A legtöbb ember kamasz korában valamilyen formában igyekszik kifejezni az érzéseit, a zűrzavart, ami uralkodik benne. Versek, novellák, regény-kísérletek, esetleg napló. A legtöbb esetben persze ezek a fiók mélyére kerülnek, hogy aztán x év elteltével könnyes röhögés tárgyai legyenek.
Viszont akadnak olyanok is, akik megosztják műveiket a világgal. A neten gyakran szembesülök kiskamaszok alkotásaival.
Alapvetően ez nem baj, engem mégis zavar.
Azt is elmondom, miért.
Nagyon szeretem az irodalmat és a verseket. És nagyon "finnyás" is vagyok ilyen téren, főleg ami a verseket illeti. És rettenetes, egyszerűen rettenetes, hogy az emberek 90%-a azt hiszi, hogy a vers attól lesz vers, mert a sorok vége rímel.
Nem, nem és nem! Egy vers nem összedobált szavak halmaza, amiknek a vége rímel. Nem véletlen, hogy nagyon kevesen tudnak igazán jó verseket írni. Ehhez tényleg tehetség kell. Hogy megtaláld a ritmust, a szótagok/szavak számát, a hangsúlyokat... Ez egy bonyolult dolog. Van, akinek egyszerűen jönnek az ilyen dolgok, de ez nagyon ritka. Mások vért izzadva ugyan, de tudnak alkotni.
Viszont az emberek (és a kamaszok) nagy része, valljuk be, nem ilyen.
Persze, nem is kell annak lennie senkinek, nyilván, ahogy azt az első mondatban is írtam, a tinik nagy részének ezzel nem az a célja, hogy halhatatlan költővé váljon, egyszerűen csak valahogy kifejezésre szeretné juttatni a benne kavargó érzéseket, a bizonytalanságot, a vágyait, félelmeit, satöbbi.
És ez egy jó dolog tulajdonképpen. Én is írtam verseket 12 évesen, persze iszonyúak voltak, így 20 évese fejjel visszaolvassa ég a pofámon a bőr, hogy ilyeneket képes voltam kiadni a kezemből (mert hogy én lelkesen mutogattam a magyartanáromnak az alkotásaimat). 1 évvel később visszaolvasva már rájöttem, hogy borzalmasan tehetségtelen vagyok, így fel is hagytam az írással.
A legtöbb "tiniköltő" erre a sorsra szokott jutni.
És hogy tulajdonképpen mi a problémám ezzel az egésszel?
A mostani kamaszok nem olvasnak. Mert nem menő, mert a net sokkal érdekesebb, mert a filmek sokkal jobbak, és miért olvassak el egy több száz oldalas könyvet, mikor megnézhetem 120 percben. Verseket végképp nem olvasnak.
És ugye itt jön be az internet, a közösségi portálok, blogok, ahol a kis tinipoéták lelkesen publikálják műveiket. Minden vicc nélkül, teljes biztonsággal állítom, hogy ezeket sokkal többen olvassák az érintettek közül, mint Adyt vagy József Attilát.
Van pár 14-17 éves ismerősöm, akiket nagyon kedvelek, de...
Az agyamat eldobom, mikor megmutatnak egy ilyen, minden tehetséget nélkülöző "alkotást", hogy "óóóó milyen csodás vers, milyen kifejező, bárcsak ilyen tehetséges lennék.", ésatöbbi.
Könyörgöm!! Hova jut a világ, ha egy négysoros förmedvényt képesek egy Pilinszky fölé emelni? Ez egyszerűen siralmas, szánalmas, borzalmas.
Komolyan, néha sírni tudnék. Ez a világ egyre szarabb. Egyre sekélyesebb, felszínesebb, undorítóbb. Oké, nyilván hülyeség egy ilyen csip-csup dologból kihozni ezt, de ez csak egy dolog a sok közül, és engem iszonyúan zavar.
Főleg mert hiába magyarázom az érintetteknek, miért tartom ezeket nagy kalap szarnak, nem értik meg. Néha 100 évesnek érzem magam, és ha valaki, aki nem ismer, olvassa ezt, valószínűleg azt gondolja, legalább 10-15 éves szakadék tátong köztem és köztük, pedig az a 4-5 év elvileg semmi.
Hát úgy látszik, mégsem.
Persze lehet -sőt valószínű- hogy bennem van a hiba...
Ehhez kapcsolódóan találtam egy cikket, ami tökéletesen megfogalmazza azt, amit én nem tudok.
(Lehet hülyén fogalmaztam helyenként, nézzétek el nekem, késő van már, és közben meccset is néztem, meg amúgy sem tudok jól fogalmazni. XD)
Viszont akadnak olyanok is, akik megosztják műveiket a világgal. A neten gyakran szembesülök kiskamaszok alkotásaival.
Alapvetően ez nem baj, engem mégis zavar.
Azt is elmondom, miért.
Nagyon szeretem az irodalmat és a verseket. És nagyon "finnyás" is vagyok ilyen téren, főleg ami a verseket illeti. És rettenetes, egyszerűen rettenetes, hogy az emberek 90%-a azt hiszi, hogy a vers attól lesz vers, mert a sorok vége rímel.
Nem, nem és nem! Egy vers nem összedobált szavak halmaza, amiknek a vége rímel. Nem véletlen, hogy nagyon kevesen tudnak igazán jó verseket írni. Ehhez tényleg tehetség kell. Hogy megtaláld a ritmust, a szótagok/szavak számát, a hangsúlyokat... Ez egy bonyolult dolog. Van, akinek egyszerűen jönnek az ilyen dolgok, de ez nagyon ritka. Mások vért izzadva ugyan, de tudnak alkotni.
Viszont az emberek (és a kamaszok) nagy része, valljuk be, nem ilyen.
Persze, nem is kell annak lennie senkinek, nyilván, ahogy azt az első mondatban is írtam, a tinik nagy részének ezzel nem az a célja, hogy halhatatlan költővé váljon, egyszerűen csak valahogy kifejezésre szeretné juttatni a benne kavargó érzéseket, a bizonytalanságot, a vágyait, félelmeit, satöbbi.
És ez egy jó dolog tulajdonképpen. Én is írtam verseket 12 évesen, persze iszonyúak voltak, így 20 évese fejjel visszaolvassa ég a pofámon a bőr, hogy ilyeneket képes voltam kiadni a kezemből (mert hogy én lelkesen mutogattam a magyartanáromnak az alkotásaimat). 1 évvel később visszaolvasva már rájöttem, hogy borzalmasan tehetségtelen vagyok, így fel is hagytam az írással.
A legtöbb "tiniköltő" erre a sorsra szokott jutni.
És hogy tulajdonképpen mi a problémám ezzel az egésszel?
A mostani kamaszok nem olvasnak. Mert nem menő, mert a net sokkal érdekesebb, mert a filmek sokkal jobbak, és miért olvassak el egy több száz oldalas könyvet, mikor megnézhetem 120 percben. Verseket végképp nem olvasnak.
És ugye itt jön be az internet, a közösségi portálok, blogok, ahol a kis tinipoéták lelkesen publikálják műveiket. Minden vicc nélkül, teljes biztonsággal állítom, hogy ezeket sokkal többen olvassák az érintettek közül, mint Adyt vagy József Attilát.
Van pár 14-17 éves ismerősöm, akiket nagyon kedvelek, de...
Az agyamat eldobom, mikor megmutatnak egy ilyen, minden tehetséget nélkülöző "alkotást", hogy "óóóó milyen csodás vers, milyen kifejező, bárcsak ilyen tehetséges lennék.", ésatöbbi.
Könyörgöm!! Hova jut a világ, ha egy négysoros förmedvényt képesek egy Pilinszky fölé emelni? Ez egyszerűen siralmas, szánalmas, borzalmas.
Komolyan, néha sírni tudnék. Ez a világ egyre szarabb. Egyre sekélyesebb, felszínesebb, undorítóbb. Oké, nyilván hülyeség egy ilyen csip-csup dologból kihozni ezt, de ez csak egy dolog a sok közül, és engem iszonyúan zavar.
Főleg mert hiába magyarázom az érintetteknek, miért tartom ezeket nagy kalap szarnak, nem értik meg. Néha 100 évesnek érzem magam, és ha valaki, aki nem ismer, olvassa ezt, valószínűleg azt gondolja, legalább 10-15 éves szakadék tátong köztem és köztük, pedig az a 4-5 év elvileg semmi.
Hát úgy látszik, mégsem.
Persze lehet -sőt valószínű- hogy bennem van a hiba...
Ehhez kapcsolódóan találtam egy cikket, ami tökéletesen megfogalmazza azt, amit én nem tudok.
(Lehet hülyén fogalmaztam helyenként, nézzétek el nekem, késő van már, és közben meccset is néztem, meg amúgy sem tudok jól fogalmazni. XD)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése