Életjel

Még élek, igen.

Hogy miért nem hallatok magamról? Hát, elért minket is a válság, magyarul az olyan luxusdolgokra, mint a tévé és az internet, nem maradt pénz. Úgyhogy most szinte a szó szoros értelmében el vagyok vágva a világtól. Nem igazán vagyok képben, hogy mik történnek most a világban, még a szívemnek oly kedves foci eseményeit sem tudom követni (de legalább a Real meccseinek jó részét sikerült megnéznem Grétánál, örök hála neki <3),

Megint elgondolkodtam, kiket is tarthatok igazán a barátaimnak. Mert azoknak, akik nekem a legfontosabbak, úgy tűnik, én nem vagyok annyira fontos, mint hittem, mert a jelek szerint nem igazán foglalkoztat senkit, hogy így "eltűntem"... Gréta nagyon aranyos, hív, ír sms-t, szól, mikor van meccs, hív, hogy nézzem nála... ez nekem nagyon sokat jelent. Mostanában talán még magányosabb vagyok, mint nyáron. Durva, hogy az ember mennyire el tud szigetelődni internet és telefon nélkül. Nem is gondoltam volna. oO De azt sem, hogy a barátaim (?) ennyire leszarnak majd egyszer... Hát mindegy, ez van.

Suli. Aránylag sikerült beilleszkednem. Hát azt nem lehet mondani, hogy barátokat szereztem, de legalább szoktam dumálni az osztálytársaimmal. (Legalábbis azokkal, akik a közelemben ülnek, meg akik velem vannak németen.) Azt hiszem aránylag bírnak. Tőlem ez nagy teljesítmény.

Azért van egy jó oldala is az internet és tévé hiányának. Tengernyi szabadidőmben nagy kínomban nekiálltam tanulni. Ennek eredménye egy maxpontos menedzsment zh és egy szintén elég jól sikerült német zh lett. Mindennek van jó oldala, ugye...

Hát ennyi. Majd még jelentkezek, ha tudok (info óra, jeee). Már ha érdekel valakit... XD