2010. április 1., csütörtök

Kérdőjel

Miért érzi magát az ember szarul?

Miért van az, hogy az ember felkel reggel, és anélkül, hogy bármi inger érné, egyszerűen szarul érzi magát? Semmi életkedv, legszívesebben a fejedre húznád a paplant, és aludnál még vagy 20 évet. De persze nem lehet. Felkelsz, és végzed a napi teendőidet, és közben olyan nyomorultnak, fáradtnak, öregnek, semmirekellőnek, és még sorolhatnám, egyszóval kurva szarul érzed magad, pedig marhára nincs rá semmi ok.

Süt a nap, szép az idő, csak 1 óra a suliban, holnaptól szünet, azt csinálsz, amit akarsz, mégis legszívesebben elásnád magad. Minimum.

Miért van ez? Hogy egy nap, ami tökéletes lehetne, jó eséllyel pályázna az "év legszarabb napja" díjra, pedig nincs semmi, ami megindokolná ezt? Nem bántott senki, nem történt semmi, és mégis minden szar.

Annyira gyűlölöm ezt! Amúgy is kilátástalan, reménytelen, nyomasztó az egész élet, és amikor lehetne benne egy szép nap, amikor ugyan nem történik semmi, és később nem is emlékszik rá az ember, de még ez se lehet, mert szarul érzed magad. Csak úgy szarul.

És senki nem érti, mi ütött beléd, zaklatnak, mi bajod van? Persze az ember azt mondja, semmi. Mert nincs is semmi baja. Pontosabban minden baja van. Hogy is tudnál válaszolni, mikor te se érted? Az emberek meg megsértődnek. Ők csak jót akartak, te meg bunkó módon arra se vagy hajlandó, hogy megmond, mi a baj. Elrontod más napját is.

Csúcs.

Ilyenkor a legrosszabb. Ok nélkül szenvedni. Ha valaki bánt, vagy történik valami szar dolog, akkor azt mondom, oké. De így...?

Ki érti ezt? Aki igen, az megoszthatná velem. Hogy mit lehet tenni. Mert én úgy érzem, be fogok lassan kattanni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése