Boys

Amikor még jártam D.-vel, kicsit zavart, hogy állandóan rajtam lóg. Naponta száz üzenet, négymillió szívecske, satöbbi.

Mióta szakítottunk, sokkal durvábban rám akaszkodik. Rettenetesen irritál, állandóan írogat face-en, skype-on, szerelmes sms-eket írogat, amit én belájkolok face-en, azt ő is... Egyszerűen már beteges. 

Annyira idegesít, hogy szét tudnám verni egy lapáttal.

Engem már nem érdekel, mint pasi. Nem vagyok szerelmes belé egyáltalán. Szemétségnek hangzik, de lehet, hogy nem is voltam. Szeretem és fontos nekem, de csak mint egy nagyon jó barát.

De ezzel a beteges ragaszkodásával csak elcsesz mindent. Néha már ott tartok, hogy még egy húzás, és tiltom/törlöm mindenhonnan.

Péntek délelőtt próbanapon voltam, ilyen hostess munka a Tescoban. Egyszer elővettem a telefonomat, hogy megnézzem, mennyi az idő, és láttam, hogy jött egy sms-. Ő írt, valami brutálisan nyálas szöveget. Legszívesebben megöltem volna, komolyan.

Este bulizni mentünk a csajokkal, én azzal a határozott szándékkal, hogy most felszedek egy pasit, kész.

Ilinél alapoztunk, nem ittam sokat, és nem is voltam részeg egyáltalán. De mire odaértünk a helyre, teljesen elment a kedvem az egésztől. Elnéztem a barátnőimet, mind a hárman gyönyörűek voltak, én meg full nyomoréknak éreztem magam.

Úgyhogy leültem egy asztalhoz, és nem voltam hajlandó táncolni. Ezzel persze a többiek mulatságát is elrontottam, így egy idő után feladták, és indulni akartak haza. De én nem akartam, hogy miattam legyen szar az estéjük, úgyhogy inkább erőt vettem magamon, és mentem táncolni.

Végül egész tűrhető buli lett belőle. 

Egy srác odajött táncolni, de egyáltalán nem jött be, próbáltam lerázni. Viszont a haverjai ott álltak a pultnál, és az egyik nagyon tetszett. Ili nem habozott, egyszerűen megfogta a srácot, és odarángatta táncolni. 

Szegény kijelentette, hogy ő nem táncol, és próbált elmenekülni, de nem hagytuk. Aztán kiderült, hogy ő "rokker", és csak a haverjai miatt van itt. De azért táncolt velem, csak állandóan azon görcsölt, hogy égeti magát. Hiába magyaráztam neki, hogy az égvilágon senkit sem érdekel, hogy ő hogyan táncol. 

Kicsit dumáltunk is, és hát hamar kiderült, hogy nem az én világom. Ő ilyen csak komoly kapcsolat, feleség, aki mos-főz-takarít, három gyerek, satöbbi fajta ember. Én meg hát nagyon nem. 

Azért elkísért hazáig (kiderült, hogy a szomszéd házban lakik). Olyan kis szerencsétlen volt végig egyébként, ezért is nem érdekel tovább, mert nekem egy határozott ember kell végre, és ő nem az. 

Búcsúzáskor láttam rajta, hogy megcsókolna, csak nem mer. És mondta is, hogy ő "parázik". Nem értettem, mitől, kicsit ki is nevettem, aztán nagy nehezen rászánta magát, de elég szerencsétlen volt. 

Elköszöntünk. Később bejelölt face-en, és egy kicsit beszéltünk is. De ebből nem lesz semmi több, az biztos. 

Most írta a barátnőm, hogy tegnap délután látott engem Kertvárosban smárolni a sráccal. Ami azért baromi érdekes, mert tegnap ki se léptem a lakásból, csak amikor sétálni vittem a kutyát. És hiába mondom, hogy nem én voltam, nem hiszi el. És sértődötten magyaráz, hogy nem érti, miért nem vallom be. 

Kurva jó érzés tényleg, hogy az ember, aki a legjobb barátnőjének tart, és minden alkalommal elmondja, hogy mennyire szeret, egy ilyen kis marhaságban sem képes hinni az embernek. Épp csak hogy nem nevezett hazugnak. 

Nagyon jó, tényleg. 

Nem is értem, minek akarok én pasizni. Csak a baj van velük. Utálom őket.