Nem vagyok az a vizsgadrukkos típus. Egyáltalán nem szoktam izgulni vizsgák előtt, legtöbbször az esélytelenek nyugalmával megyek oda. Így legalább csak pozitív meglepetés érhet.
Viszont most... Csütörtök-péntek szóbelizek. Az írásbelim rettenetesen sikerült, érzésem szerint azon múlik az egész szakvizsgám kimenetele, amit szóbelin produkálok.
Életemben nem volt még ilyen teher rajtam. Érettségi előtt -furcsa módon csak a történelem előtt, pedig abból voltam a legjobb- nagyon izgultam, de ez teljesen más. Nem is tudom pontosan leírni. Ez az én furcsa lelkem/természetem/akármim sajátossága, hogy teljesen másképp érzek, mint egy normális ember. Már ha ezeket érzéseknek lehet nevezni. Én nem szeretek, nem gyűlölök, nem vagyok boldog, nem félek. Legalábbis hagyományos értelemben nem. Az egész lényem egy merő közöny, és ez valahogy minden érzést megszűr, leredukál, átalakít... Nem tudom pontosan megmagyarázni... nyilván őrültségnek hangzik, de tényleg így van.
Most sem félek. Nem izgulok. Nem vagyok szívbajos. Csak valami nyomasztó érzés uralkodik rajtam, amit még körülírni sem tudnék. De szörnyű. Ennél még a gyomorremegős, aludni nem tudós, majdnem-sírós izgatottság is jobb lenne.
És hogy mi lesz? Nagyon jó kérdés. A két év alatt, őszintén szólva, nem sokat tanultam. Az első félévben még aránylag igyekeztem, jó jegyeim is voltak. A második félév elején még tanulgattam, a végére már ráuntam az egészre. A mostani két félévben viszont, egyetlen alkalmat leszámítva (az egyik földrajz zh-ra tanultam), egy darab füzetet nem nyitottam ki. És ezt tessék szó szerint érteni. A pocsék írásbelim nagy részt mégsem ennek tudható be, hanem a rendkívül hülye rendszernek (ugyanis a tanterv, és a vizsgarendszer köszönőviszonyban sincs egymással, ergo a szakvizsgán visszakért dolgok jó részéről még csak nem is hallottunk). Viszont az eredménye az lett, hogy teljesen elszoktam a tanulástól.
Valószínűleg ezért van az, hogy 32 tétel után az agyam egész egyszerűen leblokkolt. Kész, vége, képtelen vagyok több információt befogadni. Ma reggel elkezdtem tanulni egy tételt, de semmit sem fogtam fel belőle (pedig nem egy bonyolult dolog). Mivel fáradt voltam, inkább visszafeküdtem kicsit aludni, hátha ez segít a dolgon. Nem segített. Próbáltam kicsit sétálni, meg enni valamit, valahogy serkenteni az agyműködést. Nem ért semmit. Másfél órán keresztül ültem egy tétel fölött, és egy mondatot sem tudtam megjegyezni belőle. Megnéztem egy részt a Vampire Diaries-ból, majd újra próbálkoztam. Semmi. Feladtam. Úgy döntöttem, pihenek, és holnap megpróbálom folytatni. De úgy érzem holnap is ugyanígy fog alakulni.
Ami azért gáz, mert 4 modulból igazából csak egyre készültem fel. A vállalatgazdaságtanos 16 tételt megtanultam. (Más kérdés, hogy már semmire sem emlékszem belőle, pedig nem volt az olyan régen, csak a múlt héten.) A földrajzból megtanultam tíz tételt. (Abból se sok rémlik, pedig tegnap előtt volt...) Most szórakozok az emberi erőforrás akármivel, de ez... hihetetlen, egy szót sem fogok az egészből, pedig elvileg ez a legkönnyebb, úgymond "rizsa" az egész. Szerintem valami probléma lehet velem, valahogy nagyon nem tudok ráállni az ilyen témákra, mikor második félévben volt ilyen tantárgyunk, akkor sem tudtam megtanulni az anyagot... Pech. És akkor még ott van a német, amire már abszolút nem marad időm, így a szerencsére/istenekre/sorsra/akármire bízom magam....
Imádkozzatok értem. Ha nem lesz meg a szakmám, nekem végem. És ez szó szerint értendő.
Csak mert mostanában ezt hallgatom:
Viszont most... Csütörtök-péntek szóbelizek. Az írásbelim rettenetesen sikerült, érzésem szerint azon múlik az egész szakvizsgám kimenetele, amit szóbelin produkálok.
Életemben nem volt még ilyen teher rajtam. Érettségi előtt -furcsa módon csak a történelem előtt, pedig abból voltam a legjobb- nagyon izgultam, de ez teljesen más. Nem is tudom pontosan leírni. Ez az én furcsa lelkem/természetem/akármim sajátossága, hogy teljesen másképp érzek, mint egy normális ember. Már ha ezeket érzéseknek lehet nevezni. Én nem szeretek, nem gyűlölök, nem vagyok boldog, nem félek. Legalábbis hagyományos értelemben nem. Az egész lényem egy merő közöny, és ez valahogy minden érzést megszűr, leredukál, átalakít... Nem tudom pontosan megmagyarázni... nyilván őrültségnek hangzik, de tényleg így van.
Most sem félek. Nem izgulok. Nem vagyok szívbajos. Csak valami nyomasztó érzés uralkodik rajtam, amit még körülírni sem tudnék. De szörnyű. Ennél még a gyomorremegős, aludni nem tudós, majdnem-sírós izgatottság is jobb lenne.
És hogy mi lesz? Nagyon jó kérdés. A két év alatt, őszintén szólva, nem sokat tanultam. Az első félévben még aránylag igyekeztem, jó jegyeim is voltak. A második félév elején még tanulgattam, a végére már ráuntam az egészre. A mostani két félévben viszont, egyetlen alkalmat leszámítva (az egyik földrajz zh-ra tanultam), egy darab füzetet nem nyitottam ki. És ezt tessék szó szerint érteni. A pocsék írásbelim nagy részt mégsem ennek tudható be, hanem a rendkívül hülye rendszernek (ugyanis a tanterv, és a vizsgarendszer köszönőviszonyban sincs egymással, ergo a szakvizsgán visszakért dolgok jó részéről még csak nem is hallottunk). Viszont az eredménye az lett, hogy teljesen elszoktam a tanulástól.
Valószínűleg ezért van az, hogy 32 tétel után az agyam egész egyszerűen leblokkolt. Kész, vége, képtelen vagyok több információt befogadni. Ma reggel elkezdtem tanulni egy tételt, de semmit sem fogtam fel belőle (pedig nem egy bonyolult dolog). Mivel fáradt voltam, inkább visszafeküdtem kicsit aludni, hátha ez segít a dolgon. Nem segített. Próbáltam kicsit sétálni, meg enni valamit, valahogy serkenteni az agyműködést. Nem ért semmit. Másfél órán keresztül ültem egy tétel fölött, és egy mondatot sem tudtam megjegyezni belőle. Megnéztem egy részt a Vampire Diaries-ból, majd újra próbálkoztam. Semmi. Feladtam. Úgy döntöttem, pihenek, és holnap megpróbálom folytatni. De úgy érzem holnap is ugyanígy fog alakulni.
Ami azért gáz, mert 4 modulból igazából csak egyre készültem fel. A vállalatgazdaságtanos 16 tételt megtanultam. (Más kérdés, hogy már semmire sem emlékszem belőle, pedig nem volt az olyan régen, csak a múlt héten.) A földrajzból megtanultam tíz tételt. (Abból se sok rémlik, pedig tegnap előtt volt...) Most szórakozok az emberi erőforrás akármivel, de ez... hihetetlen, egy szót sem fogok az egészből, pedig elvileg ez a legkönnyebb, úgymond "rizsa" az egész. Szerintem valami probléma lehet velem, valahogy nagyon nem tudok ráállni az ilyen témákra, mikor második félévben volt ilyen tantárgyunk, akkor sem tudtam megtanulni az anyagot... Pech. És akkor még ott van a német, amire már abszolút nem marad időm, így a szerencsére/istenekre/sorsra/akármire bízom magam....
Imádkozzatok értem. Ha nem lesz meg a szakmám, nekem végem. És ez szó szerint értendő.
Csak mert mostanában ezt hallgatom:
Szurkolok!
VálaszTörlésSikerülni fog, bízz magadban:)
Köszönöm. ^^ Nagyon jól esik, hogy van, aki gondol rám ilyenkor. ^^
VálaszTörlés