2010. november 1., hétfő

Jel

Suli:
Elkezdődött. Kevés órám van. Az idegenforgalmi földrajz nagyon tetszik. Mindig is szerettem a földrajzot. Jó, hogy kicsit megismerhetek olyan helyeket, amikről tudom, hogy soha nem fogom látni őket. Bár szívfájdító is. Nagyon.
A többi fos. És nincs értelme.
Szakdolgozatot kell írnom. Olyan témák közül kell választanom, amiket fel sem fogok. És a leghalványabb sejtésem sincs, hogyan lehetne ezekről 50 oldalt írni.
Azt hiszem megint elbaszarintottam két évet feleslegesen. Szakmám most sem lesz. Én ezt nem tudom megcsinálni.
De igazából leszarom.
Úgyse lesz belőlem soha semmi.

Barátok:
(Mintha olyan hú de sok lenne...)
Voltam Pesten Grétánál. Jó volt.
Csak most is bennem volt az az érzés, ami már jó ideje, hogy igazából szegény halálra unja magát mellettem.
Nem csodálkoznék rajta, ha tényleg így lenne. Én is unom saját magamat.

Egyéb:
Változatlanul magányos vagyok. Érdektelen. Unalmas. Tehetségtelen. Egy senki.
Ezen nem lehet változtatni.

De ami a legfontosabb: már nem is akarok.



Ez van.

1 megjegyzés:

  1. Amilyen okos, olyan buta is tudsz lenni. Ezek a gondolatok mind akkora marhaságok, hogy nagyon reagálni sem lehet rájuk. Na de nem baj, majd ma este MEGMUTATOM.:p :p :*

    VálaszTörlés