Ma végre eldöntöttem: abbahagyom az egyetemet. És nem érdekel, ki mit gondol. Lehet hülyének tartani, csak tessék. Most sokan lenéznek. Azt hiszik, azért hagyom abba, mert nem bírom csinálni. Ami igaz is. De nem azért, mert hülye vagyok hozzá, vagy mert túl nehéz. Hanem mert egyáltalán nem érdekel a dolog, és a későbbiekben sem óhajtok ilyesmivel foglalkozni. Magyarul nincs, ami motiváljon. Ez talán még nem is lenne olyan gáz, ha nem fizetnék félévente 250 ezer forintot ki rá. Akkor simán végigcsinálnám, maximum lenne egy diplomám, ami csak arra lenne jó, hogy a seggem kitöröljem vele. Akkor se lenne gond, ha lenne felesleges, kidobni való pénzem, de hát nincs. Úgyhogy abbahagyom. És innentől kezdve azt fogom csinálni, amit szeretnék, ami már évek óta az álmom: nyelveket fogok tanulni. Lehet kicsiségnek tűnik, és igen, persze, lehetne ezt úgy is, hogy mellette járok egyetemre, de sajnálom, nem megy. Már ott tartok, hogy a rosszullét környékez, ha előadáson ülök.
Inkább tanulok egy szakmát. Amitől persze már nem leszek "értelmiségi", meg menő egyetemista, és majd menő diplomás. De valahogy nem izgat. Inkább leszek egy "paraszt", akinek csak szakmája van, mint hogy egy olyan diplomával vergődjek, ami nem ér semmit, és ami nem is érdekel.
Amúgy ha minden jól megy, két év múlva, ha már meglesz a szakmám (most úgy gondolom, az intézményi kommunikátor egész jó lenne, de szeptemberig van még időm átgondolni és dönteni), szeretnék visszamenni az egyetemre. Persze nem erre a szakra. Vagy anglisztikára, vagy romanisztikára (olasz vagy spanyol). Attól függően, hogy hogy haladok a nyelvekkel, és hogy mihez lesz kedvem.
Hát majd meglátjuk.
A lényeg az, hogy mostantól a sarkamra állok, és nem fogok olyasmit csinálni, amit nem akarok, csak azért, hogy másoknak megfeleljek. Inkább élek az álmaimnak. Még ha végül nem is lesz belőlük semmi, akkor is tenni fogok érte, hogy legyen.
Megvalósítom önmagam.
Inkább tanulok egy szakmát. Amitől persze már nem leszek "értelmiségi", meg menő egyetemista, és majd menő diplomás. De valahogy nem izgat. Inkább leszek egy "paraszt", akinek csak szakmája van, mint hogy egy olyan diplomával vergődjek, ami nem ér semmit, és ami nem is érdekel.
Amúgy ha minden jól megy, két év múlva, ha már meglesz a szakmám (most úgy gondolom, az intézményi kommunikátor egész jó lenne, de szeptemberig van még időm átgondolni és dönteni), szeretnék visszamenni az egyetemre. Persze nem erre a szakra. Vagy anglisztikára, vagy romanisztikára (olasz vagy spanyol). Attól függően, hogy hogy haladok a nyelvekkel, és hogy mihez lesz kedvem.
Hát majd meglátjuk.
A lényeg az, hogy mostantól a sarkamra állok, és nem fogok olyasmit csinálni, amit nem akarok, csak azért, hogy másoknak megfeleljek. Inkább élek az álmaimnak. Még ha végül nem is lesz belőlük semmi, akkor is tenni fogok érte, hogy legyen.
Megvalósítom önmagam.
Hallgasd meg.
Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
te vagy magad ki e jelet vonja
s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
te vagy magad ki e jelet vonja
s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése