gyertyák: van ami gyorsan kialszik, egyetlen kis széllökéstől; van olyan, ami egy darabig ég, de aztán elillan.. és van, ami örökké tart, és megvilágít mindent."


2011. június 18., szombat

Tired2

Ma még többet mászkáltunk, még fáradtabb vagyok, és még inkább izomlázam van. De nem bánom, mert nagyon jó nap volt.
Tegnap egészen hajnalig dumáltunk, ma meg délig aludtam. Ebédre rántott tök volt és uborka saláta, amit imádunk. :D Aztán voltunk a maminál a kórházban, jól van szerencsére, izeg-mozog, alig bír veszteg maradni, nem szeret tétlen feküdni. Teljesen megértem.
Egyik általános iskolai évfolyamtársunk, aki mellesleg a szomszédom is, itt jár Veszprémben egyetemre, tegnap írt, hogy találkozzunk. Mivel úgyis kellett mennünk bevásárolni, és nem tudtuk, hol van a kis Tesco, megkértük, hogy kísérjen el minket. Találkoztunk a McDonald'snál, aztán együtt elmentünk a Tescoba, és segített is hazacipelni a cuccokat, itthon meg dumáltunk még egy kicsit.
Később felmentünk a kilátóhoz, ott volt a Dia nagybátyja, a felesége meg az anyósa, meg a fia, meg a (másik XD) mami. Sétáltunk a városban, és tök jó volt. Úgy tíz évvel ezelőtt nyaraltam Mesztegnyőn Dia másik mamájánál, akkor találkoztam a nagybátyjával, Norbival, meg az unokaöccsével, Dáviddal is. Akkor még persze kicsi volt, meg mi is, és már alig emlékeztem rá. Norbiról meg valahogy az maradt meg, hogy nem túl szimpatikus, sőt kicsit goromba. Szerencsére szó sem volt ilyesmiről, nagyon jó fej, lehet vele hülyéskedni, meg minden. Dávid is aranyos és jó fej, tök jól eldumáltunk hárman.
Bár lejártam térdig a lábamat, és hulla vagyok, de megérte. Rég volt ilyen kellemes délutánom.

Ahol nincs McDonald's, az civilizálatlan hely. Itt van. XD


2011. június 17., péntek

Tired

Régen voltam ilyen fáradt.
Sokat mászkáltunk ma, látogatóban a maminál, orvosnál, boltban, régi ismerősöknél...
Nagyon rég voltam ilyen aktív. Az utóbbi három évben szinte végig otthon voltam, alig mozdultam ki. Most azért jó egy kicsit kimozdulni, de elég gáz, hogy ilyen hamar és kevés mozgástól elfáradok. És még izomlázam is van. XD

Szegény Alex beteg. :'[ Megint összeevett valamit, és tegnap egész nap hányt, meg ma is egész nap olyan kis búval bélelt volt. :S Úgy sajnálom. És nagyon hiányzik. :'[ Valahogy bűntudatom van, amiért egyedül hagytam. :[ Jó, tudom hülyeség. De akkor is... :S


Ezt ma fényképeztem. Nagyon szép.




2011. június 16., csütörtök

Veszprém

Barátnőm idén is meghívott Veszprémbe. Nagyon szeretem ezt a várost, mindig örülök, ha itt lehetek. Szép, kedves, hangulatos kisváros, közel a Balaton is, és még Utcazene Fesztivál is szokott lenni. Szóval tökéletes.

Ma hajnalban indultunk busszal. Az utazás nagyjából eseménytelen volt, eltekintve attól. hogy megint nem sikerült lefényképeznem a Hálivúd feliratot. :[ (Balatonfűzfőn van egy hatalmas BOB felirat a domboldalon, tisztára olyan, mint a Hollywood felirat L.A.-ben. Négy éve próbálom lefényképezni, de sose sikerül. :S)

Fél tizenegy körül érkeztünk meg. Lepakoltunk, berendezkedtünk, beüzemeltük a gépeket (legfontosabb XD), aztán igazából egész nap csak pihentünk.

Barátnőm szegény mamája, akinél vagyunk, tegnapelőtt elesett, és eltörte a bokáját, úgyhogy most kórházban van. Meg akartuk látogatni, de ez holnapra marad, mert Dia úgy elaludt, mint akit agyon ütöttek. XD

Délután elmentünk kaját venni, aztán csak tévéztünk. Holnap majd elmegyünk Tescoba meg ilyenek.

Nagyon szeretek itt lenni, olyan béke van és nyugalom, tényleg fel lehet töltődni. És tényleg nagyon szép hely.










2011. június 15., szerda

Almost...

Sikerült állást találnom. Majdnem.
Minden nap végignézek egy rakás álláshirdetést, és ha találok érdekeset, elküldöm az önéletrajzomat, hátha... Rengeteg helyre elküldtem, egy válasz jött - elutasítás természetesen.

Tegnap délután megcsörrent a telefonom. Valami nő keresett egy siófoki hotelből. Nem is emlékeztem már rá, hogy küldtem nekik önéletrajzot. XD Azt kérdezte, még aktuális -e a jelentkezésem. Naná, feleltem. Recepcióst keresnek sürgősen. Az sem volt nekik probléma, hogy pécsi vagyok, adtak volna szállást.
Csakhogy ma reggel nyolcra kellett volna mennem interjúra. Amit sajnos sehogy sem tudtam volna megoldani. Viszont holnap megyek Veszprémbe, és hosszabb ideig ott leszek, ezért megkérdeztem, nem -e lenne jó pénteken. A nő valami olyasmit habogott, hogy hááát nem tudja, mikor lesz bent a főnök, meg blabla, de azért felír, és majd hívnak. De hallatszott a hangján, hogy innentől felejtős...
Kár, pedig jó lett volna a Balatonnál dolgozni...

Ma délelőtt találtam egy hirdetést, pécsi panzió keres recepcióst sürgősen. Felhívtam őket, gondoltam egy próbát megér.
Kiderült, hogy a recepciós feladatok ellátása mellett takarítanom, mosnom, vasalnom és ágyat húznom is kellett volna. Magyarul a szobaasszony feladatait is nekem kellett volna ellátni.
Megkérdeztem, mindezért mennyi fizetést kapnék. Négyszáz valahány forintos órabér. Aha, mondtam, majd visszatelefonálok...
... ha megőrültem. Nem fogok szaros hetvenezer forintért két munkakörben gürizni, mikor csak recepciósként kereshetek kilencven-százezret is jobb helyen. Ne nézzenek már madárnak. '-_-

Sajnálom ezt a siófoki melót. Remélem csoda történik, és visszahívnak mégis. Vagy hamar találok valami jót...


2011. június 14., kedd

Idióták

Gyakran megesik, hogy az ember sehogy sem tud kijönni a szomszédokkal. Túl hangosan hallgatja a zenét vagy a tévét, a kutyája állandóan ugat, esetleg folyton ordibálnak. Szerencsétlen szomszéd meg vagy fogcsikorgatva tűri, vagy indulhat a balhé.

A mi szomszédaink is ilyenek, méghozzá a legrosszabb fajtából. Egy idős nő, a lánya, és az unokája. Ha azt mondanám, hogy túl hangosak, meg sem közelíteném a valóságot. Ezek egyszerűen képtelenek normális hangon beszélni egymással, csak és kizárólag ordibálni tudnak. Jobban mondva visítozni. De ahogy a torkukon kifér, zeng az egész lépcsőház. Egész nap ez megy. Rátesz egy lapáttal, hogy a nyanya teljesen elmebeteg, még akkor is visítozik, ha nincs is a közelében senki, ráadásként olyan undorító, trágár szavakat használ, hogy inkább nem is idéznék belőlük. És ezt mind nyitott ajtónál, sőt általában kint a folyosón csinálják. Arról nem is beszélve, hogy a nő összes palija ott tobzódik a lépcsőházban állandóan, egyszerűen nem lehet kirakni őket. Van neki vagy négy-öt, mind lecsúszott alkoholista, sokszor a lépcsőházban, vagy a ház előtt verik egymást hülyére a nő miatt. (Ami számomra teljesen érthetetlen, egy ronda, ostoba, lecsúszott ringyóról beszélünk ugyanis.) Hetente minimum háromszor kihívják a rendőröket egymásra vagy valamelyik hapsira. A rendőrök hovatovább már csak nevetnek rajtuk. (Én a helyükben ki se jönnék többet, aztán ha esetleg tényleg történne valami, akkor cseszhetnék. Persze ha akarnák, se tehetnék meg ezt, de megérdemelnék...)

Mivel velük szemben lakunk, ezért elkerülhetetlenek a konfliktusok. Én alapjáraton békés ember vagyok, ha nem kötnek belém, nem foglalkozom velük. Felőlem aztán ordibálhatnak amennyit akarnak, verhetik egymást amíg mozognak, naponta tízszer hívhatják a rendőröket, nem izgat, amíg engem békén hagynak.
De mint az ilyenek általában, mindent és mindenkit megtalálnak legalább egyszer.

Személy szerint velem eddig egyszer volt bajuk. Van egy kutyám, jó nagy, de teljesen barátságos, mindenkit szeret, egyszer harapott meg eddig embert, az is én voltam. XD Viszont a vén nyanya nagyon fél tőle, rejtély, hogy miért, még soha a közelébe se ment a kutya. Egyszer jöttünk vissza sétából, a nő meg pont jött ki a lakásból. A kutya még csak felé se nézett, ő viszont olyan hangosan és brutálisan elkezdett visítani, hogy annyira megijedtem, hogy majdnem leestem a lépcsőn, és ráordítottam, hogy fogja már be a pofáját. Még szegény kutya is megijedt. oO El nem tudtam képzelni, mi az isten baja van, meg is kérdeztem, mi a lófaszért kell így visítani? Erre -továbbra is hangosan sivítozva- követelte, hogy azonnal vigyem el onnan a kutyát, mert étel van a szatyrában, és a kutya ráugrik. Nem túl kedvesen közöltem vele, hogy jobb, ha kussol, és betakarodik a lakásba, amíg még békés vagyok.
Bár eléggé felhúzott, én itt lezártam volna a témát. Viszont innentől egész nap nyitott lakásajtó mellett visítozott, hogy én micsoda kurva vagyok, és így dögöljek meg és blabla. Ami egy idő után érthetően idegessé tett, és beordibáltam neki, hogy ha nem fogja be a pofáját, átmegyek és belelépek. Persze nem volt semmi hatása.
Csakhogy nemsokára hazajött apám, és meghallotta. A nő balszerencséjére aznap nem volt teljesen józan, és mikor elmeséltem neki, mi van, úgy felhúzta magát, hogy ordítva rohant ki a lépcsőházba, szitkok és fenyegetések áradatát zúdítva az öreglányra. És ha az én apám ordít, az nem vicces. Egyáltalán nem.
A nyanya be is szart rendesen, és -jó szokásához híven- kihívta a rendőröket. Ki is jöttek, de persze csak húzták a szájukat meg kínjukban röhögtek. nekünk meg csak annyit mondtak, ne foglalkozzunk velük, ilyen idióták miatt nem érdemes bajba kerülni. (Ugyanis apám szentül elhatározta, hogy a következő alkalommal átmegy, és agyonvágja az idiótát.)

Ez pár hónappal ezelőtt volt, azóta nem volt velük semmi problémám, persze továbbra is állandóan figyelik, mit csinálok, és hallom, ahogy bent beszélnek (=kiabálnak) rólam, de ez a legkevésbé sem érdekel.
De ma iszonyatosan felhúztak, annyira, hogy ha apám nem állja el az utam, biztos nekimegyek a nőnek.
Ma megint egész nap kiabáltak egymással, apám meg fáradt is volt, és még ivott is, úgyhogy elég hamar elfogyott a türelme. Ezúttal nem ment át veszekedni velük, egyszerűen a saját "fegyverüket" fordította ellenük, vagyis kihívta a rendőrséget.
Én egyáltalán nem törődtem a dologgal, gondoltam, az ő dolguk, és bent filmeztem, fülhallgatóval. Igazából nem sok mindent hallottam az egészből.
Később kimentem a konyhába valamiért. Apám az ablakon kihajolva dumált a nyanya lányával, aki teljesen fel volt háborodva, hogy hogy merte kihívni a rendőröket. Amikor kimentem, épp azt ordibálta, hogy apám inkább engem kérdezzen meg, hogy ÉN mit csinálok, mikor apám dolgozik. Mert hogy én hangosan üvöltetem a zenét, annyira, hogy ők nem tudnak aludni. És ÉN(!!!!!!) mindenféle pasikat hordok ide, kuplerájt csinálok a házból.
Két dolgot tudni kell:
  1. Kb. október óta nem jó az erősítőm, így csak és kizárólag telefonon, fülhallgatóval hallgatok zenét, vagy esetleg laptopon, de az teljes hangerőn is olyan halk, hogy ha felkelek mellőle, már nem hallom, tehát esély nincs rá, hogy a szomszédban hallják.
  2. Lassan már öt éve lakunk itt. Ez alatt az idő alatt 4 hímnemű ember lépte át a küszöböt, akit én hívtam be: a UPC-s arc, a számítógép szerelő, egy srác a szemközti házból, akit úgy 10 éves korom óta ismerek, és most hétvégén a barátnőm barátja.
Ezek alapján érthető, hogy teljesen kiakadtam, mikor meghallottam, hogy ez a vén kurva, akinek úgy kell kirugdosni az alkoholista hapsijait a lépcsőházból, azt terjeszti rólam, hogy egy ringyó vagyok. Szerencséje, hogy apám az ablakban állt, és nem fértem hozzá tőle, mert teljesen biztos, hogy az ablakon keresztül is rávetettem volna magam, és minimum feltépem a torkát, annyira elfogott az agresszió.
Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyi ilyen idióta ember van. Semmit sem tud rólam, nem ismer, soha nem beszélt velem, mégis tömény rosszindulattal viseltetik irántam, és minden alkalmat megragad, hogy keresztbe tegyen vagy rosszat mondjon rólam.
Hát ezzel most sikerült elérniük, hogy többet nem fogom figyelmen kívül hagyni a baromságaikat. Ha ők így, akkor én is. Aztán majd meglátjuk, ki adja fel hamarabb.

Fixen nem én leszek az.


2011. június 12., vasárnap

Party

Alig vártam a péntek esti bulit. Nagyon szükség volt már rá, hogy kieresszem a gőzt. És persze meg kellett ünnepelni, hogy idegenforgalmi szakmenedzser lettem! :'D Ilinek múlt héten volt a szülinapja, meg Diát is ünnepelni kellett, úgyhogy tripla oka is volt a bulinak.

Délután lefeküdtem egy kicsit szundítani, mert az előző két hét -és főleg a két vizsganap- nagyon leszívta az energiámat, kellett egy kis pihenés. Csak sajnos utána olyan voltam, mint akit fejbe vágtak egy péklapáttal, kóvályogtam, mint gólyafos a levegőben. XD

Kilenc felé elkezdtem készülődni. Múltkor turkáltam a szekrényemben, valami otthoni ruhát kerestem, és a kezembe akadt egy régi sötétkék bársony felső, gondoltam az jó lesz arra, hogy kutyázzak benne meg ilyenek. Felvettem, és rájöttem, hogy baromi jó cucc, inkább való bulizni, mint takarítani meg kutyát sétáltatni, úgyhogy félre raktam jobb időkre. XD Na ezt a felsőt vettem fel, meg a kék nadrágomat. Ezüstszínű sminket csináltam, de nem vittem túlzásba, mert semmi kedvem nem volt szórakozni vele.

Fél tizenegy felé hívott Ili, hogy menjek elé a Kockához, mert ott volt a barátjával meg valami ismerőseivel. Dia meg Józsi még sehol sem voltak, pedig úgy volt, hogy hozzám jönnek, és onnan megyünk. Rájuk csörögtem, hogy mi van, nehogy elkerüljük egymást. Már majdnem a ház előtt voltak. XD Együtt elmentünk Iliért, aztán visszamentünk hozzánk. Dumáltunk, hülyéskedtünk, meg Ili mindkettőnknek csinált baromi jó sminket.

Egy óra körül indultunk a Club2-be. Azért szeretünk ide járni, mert közel van (legalábbis hozzám, az utca végén van jóformán), nincs belépő, és az esetek többségében tök jó bulik vannak.

Most is nagyon sokan voltak, tele volt a hely. Viszont eddig úgy volt, hogy elöl volt a buli, a hátsó részben meg le lehetett ülni dumálni. Hát most hátul is volt dj pult, és bömbölt valami rettenetes zene, de még hangosabban, mint elöl. Ez elég rosszul érintett minket, mert általában úgy kezdjük a bulit, hogy hátul ökörködünk, meg fényképezzük egymást, amíg nem jön valami tök jó zene, amire elkezdünk táncolni.

Most kénytelenek voltunk elöl leülni, ahol sötét van és hangos zene, nem lehet se beszélni, és mivel a fényképezőgépem hááát... hagy némi kívánnivalót maga után, fényképezni se nagyon. Azért mikor jött jó zene, mentünk táncolni. Volt egy fél óra, amikor baromi jó zenék voltak, akkor tomboltunk, és tök jól éreztük magunkat. Viszont utána már nem volt jó a zene, és a hangulat sem volt az igazi. Bár tömve volt a hely, mégis elég kevesen táncoltak, a party hangulat valahogy hiányzott.

Ez az én hangulatomra is rányomta a bélyeget, inkább leültem. Később a többiek is leültek. Aztán Ili találkozott egy ismerősével, vele dumált.

Négy-fél öt körül már mentünk is el. Nálunk voltunk egy ideig, aztán Ilit kikísértem az első buszhoz, Diáék meg hat felé mentek el. Én meg lefeküdtem aludni.

Hát nem ez volt a legjobb bulink, az biztos. Az a baj, hogy ha nagyon rákészülök, hogy most hatalmasat partyzunk, akkor fixen nem jön össze. Legjobb példa erre a születésnapom. Nagy lelkesen készültem, végre 10 év után meg lesz ünnepelve a szülinapom. Ehhez képest, mikor a csajokkal bementünk a Clubba, volt bent kb. 5 ember, és nem táncolt senki. Fél óra után mentünk is haza. Ez lett a hatalmas szülinapi buliból...

A mostani azért jobb volt, de mégis maradt bennem hiányérzet. Persze jól éreztem magam a csajokkal meg Józsival. Ili főleg keményen nyomta, feltörte a cipő a lábát, még mielőtt elindultunk volna, ezért én adtam neki másik cipőt, de abban is fájt a lába, úgyhogy mezítláb táncolt végig, sőt, úgy is ment haza. XD Vagány a csaj.
Nem tudom, mikor megyünk legközelebb bulizni, valószínűleg nem mostanában, de remélem, a következő feledhetetlen lesz.














Ilivel ♥













Diával ♥













Csajok ♥


2011. június 10., péntek

Done

Végeztem! Mától hivatalosan is idegenforgalmi szakmenedzser vagyok!!! :DDDDDDDDD

A mai nap azért volt nagyon nehéz, mert rengeteget kellett várnom. Tegnap aránylag hamar sorra kerültem, mert a névsor eleje felé vagyok, viszont ma hátulról kezdtük a sort.

Gyűlölök várni, szeretek minél hamarabb túlesni a dolgokon. Ez a várakozás teljesen kikészített, olyan hányingerem volt, hogy attól féltem, amikor bemegyek, és elkezdem a védést, leokádom a laptopot. XD

A védéstől féltem a legjobban. Alig emlékeztem valamire a szakdolgozatomból, a számadatokat fel se írtam, attól féltem, meg sem fogok tudni szólalni.

Úgy éreztem, vállalatból csak az első tételt tudom, és el voltam keseredve, mert tudtam, hogy úgysem azt fogom kihúzni.

A német különösebben nem érdekelt. XD

Végre rám került a sor.

Piszok nagy mázlim volt, mert a védésnél nagyon feltorlódtak az emberek, ezért a vállalattal kellett kezdenem. Kihúztam a tételt, természetesen nem az egyes volt, hanem a hatos. Elolvastam, és rájöttem, hogy baszki én ezt tudom! Abban a pillanatban olyan boldogság lett úrrá rajtam, szinte szó szerint éreztem, ahogy elönt az endorfin. Onnantól vigyorogtam, mint a vadalma.

A feleltem is jól sikerült, mindent elmondtam, igaz, amit a forrásanyaggal (valami hülye cikk volt) kapcsolatban kérdezett, arra inkább csak hümmögni tudtam. XD De azt mondta a tanár, hogy szép volt.

A német következett, hát belehúztam a tutiba, kereskedelmes tételt kaptam ki. (Amúgy senki sem húzott turizmusosat, elég vicces. XD) Végül is nem volt gáz, mert volt felkészülési idő, és szótárt is használhattam. Először magamról kellett beszélni, aztán párbeszédet kellett folytatni a tanárral. Különösebb gáz nem volt vele.

Aztán jött a feketeleves... a védés. Előttem még az egyik csaj védett, addig leültem és figyeltem. Elnéztem amit csinál, és még jobban megnyugodtam. Mert tudtam, hogy én ennél százszor jobb vagyok. A lányon egyáltalán nem látszott, hogy érdekelné a téma, olyan unottan adta elő, hogy a két vizsgabiztos majdnem elaludt rajta. Szó szerint. Ráadásul olyan halkan beszélt, hogy nem hallottam belőle semmit, pedig fél méterre ültem tőle.
Én következtem. Tényleg erőt merítettem szegény csaj vergődéséből, és teljesen magabiztosan, határozottan, sőt lelkesen adtam elő a mondanivalómat, ráadásul improvizáltam, mert készülni nem nagyon készültem. És nagyon jó voltam, össze sem lehetett hasonlítani a hangulatot az előző védésével, a két tanár szó szerint felpezsdült, tök lelkesen hallgattak, meg kérdezgettek. Szóval jó voltam. :DDDDD

Miután végeztem, még kellett várni kb. két órát, amíg megírták a bizonyítványokat, aztán kiosztották. Összességében "közepes" lett. Ha egy héttel ezelőtt azt mondják, hogy hármas lesz a vége, ott helyben aláírtam volna. Most viszont... kicsit csalódott vagyok, mert ha jobban készültem volna az írásbelire, lehetett volna sokkal jobb is. De ezen aztán nem fogok rágódni, a lényeg, hogy vége.

Most már tényleg, végérvényesen felnőtt vagyok, és ha szerencsém lesz, és hamar találok munkát, hamarosan a saját lábamra állhatok.

Már alig várom.

Nemsokára buli!!! :DDDDD





2011. június 9., csütörtök

First day

Túl vagyok az első szóbeli vizsganapon.
Kis megkönnyebbülés, bár nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, de lehetett volna rosszabb is.

Ügyvitel-humán-izé volt, meg földrajz.
Ügyvitelből az első hét tételt tudtam, a többit el sem olvastam. Természetesen nem az első hétből húztam. XD Szerencsére akkora gáz nem lett belőle, mert valami tűzvédelmes téma volt, azt meg sikerült jpé-vel megoldani nagyjából, rizsáztam egy csomót. Végül is nem sikerült rosszul.
Földrajzból az összes tételt megtanultam, kettő kivételével. Természetesen kihúztam az egyiket. Valami jogszabályos, turisztikai szervezetes téma volt, hááát... halványan derengett valami, igyekeztem barokkos körmondatokkal leplezni, hogy nem nagyon vágom a témát. XD Második részben meg valami gasztronómiai fesztivált kellett megszervezni, és azt kellett elmondani, hogy milyen szervektől kell engedélyt kérni, meg hogy egy fesztivál milyen hatással van a gazdaságra, a környezetre meg a kultúrára. Visszagondolva ez sem volt annyira vészes.

Megnézhettem az írásbeliket. Meglepődtem, sokkal rosszabbra számítottam. Két modul van, ami csak írásbeli, és féltem, hogy nem lesznek meg, de meglettek. :D

Ráadásul hamar is végeztem aránylag, mert a névsor elején vagyok viszonylag, és az elején még gyorsan is haladtunk.

Sajnos a holnapi nap neccesebb lesz. Eddig az első naptól paráztam jobban, az ügyviteles fos miatt, de most már úgy érzem, a szakdolgozat védés a legneccesebb. :S Főleg mert már nem is emlékszem, mit írtam a szakdolgozatomban. XD Ráadásul be kell dobnom magam, mert ebbe a modulba tartozik az egyik gyakorlati vizsga is, ami iszonyúan szarul sikerült...
A vállgazdtól annyira nem félek, végül is megtanultam... Német meg... basszus, 15 éve tanulok németül, ha megbukok belőle, akkor akár le is húzhatom a rolót. XD

Az vigasztal, hogy holnap ilyenkor már túl leszek az egészen. És ha minden jól megy, hivatalosan is idegenforgalmi szakmenedzser leszek. :D

Este pedig buli a csajokkal!!! :DDDDDDDDD

Csak addig éljem túl valahogy...

2011. június 6., hétfő

Weird

Nem vagyok az a vizsgadrukkos típus. Egyáltalán nem szoktam izgulni vizsgák előtt, legtöbbször az esélytelenek nyugalmával megyek oda. Így legalább csak pozitív meglepetés érhet.

Viszont most... Csütörtök-péntek szóbelizek. Az írásbelim rettenetesen sikerült, érzésem szerint azon múlik az egész szakvizsgám kimenetele, amit szóbelin produkálok.

Életemben nem volt még ilyen teher rajtam. Érettségi előtt -furcsa módon csak a történelem előtt, pedig abból voltam a legjobb- nagyon izgultam, de ez teljesen más. Nem is tudom pontosan leírni. Ez az én furcsa lelkem/természetem/akármim sajátossága, hogy teljesen másképp érzek, mint egy normális ember. Már ha ezeket érzéseknek lehet nevezni. Én nem szeretek, nem gyűlölök, nem vagyok boldog, nem félek. Legalábbis hagyományos értelemben nem. Az egész lényem egy merő közöny, és ez valahogy minden érzést megszűr, leredukál, átalakít... Nem tudom pontosan megmagyarázni... nyilván őrültségnek hangzik, de tényleg így van.

Most sem félek. Nem izgulok. Nem vagyok szívbajos. Csak valami nyomasztó érzés uralkodik rajtam, amit még körülírni sem tudnék. De szörnyű. Ennél még a gyomorremegős, aludni nem tudós, majdnem-sírós izgatottság is jobb lenne.

És hogy mi lesz? Nagyon jó kérdés. A két év alatt, őszintén szólva, nem sokat tanultam. Az első félévben még aránylag igyekeztem, jó jegyeim is voltak. A második félév elején még tanulgattam, a végére már ráuntam az egészre. A mostani két félévben viszont, egyetlen alkalmat leszámítva (az egyik földrajz zh-ra tanultam), egy darab füzetet nem nyitottam ki. És ezt tessék szó szerint érteni. A pocsék írásbelim nagy részt mégsem ennek tudható be, hanem a rendkívül hülye rendszernek (ugyanis a tanterv, és a vizsgarendszer köszönőviszonyban sincs egymással, ergo a szakvizsgán visszakért dolgok jó részéről még csak nem is hallottunk). Viszont az eredménye az lett, hogy teljesen elszoktam a tanulástól.

Valószínűleg ezért van az, hogy 32 tétel után az agyam egész egyszerűen leblokkolt. Kész, vége, képtelen vagyok több információt befogadni. Ma reggel elkezdtem tanulni egy tételt, de semmit sem fogtam fel belőle (pedig nem egy bonyolult dolog). Mivel fáradt voltam, inkább visszafeküdtem kicsit aludni, hátha ez segít a dolgon. Nem segített. Próbáltam kicsit sétálni, meg enni valamit, valahogy serkenteni az agyműködést. Nem ért semmit. Másfél órán keresztül ültem egy tétel fölött, és egy mondatot sem tudtam megjegyezni belőle. Megnéztem egy részt a Vampire Diaries-ból, majd újra próbálkoztam. Semmi. Feladtam. Úgy döntöttem, pihenek, és holnap megpróbálom folytatni. De úgy érzem holnap is ugyanígy fog alakulni.

Ami azért gáz, mert 4 modulból igazából csak egyre készültem fel. A vállalatgazdaságtanos 16 tételt megtanultam. (Más kérdés, hogy már semmire sem emlékszem belőle, pedig nem volt az olyan régen, csak a múlt héten.) A földrajzból megtanultam tíz tételt. (Abból se sok rémlik, pedig tegnap előtt volt...) Most szórakozok az emberi erőforrás akármivel, de ez... hihetetlen, egy szót sem fogok az egészből, pedig elvileg ez a legkönnyebb, úgymond "rizsa" az egész. Szerintem valami probléma lehet velem, valahogy nagyon nem tudok ráállni az ilyen témákra, mikor második félévben volt ilyen tantárgyunk, akkor sem tudtam megtanulni az anyagot... Pech. És akkor még ott van a német, amire már abszolút nem marad időm, így a szerencsére/istenekre/sorsra/akármire bízom magam....

Imádkozzatok értem. Ha nem lesz meg a szakmám, nekem végem. És ez szó szerint értendő.



Csak mert mostanában ezt hallgatom: