2011. június 14., kedd

Idióták

Gyakran megesik, hogy az ember sehogy sem tud kijönni a szomszédokkal. Túl hangosan hallgatja a zenét vagy a tévét, a kutyája állandóan ugat, esetleg folyton ordibálnak. Szerencsétlen szomszéd meg vagy fogcsikorgatva tűri, vagy indulhat a balhé.

A mi szomszédaink is ilyenek, méghozzá a legrosszabb fajtából. Egy idős nő, a lánya, és az unokája. Ha azt mondanám, hogy túl hangosak, meg sem közelíteném a valóságot. Ezek egyszerűen képtelenek normális hangon beszélni egymással, csak és kizárólag ordibálni tudnak. Jobban mondva visítozni. De ahogy a torkukon kifér, zeng az egész lépcsőház. Egész nap ez megy. Rátesz egy lapáttal, hogy a nyanya teljesen elmebeteg, még akkor is visítozik, ha nincs is a közelében senki, ráadásként olyan undorító, trágár szavakat használ, hogy inkább nem is idéznék belőlük. És ezt mind nyitott ajtónál, sőt általában kint a folyosón csinálják. Arról nem is beszélve, hogy a nő összes palija ott tobzódik a lépcsőházban állandóan, egyszerűen nem lehet kirakni őket. Van neki vagy négy-öt, mind lecsúszott alkoholista, sokszor a lépcsőházban, vagy a ház előtt verik egymást hülyére a nő miatt. (Ami számomra teljesen érthetetlen, egy ronda, ostoba, lecsúszott ringyóról beszélünk ugyanis.) Hetente minimum háromszor kihívják a rendőröket egymásra vagy valamelyik hapsira. A rendőrök hovatovább már csak nevetnek rajtuk. (Én a helyükben ki se jönnék többet, aztán ha esetleg tényleg történne valami, akkor cseszhetnék. Persze ha akarnák, se tehetnék meg ezt, de megérdemelnék...)

Mivel velük szemben lakunk, ezért elkerülhetetlenek a konfliktusok. Én alapjáraton békés ember vagyok, ha nem kötnek belém, nem foglalkozom velük. Felőlem aztán ordibálhatnak amennyit akarnak, verhetik egymást amíg mozognak, naponta tízszer hívhatják a rendőröket, nem izgat, amíg engem békén hagynak.
De mint az ilyenek általában, mindent és mindenkit megtalálnak legalább egyszer.

Személy szerint velem eddig egyszer volt bajuk. Van egy kutyám, jó nagy, de teljesen barátságos, mindenkit szeret, egyszer harapott meg eddig embert, az is én voltam. XD Viszont a vén nyanya nagyon fél tőle, rejtély, hogy miért, még soha a közelébe se ment a kutya. Egyszer jöttünk vissza sétából, a nő meg pont jött ki a lakásból. A kutya még csak felé se nézett, ő viszont olyan hangosan és brutálisan elkezdett visítani, hogy annyira megijedtem, hogy majdnem leestem a lépcsőn, és ráordítottam, hogy fogja már be a pofáját. Még szegény kutya is megijedt. oO El nem tudtam képzelni, mi az isten baja van, meg is kérdeztem, mi a lófaszért kell így visítani? Erre -továbbra is hangosan sivítozva- követelte, hogy azonnal vigyem el onnan a kutyát, mert étel van a szatyrában, és a kutya ráugrik. Nem túl kedvesen közöltem vele, hogy jobb, ha kussol, és betakarodik a lakásba, amíg még békés vagyok.
Bár eléggé felhúzott, én itt lezártam volna a témát. Viszont innentől egész nap nyitott lakásajtó mellett visítozott, hogy én micsoda kurva vagyok, és így dögöljek meg és blabla. Ami egy idő után érthetően idegessé tett, és beordibáltam neki, hogy ha nem fogja be a pofáját, átmegyek és belelépek. Persze nem volt semmi hatása.
Csakhogy nemsokára hazajött apám, és meghallotta. A nő balszerencséjére aznap nem volt teljesen józan, és mikor elmeséltem neki, mi van, úgy felhúzta magát, hogy ordítva rohant ki a lépcsőházba, szitkok és fenyegetések áradatát zúdítva az öreglányra. És ha az én apám ordít, az nem vicces. Egyáltalán nem.
A nyanya be is szart rendesen, és -jó szokásához híven- kihívta a rendőröket. Ki is jöttek, de persze csak húzták a szájukat meg kínjukban röhögtek. nekünk meg csak annyit mondtak, ne foglalkozzunk velük, ilyen idióták miatt nem érdemes bajba kerülni. (Ugyanis apám szentül elhatározta, hogy a következő alkalommal átmegy, és agyonvágja az idiótát.)

Ez pár hónappal ezelőtt volt, azóta nem volt velük semmi problémám, persze továbbra is állandóan figyelik, mit csinálok, és hallom, ahogy bent beszélnek (=kiabálnak) rólam, de ez a legkevésbé sem érdekel.
De ma iszonyatosan felhúztak, annyira, hogy ha apám nem állja el az utam, biztos nekimegyek a nőnek.
Ma megint egész nap kiabáltak egymással, apám meg fáradt is volt, és még ivott is, úgyhogy elég hamar elfogyott a türelme. Ezúttal nem ment át veszekedni velük, egyszerűen a saját "fegyverüket" fordította ellenük, vagyis kihívta a rendőrséget.
Én egyáltalán nem törődtem a dologgal, gondoltam, az ő dolguk, és bent filmeztem, fülhallgatóval. Igazából nem sok mindent hallottam az egészből.
Később kimentem a konyhába valamiért. Apám az ablakon kihajolva dumált a nyanya lányával, aki teljesen fel volt háborodva, hogy hogy merte kihívni a rendőröket. Amikor kimentem, épp azt ordibálta, hogy apám inkább engem kérdezzen meg, hogy ÉN mit csinálok, mikor apám dolgozik. Mert hogy én hangosan üvöltetem a zenét, annyira, hogy ők nem tudnak aludni. És ÉN(!!!!!!) mindenféle pasikat hordok ide, kuplerájt csinálok a házból.
Két dolgot tudni kell:
  1. Kb. október óta nem jó az erősítőm, így csak és kizárólag telefonon, fülhallgatóval hallgatok zenét, vagy esetleg laptopon, de az teljes hangerőn is olyan halk, hogy ha felkelek mellőle, már nem hallom, tehát esély nincs rá, hogy a szomszédban hallják.
  2. Lassan már öt éve lakunk itt. Ez alatt az idő alatt 4 hímnemű ember lépte át a küszöböt, akit én hívtam be: a UPC-s arc, a számítógép szerelő, egy srác a szemközti házból, akit úgy 10 éves korom óta ismerek, és most hétvégén a barátnőm barátja.
Ezek alapján érthető, hogy teljesen kiakadtam, mikor meghallottam, hogy ez a vén kurva, akinek úgy kell kirugdosni az alkoholista hapsijait a lépcsőházból, azt terjeszti rólam, hogy egy ringyó vagyok. Szerencséje, hogy apám az ablakban állt, és nem fértem hozzá tőle, mert teljesen biztos, hogy az ablakon keresztül is rávetettem volna magam, és minimum feltépem a torkát, annyira elfogott az agresszió.
Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyi ilyen idióta ember van. Semmit sem tud rólam, nem ismer, soha nem beszélt velem, mégis tömény rosszindulattal viseltetik irántam, és minden alkalmat megragad, hogy keresztbe tegyen vagy rosszat mondjon rólam.
Hát ezzel most sikerült elérniük, hogy többet nem fogom figyelmen kívül hagyni a baromságaikat. Ha ők így, akkor én is. Aztán majd meglátjuk, ki adja fel hamarabb.

Fixen nem én leszek az.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése