2009. május 27., szerda

Irigy kutya

Mindenkinek vannak álmai. Kisebbek, nagyobbak, lehetségesek, lehetetlenek, de mindenkinek vannak. Egy kutya, egy lakás, egy utazás, egy normális barát/barátnő, akármi. Van akinek megadatik a lehetőség, hogy valóra váljon az álma, sokaknak nem. És vajon mit érez az ember, amikor az álma a szeme láttára válik valóra - csak éppen egy másik ember számára? Majd' megszakad a szíve, és marhára irigykedik.

Hogy érthető legyen, miről beszélek: van pár hely a Földön, ahova életem során mindenképpen szeretnék eljutni. Akár csak egy órára, de hadd vethessek rájuk egy pillantást, ez minden vágyam. Sajnos azonban tisztában vagyok vele, hogy ez az álom valószínűleg soha nem fog valóra válni, egyszerűen az anyagi okok miatt. Nem olyan környezetbe születtem, ahol ez megvalósítható lenne, nem olyan az életem, ami ezt megengedhetné, és amiből ki lehetne törni. (Jó, persze, lehetne, mondjuk ha valamiben nagyon tehetséges lennék, vagy feltalálnék valamit, és hülyére keresném magam, de inkább maradjunk a realitások talaján.)
Mindig irigykedve nézegetem ismerősök képét iwiwen. Nyaralás - Horvát-, Spanyol-, Görög-, Olaszország, USA, Tunézia, és a többi. Elnézem a szebbnél szebb városokat, tájakat, és megszakad a szívem, mert tudom, hogy ezeket én soha nem fogom látni, csak így, képről...

És hogy szerencsétlen szívem még több darabra törjön: egyik barátnőmre úgymond "rámosolygott a szerencse". A sors összehozta őt álmai pasijával, és nagyon boldogok. S mit tesz Isten, az illető srác elég jól áll ahhoz anyagilag, hogy minden földi jóval elhalmozza a lányt. És meg is teszi. Ajándékok, ékszerek, ruhák, és igen... utazások. Nemrég jártak Olaszországban, igaz, csak két napra. Most tervezik a tíznapos nyaralásukat Görögországba. Én meg csak hallgatom, ahogy lelkesen tervezgetnek, mutogatják a katalógust, meg az útjukon készült képeket, de legszívesebben befognám a fülem, vagy megmondanám nekik, hogy legalább ne dörgöljék az orrom alá, hogy nekik milyen jó. Persze nem teszem, nem ők tehetnek róla, hogy én egy szerencsétlen vagyok. De akkor is rossz nézni, hogy valaki mindent megkap, amire én áhítozom, és amiről tudom, hogy sosem adatik meg nekem.

Csak egyszer láthatnám Rómát, Madridot, Barcelonát, Londont, csak egyszer járhatnék egy trópusi szigeten, csak egyszer láthatnám a tengert...! Ha enélkül halok meg, nem is volt értelme az életnek. Márpedig sajnos nem sok esélyem van rá, hogy valaha is ilyen helyekre kerüljek.
Úgyhogy nekem csak az irigykedés marad...

4 megjegyzés:

  1. Lehet enélkül halsz meg, de hidd el nem vagy egyedűl! Nagyon megértelek! Ettől független azt gondolom, hogy neked még bőven van esélyed álmodozni, és valóra váltani. A remény hal meg utoljára! :)

    VálaszTörlés
  2. Nem tudom, de egy biztos: ha egyszer elmehetek Rómába, Téged is viszlek magammal. ^^

    VálaszTörlés
  3. Ne aggódj, biztos ő is így állt hozzá eleinte. Beüthet a mennykő :D majd összedobjuk a fagyipénzt! :D tök jó lesz :)

    VálaszTörlés
  4. Aztán majd nyolcvan évesen ott totyogunk a tengerparton. X'D

    VálaszTörlés