Megint

Nem múlhat el ünnep botrány nélkül. Igazából nem is az ünnepen van a hangsúly. Rájöttem, hogy magasról teszek a karácsonyra, nekem nem számít semmit, nincs senki, aki igazán fontos és akinek igazán fontos vagyok, akivel szívesen együtt lennék. Csak a barátaimat ajándékozom meg tényleg, igazán szívből, az tényleg örömöt okoz, ha örömöt szerzek nekik.
De a család...
Nekem olyanom nincs. Ha jobban belegondolok, nem is volt soha. De nem fáj egyáltalán. Inkább csak fáraszt, rettenetesen fáraszt, hogy úgy kell tennem, mintha lenne. Közben pedig egy olyan emberrel élek egy fedél alatt, akit gyűlölök.
Ki akarok törni ebből, meg akarok szabadulni tőle, de nem megy, nem lehet. Egyre kevésbé bírom ezt, úgy érzem, meg tudnám őt ölni, és ez durva, nagyon durva...