2012. március 26., hétfő

Debil

Mostanában kezd teljesen elmenni az eszem. 

Élvezem, hogy másokat szívathatok.

Például a barátomat az őrületbe kergetem azzal, hogy dögös focisták képeit mutogatom neki. Szegény kiborul és féltékenykedik, én meg jót röhögök rajta. 

Tudom, hogy szemét vagyok, de nem érdekel. Annyira vicces az egész. 


A kutyám meg a legbénább teremtmény az univerzumban, ez már teljesen biztos. Neki négy láb is kevés ahhoz, hogy ne essen el. És előszeretettel gyalogol neki különböző objektumoknak, például falaknak, ajtóknak vagy fáknak. Nagyon balfasz szegény. 

Ami vicces, mert azt mondják, olyan a kutya, amilyen a gazdája. Hát azért én ennyire nem vagyok balfasz. Bár én is kész katasztrófa tudok lenni, de ez leginkább csak stresszhelyzetben jön elő.



Utálom az orvosokat. Meg hogy velem mindig valami szarságnak kell történni. 

De nem érdekel, akkor is bulizni fogok, ha utána a mentő visz el, és kész.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése