Batman

Sose szerettem a képregényeket, egész kicsi koromtól rühellem őket (így vagyok a mangákkal is). Még olvasni se tudtam, mikor a bátyámon keresztül szembesültem a Batman képregényekkel, és hát finoman szólva nem kedveltem őket.

Aztán ott voltak a filmek (Batman, Batman visszatér, majd később a Mindörökké Batman, és a Batman és Robin), amiket a szüleim/rokonaim sokszor néztek, én meg kénytelen voltam velük nézni, és nagyon utáltam. Sőt, például a Pingvinembertől egyenesen rettegtem, így érthető, hogy nem lopták be magukat a szívembe a Denevéremberről szóló történetek.

2005-ben került a mozikba az új feldolgozás első része, a Batman - Kezdődik. Jól példázza, mennyire nem vagyok képben a mozi világával kapcsolatban, hogy én egészen tavalyig nem is tudtam erről, amikor leadták a tv-ben is.

Bár nem fűződnek jó emlékeim Batmanhez, mégis kíváncsi lettem, úgyhogy felvettem, azzal a szándékkal, hogy majd egyszer megnézem.

Ez vagy két hónapig nem történt meg, aztán nagy nehezen rászántam magam.

És tetszett! Nem állítom, hogy elájultam tőle, de nem is aludtam el rajta, illetve nem dobtam ki a taccsot kínomban, sőt, egészen élvezetes volt. Gyerekkori tapasztalataim miatt ez nem kicsit lepett meg.

Múlt héten sikerült megnéznem a folytatást, A sötét lovagot. Hát leesett az állam, komolyan. Izgalmas volt, pörgős, drámai, helyenként egyenesen megrázó, brilliáns színészi játékokkal... kétszer is megnéztem, pedig ha valaki, én aztán utálom a szuperhősös, képregény alapján készült filmeket (Supermant, Pókembert is kb huszadszorra sikerült csak végignéznem...). Eszméletlen jó film, ajánlom mindenkinek, ezt meg kell nézni!

Mielőtt megnéztem a filmet, utánaolvastam, mivel elég nagy visszhangot kapott, már csak azért is, mert ez szegény Heath Ledger utolsó filmje (vagyis utolsó befejezett filmje), és Oscart is kapott Joker megformálásáért. Ódákat zengtek a játékáról, úgyhogy nem kis elvárásaim voltak vele kapcsolatban. Tualjdonképpen nem csalódtam, Heath jól játszotta a pszichopatát, nekem mégsem az ő játéka jelentette a csúcsot a filmben, hanem a Harvey Dentet alakító Aaron Eckharté. Nagyon jól játszotta a hősies államügyészt, "a fehér lovagot", és az utolsó fél órában az eszét vesztett Kétarcot is, belőlem az ő alakítása váltotta ki a legtöbb érzelmet, reakciót, egyszóval nagyon megfogott.

Annyira magával ragadott a történet, hogy napokat töltöttem azzal, hogy utánaolvastam, rengeteg oldalt, fórumot böngészgettem, és végül kedvet kaptam megnézni a régi feldolgozásokat.

Tegnap néztem meg az első kettő, Tim Burton-féle filmet (Batman, Batman visszatér), és rögtön világossá vált, miért nem szerettem soha, és miért tetszik annyira a Christpher Nolan-féle verzió. Az első kettő ugyanis hamisítatlan Tim Burton-film, a látvány, a történet, minden, egyszerűen nincs benne semmi realizmus, és bár ez nem is várható el egy képregény alapján készült filmtől, mégis, számomra egész egyszerűen túl groteszk és giccses. (Hogy a másik kettő, Schumacher-félét ne is említsem, bár ezeket még nem néztem meg, így csak az emlékeimből illetve egy-két jutubos videóból kiindulva állítom, hogy szörnyen giccsesek...) Nolannek viszont sikerült egy olyan világot teremtenie, ami attól eltekintve, hogy maszkos szuperhős meg pszichopata bűnözők rohangálnak benne, mégis valamennyire megmarad a realitás talaján, és az a sötét, drámai hangulat, ami áthatja az egészet, egyszerűen brilliáns.

Sose gondoltam volna, hogy ilyesmi megtörténhet, de mégis, A sötét lovag az egyik kedvenc filmem lett. Nézzétek meg, nem fogjátok megbánni!