Végeztem! Mától hivatalosan is idegenforgalmi szakmenedzser vagyok!!! :DDDDDDDDD
A mai nap azért volt nagyon nehéz, mert rengeteget kellett várnom. Tegnap aránylag hamar sorra kerültem, mert a névsor eleje felé vagyok, viszont ma hátulról kezdtük a sort.
Gyűlölök várni, szeretek minél hamarabb túlesni a dolgokon. Ez a várakozás teljesen kikészített, olyan hányingerem volt, hogy attól féltem, amikor bemegyek, és elkezdem a védést, leokádom a laptopot. XD
A védéstől féltem a legjobban. Alig emlékeztem valamire a szakdolgozatomból, a számadatokat fel se írtam, attól féltem, meg sem fogok tudni szólalni.
Úgy éreztem, vállalatból csak az első tételt tudom, és el voltam keseredve, mert tudtam, hogy úgysem azt fogom kihúzni.
A német különösebben nem érdekelt. XD
Végre rám került a sor.
Piszok nagy mázlim volt, mert a védésnél nagyon feltorlódtak az emberek, ezért a vállalattal kellett kezdenem. Kihúztam a tételt, természetesen nem az egyes volt, hanem a hatos. Elolvastam, és rájöttem, hogy baszki én ezt tudom! Abban a pillanatban olyan boldogság lett úrrá rajtam, szinte szó szerint éreztem, ahogy elönt az endorfin. Onnantól vigyorogtam, mint a vadalma.
A feleltem is jól sikerült, mindent elmondtam, igaz, amit a forrásanyaggal (valami hülye cikk volt) kapcsolatban kérdezett, arra inkább csak hümmögni tudtam. XD De azt mondta a tanár, hogy szép volt.
A német következett, hát belehúztam a tutiba, kereskedelmes tételt kaptam ki. (Amúgy senki sem húzott turizmusosat, elég vicces. XD) Végül is nem volt gáz, mert volt felkészülési idő, és szótárt is használhattam. Először magamról kellett beszélni, aztán párbeszédet kellett folytatni a tanárral. Különösebb gáz nem volt vele.
Aztán jött a feketeleves... a védés. Előttem még az egyik csaj védett, addig leültem és figyeltem. Elnéztem amit csinál, és még jobban megnyugodtam. Mert tudtam, hogy én ennél százszor jobb vagyok. A lányon egyáltalán nem látszott, hogy érdekelné a téma, olyan unottan adta elő, hogy a két vizsgabiztos majdnem elaludt rajta. Szó szerint. Ráadásul olyan halkan beszélt, hogy nem hallottam belőle semmit, pedig fél méterre ültem tőle.
Én következtem. Tényleg erőt merítettem szegény csaj vergődéséből, és teljesen magabiztosan, határozottan, sőt lelkesen adtam elő a mondanivalómat, ráadásul improvizáltam, mert készülni nem nagyon készültem. És nagyon jó voltam, össze sem lehetett hasonlítani a hangulatot az előző védésével, a két tanár szó szerint felpezsdült, tök lelkesen hallgattak, meg kérdezgettek. Szóval jó voltam. :DDDDD
Miután végeztem, még kellett várni kb. két órát, amíg megírták a bizonyítványokat, aztán kiosztották. Összességében "közepes" lett. Ha egy héttel ezelőtt azt mondják, hogy hármas lesz a vége, ott helyben aláírtam volna. Most viszont... kicsit csalódott vagyok, mert ha jobban készültem volna az írásbelire, lehetett volna sokkal jobb is. De ezen aztán nem fogok rágódni, a lényeg, hogy vége.
Most már tényleg, végérvényesen felnőtt vagyok, és ha szerencsém lesz, és hamar találok munkát, hamarosan a saját lábamra állhatok.
Már alig várom.
Nemsokára buli!!! :DDDDD
A mai nap azért volt nagyon nehéz, mert rengeteget kellett várnom. Tegnap aránylag hamar sorra kerültem, mert a névsor eleje felé vagyok, viszont ma hátulról kezdtük a sort.
Gyűlölök várni, szeretek minél hamarabb túlesni a dolgokon. Ez a várakozás teljesen kikészített, olyan hányingerem volt, hogy attól féltem, amikor bemegyek, és elkezdem a védést, leokádom a laptopot. XD
A védéstől féltem a legjobban. Alig emlékeztem valamire a szakdolgozatomból, a számadatokat fel se írtam, attól féltem, meg sem fogok tudni szólalni.
Úgy éreztem, vállalatból csak az első tételt tudom, és el voltam keseredve, mert tudtam, hogy úgysem azt fogom kihúzni.
A német különösebben nem érdekelt. XD
Végre rám került a sor.
Piszok nagy mázlim volt, mert a védésnél nagyon feltorlódtak az emberek, ezért a vállalattal kellett kezdenem. Kihúztam a tételt, természetesen nem az egyes volt, hanem a hatos. Elolvastam, és rájöttem, hogy baszki én ezt tudom! Abban a pillanatban olyan boldogság lett úrrá rajtam, szinte szó szerint éreztem, ahogy elönt az endorfin. Onnantól vigyorogtam, mint a vadalma.
A feleltem is jól sikerült, mindent elmondtam, igaz, amit a forrásanyaggal (valami hülye cikk volt) kapcsolatban kérdezett, arra inkább csak hümmögni tudtam. XD De azt mondta a tanár, hogy szép volt.
A német következett, hát belehúztam a tutiba, kereskedelmes tételt kaptam ki. (Amúgy senki sem húzott turizmusosat, elég vicces. XD) Végül is nem volt gáz, mert volt felkészülési idő, és szótárt is használhattam. Először magamról kellett beszélni, aztán párbeszédet kellett folytatni a tanárral. Különösebb gáz nem volt vele.
Aztán jött a feketeleves... a védés. Előttem még az egyik csaj védett, addig leültem és figyeltem. Elnéztem amit csinál, és még jobban megnyugodtam. Mert tudtam, hogy én ennél százszor jobb vagyok. A lányon egyáltalán nem látszott, hogy érdekelné a téma, olyan unottan adta elő, hogy a két vizsgabiztos majdnem elaludt rajta. Szó szerint. Ráadásul olyan halkan beszélt, hogy nem hallottam belőle semmit, pedig fél méterre ültem tőle.
Én következtem. Tényleg erőt merítettem szegény csaj vergődéséből, és teljesen magabiztosan, határozottan, sőt lelkesen adtam elő a mondanivalómat, ráadásul improvizáltam, mert készülni nem nagyon készültem. És nagyon jó voltam, össze sem lehetett hasonlítani a hangulatot az előző védésével, a két tanár szó szerint felpezsdült, tök lelkesen hallgattak, meg kérdezgettek. Szóval jó voltam. :DDDDD
Miután végeztem, még kellett várni kb. két órát, amíg megírták a bizonyítványokat, aztán kiosztották. Összességében "közepes" lett. Ha egy héttel ezelőtt azt mondják, hogy hármas lesz a vége, ott helyben aláírtam volna. Most viszont... kicsit csalódott vagyok, mert ha jobban készültem volna az írásbelire, lehetett volna sokkal jobb is. De ezen aztán nem fogok rágódni, a lényeg, hogy vége.
Most már tényleg, végérvényesen felnőtt vagyok, és ha szerencsém lesz, és hamar találok munkát, hamarosan a saját lábamra állhatok.
Már alig várom.
Nemsokára buli!!! :DDDDD
gratulálok!!!!!
VálaszTörlésKöszönöm! ^^
VálaszTörlés