2009. március 15., vasárnap

„A jövő azokhoz tartozik, akik hisznek álmaik szépségében.”

Továbbtanulási gondok. Ezekkel legtöbbször a nyolcadikosok és a tizenkettedikesek szembesülnek. Milyen középiskolát, egyetemet, szakmát válasszak?

Világ életemben humán beállítottságú voltam. A reáltárgyak nekem sose mentek: matek, fizika, kémia, biológia, ezekhez én mind hülye vagyok. Amiben igazán jó voltam/vagyok, az a történelem, irodalom, és a nyelvek. Ezekhez van érzékem. A történelmet és az irodalmat imádtam, imádom. A nyelvek… háááát. 12 évig tanultam németet. Egy olyan nyelvet, amit soha nem akartam tanulni, és az évek során egyre jobban megutáltam. Mégis jó voltam belőle. Lehet, erre mondják, hogy van nyelvérzéke az illetőnek. Földrajzból is jó voltam, mert mindig is érdekeltek a távoli tájak, idegen kultúrák.

Először én is nyolcadikosként kerültem választás elé. Hogy mennyire nem fogtam még fel a dolog jelentőségét, és hogy mennyire nem volt még semmi elképzelésem a jövőmről, az világosan látszik abból, hogy milyen iskolákba jelentkeztem és milyen megfontolásból.
Négy iskolát jelöltem meg:
1. Közgazdasági szakközépiskola marketing szaka. Mert maga az iskola közel volt, és mert apám véleménye az volt, hogy ezzel majd jó sokat lehet keresni.
2. Építőipari szakközépiskola környezetvédő szaka. Mert a környezetvédő nagyon menőn hangzott, és mert vadiúj, frissen felújított iskolaépület várt (volna).
3. Kereskedelmi szakközépiskola kereskedelem szaka. Mert szép nagy uszoda tartozik az épülethez. (Amúgy nem tudok úszni.)
4. Egy barcsi szakközépiskola vízgazdálkodó szaka. Hogy miért? Egyrészt mert jól hangzott (persze gőzöm nem volt, mit is csinál egy vízgazdálkodó-amúgy most sincs), másrészt meg más város, kollégium, távol a szülőktől… ez nagyon vonzó volt.
Hát nem éppen gondosan megfontolt észérvek alapján döntöttem…

Végül a marketing szakon kötöttem ki. Eleinte nem is volt vele különösebb problémám. De ahogy a tanulmányaim előre haladtak, kijött, hogy teljesen hülye vagyok a közgazdaságtanhoz, a matematikához, és a hasonló tárgyakhoz. Szerencsére -közgazdasági szakközépiskola lévén- legalább a fizika, kémia, biológia és földrajz tárgyakat olyan minimális szinten tanultuk (egy-egy évig mindegyiket), hogy a hülyeségem itt nem volt annyira szembetűnő.

Közeledett az érettségi. Eddigre már tudtam, hogy nekem soha nem lesz közöm a közgazdaságtanhoz vagy a marketinghez. Így hát informatikából jelentkeztem érettségire közgáz-marketing helyett.
És itt jött el az idő, hogy a továbbiakon kezdjek gondolkodni. Mindenképpen egyetemre akartam menni, és az sem volt kérdés, hogy számomra csak a bölcsészettudományi kar jöhet szóba. De még itt volt a gond: melyik szakra menjek? Szívem szerint a történelmet választottam volna, de ezzel aztán nem sokra vittem volna. Végül rengeteg gondolkodás után (és itt már jóval megfontoltabb voltam, mint négy évvel korábban) három szaknál állapodtam meg:
1. Pszichológia
2. Szabad bölcsészet
3. Szociológia
A másodikat és a harmadikat csak mint vészmegoldást választottam. Az volt az elhatározásom, hogy pszichológus leszek. Érdekelt a pszichológia, sok ilyen témájú könyvet olvastam. Úgy gondoltam, nem jelent majd különösebb problémát a dolog.

Hát… igen hamar kiderült, hogy marha nagyot tévedtem.

Ugyanis rengeteg a biológia. Nem túlzok. Tényleg rohadt sok. Jó, tudtam én, hogy biológiát is kell majd tanulnom, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyit. Ráadásul eddigi tanulmányaim során nem szembesültem különösebben a biológiával, így csak most jöttem rá, mennyire nem érdekel. Kb. egy hónap elég volt rá, hogy meggyűlöljem.
Aztán a statisztika. Statisztika! Nekem, a síkhülye matekos fejemmel. Vicc.
Aztán az ilyen -számomra- megfoghatatlan tárgyak, mint például a Módszertan…

Egyszóval: az első félév végére rájöttem, hogy ez bizony nagyon nem nekem való. Most már eljutottam odáig, hogy elhatároztam: abbahagyom.

Igen ám, de akkor mihez kezdjek? Ami érdekelne, abból nem lehet megélni. Történelem, irodalom, földrajz… Mire megyek ezekkel?
Ott vannak még a nyelvek. Minden vágyam, hogy megtanuljak angolul, spanyolul, olaszul, finnül. Igen ám, de ez rengeteg sok pénzbe kerülne, hiszen csak nyelvtanfolyamok keretein belül tudnám ezt megvalósítani. Másrészt pedig önmagában a nyelvvel nem megyek semmire, mindenképpen kell mellé valami szakma, végzettség.

Szóval most itt tartok: tudom, hogy mit nem akarok csinálni. Azt is, hogy szívem szerint mit tennék, csak ez szinte teljességgel megvalósíthatatlan…

Mit kezdjen az olyan ember, aki nem ért semmihez? Vagy legalábbis semmi hasznoshoz? Mihez kezdjen, ha nincs pénze rá, hogy azt tanulja, ami érdekli?

Végezzek el egy olyan szakot/szakmát, ami nem érdekel, és végezzek majd olyan munkát, amit gyűlölök? Vagy legyek merész, és valósítsam meg az álmaimat? Igen ám, de hogyan…?

Ha valaki tudja a válaszokat, igazán közölhetné velem is. Mert én nem tudom. És csak keringenek a gondolataim körbe-körbe, és nem találnak megoldást… Ez elég nyomasztó és elkeserítő…

2 megjegyzés:

  1. Nem tudom a válaszokat szívem, csak azt, hogy mindig van valahogy! :)
    Minden megoldódik egyszer, csak adj időt magadnak!
    Fel a fejjel!

    VálaszTörlés