2009. április 14., kedd

Foci

Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg a foci iránti érzéseimet. A foci mindig is szerves része volt az életemnek, bár 16 éves koromig nem volt annyira meghatározó. Apám nagyon szerette a focit, sokáig ő is játszott, és én mindig vele mentem olyankor. A meccseket is vele néztem, már egészen pici kislányként is az ölében ültem és "szurkoltam".
Kislányként persze nem igazán a foci maga kötött le, hanem az, hogy a drága apucival lehettem. Mindig is nagyon apás voltam, éjjel-nappal rajta lógtam.
Később, amikor már nagyobb lettem, ezek a meccsnézések lassan megszűntek. Már nem lógtam annyit apámon, barátnőim voltak, sokat játszottam, valahogy eszembe sem jutott a foci, nem foglalkoztam vele.
2004 júniusában a nagybátyámnál nyaraltam. Nagyon szerettem ott lenni, főleg az unokahúgom miatt, ekkor már sokadszorra voltam náluk. Imádtam az unokahúgomat, és sokat játszottam vele, de én ekkor már 14 éves kamasz voltam, és nem kötött le annyira a dolog, mint őt. Ezt ő is érezte, így inkább a barátnőivel játszott, én meg javarészt tévét néztem.
Egyik este szerettem volna megnézni egy filmet (nem emlékszem már, melyiket), de a nagybátyám elkapcsolta, mondván, ő az EB-t nézi. Persze nagyon ideges lettem, de valahogy ott ragadtam a tv előtt. Végül az egész EB-t végignéztem a nagybátyámmal.
Innentől tért vissza a foci az életembe. Persze most sem töltött be olyan jelentős szerepet, hiszen lefoglaltak ügyes-bajos kamasz dolgaim, de ettől kezdve ismét megsűrűsödtek az apámmal végigszurkolt meccsek. Bár a klubfutballra annyira nem figyeltem oda, ha néztünk egy meccset, annak a csapatnak szurkoltam, aki éppen szimpatikus volt. A legszimpatikusabb valamiért a Real Madrid volt.
Eljött a 2006-os VB, amit mondanom sem kell, végignéztem. Az olaszoknak szurkoltam, egészen a döntőig, az ominózus Materazzi-Zidane "párharcig". Mint már említettem, a Real Madrid volt a legszimpatikusabb a sok csapat közül, és pont Zidane volt a kedvencem. Persze először én sem értettem, miért is fejelte le az olaszt, de miután kiderült, onnantól Materazzival együtt az egész olasz válogatott elásta magát előttem, és azóta sem bírom őket. (Hát igen, mély nyomokat hagyott bennem az eset. XDDD)
Most ugrok egy kicsit, a 2008-as EB-ig. Nem volt régen, ugyebár. XD Nem is volt kérdéses, hogy végig fogom nézni. Eleinte a hollandoknak szurkoltam, de aztán feltűnt a spanyol csapat. Hogy milyen szépen játszanak, hogy milyen egységes a csapat, stb. Szóval sikerült elnyerniük a szimpátiámat, és a hollandok mellett nekik is szurkoltam.
Az EB után most nem "felejtődött el" valahogy a foci, és ez talán leginkább az internetnek köszönhető, hiszen most lehetőségem volt utánaolvasni a játékosoknak, meccseknek, kluboknak, válogatottaknak.
Így akadtam rá teljesen véletlenül a madridista.hu-ra. Elkezdtem olvasgatni a cikkeket, a fórumot, és valahogy ott ragadtam. Ez az oldal valahogy előhívta a régi szimpátiát, amit anno a csapat iránt éreztem, és "szurkoló" lettem, ha szabad így fogalmaznom. Bár nem vagyok egy fan, de figyelemmel kísérem a meccseiket és a csapat körül zajló eseményeket.
Szóval most ez van.
De amit igazából le akartam írni, csak most jön:
Van három focista, aki nagyon bejön nekem, mint pasi: David Villa, Fernando Gago, és Guti (utóbbihoz nem kérek kommenteket. XDDDD). Ezzel kapcsolatban rendszeresen megkapom, hogy csak a pasik miatt nézem a focit. Ez egyrészről igaz, mivel pasik játszák, ugyebár XD. Másrészt pedig nem értem, miért probléma az, ha feltűnik, hogy egy játékos jó pasi. Attól, hogy ez egy sport, és persze nem ez az elsődleges szempont, még nő vagyok, és nem tudok elsiklani szó nélkül egy jó pasi felbukkanása mellett. XD Persze ez nem jelenti azt, hogy csak azért fogok megnézni egy meccset, mert épp játszik az a pasi, aki tetszik, vagy nem fogom megnézni, mert nem játszik. Nem, erről szó sincs. Nem a pasinak szurkolok, hanem a csapatnak. De attól még, mert a pasikat idegesíti, ha egy nőnek tetszik egy focista (mert igazából szerintem erről van szó), nem fogom becsukni a szemem. Sajnálom, ez van. Ettől még nem leszek "divatszurkoló", végülis a foci valamilyen szinten 19 éve folyamatosan jelen van az életemben. Egyszerűen arról van szó, hogy nő vagyok, és megnézem a pasikat, és akinek ez nem tetszik, az elmehet a tudjahova.

(Bocsánat, ezt most muszáj volt kiírnom magamból, mert már nagyon idegesít a sok idióta, aki ezzel fáraszt. XDDDD)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése