2011. június 15., szerda

Almost...

Sikerült állást találnom. Majdnem.
Minden nap végignézek egy rakás álláshirdetést, és ha találok érdekeset, elküldöm az önéletrajzomat, hátha... Rengeteg helyre elküldtem, egy válasz jött - elutasítás természetesen.

Tegnap délután megcsörrent a telefonom. Valami nő keresett egy siófoki hotelből. Nem is emlékeztem már rá, hogy küldtem nekik önéletrajzot. XD Azt kérdezte, még aktuális -e a jelentkezésem. Naná, feleltem. Recepcióst keresnek sürgősen. Az sem volt nekik probléma, hogy pécsi vagyok, adtak volna szállást.
Csakhogy ma reggel nyolcra kellett volna mennem interjúra. Amit sajnos sehogy sem tudtam volna megoldani. Viszont holnap megyek Veszprémbe, és hosszabb ideig ott leszek, ezért megkérdeztem, nem -e lenne jó pénteken. A nő valami olyasmit habogott, hogy hááát nem tudja, mikor lesz bent a főnök, meg blabla, de azért felír, és majd hívnak. De hallatszott a hangján, hogy innentől felejtős...
Kár, pedig jó lett volna a Balatonnál dolgozni...

Ma délelőtt találtam egy hirdetést, pécsi panzió keres recepcióst sürgősen. Felhívtam őket, gondoltam egy próbát megér.
Kiderült, hogy a recepciós feladatok ellátása mellett takarítanom, mosnom, vasalnom és ágyat húznom is kellett volna. Magyarul a szobaasszony feladatait is nekem kellett volna ellátni.
Megkérdeztem, mindezért mennyi fizetést kapnék. Négyszáz valahány forintos órabér. Aha, mondtam, majd visszatelefonálok...
... ha megőrültem. Nem fogok szaros hetvenezer forintért két munkakörben gürizni, mikor csak recepciósként kereshetek kilencven-százezret is jobb helyen. Ne nézzenek már madárnak. '-_-

Sajnálom ezt a siófoki melót. Remélem csoda történik, és visszahívnak mégis. Vagy hamar találok valami jót...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése