2012. március 19., hétfő

Tavasz

Ha végre megtaláltad az utat a gödörből, és elkezdesz kifelé kapaszkodni, tuti biztos, hogy jön egy paraszt, aki jól pofán rúg, hogy visszazuhanj a legaljára. 

Nos, ez a személy nálam fixen az apám. Mindig. 

Ezen a hosszú hétvégén végre megjött a tavasz. Langymeleg idő, és gyönyörű, csodálatos napsütés - végre! Nekem a lételemem a napsütés, a létezés nélküle fizikai fájdalom. (Ezért vagyok az év nagy részében depressziós. Elég nagy szívás, nekem valami trópusi helyre kellett volna születnem. Bele se merek gondolni, mi lenne, ha mondjuk Finnországban élnék. Félév sötétség, hát én tuti fejbe lőném magam.)

Ettől valahogy feléledtem. Pénteken felöltöztem, és elmentem sétálni. Csak úgy, cél nélkül. Mászkáltam az utcákon, és élveztem a napsütést. Ez annyira feltöltött, valahogy elkezdtem reménykedni, hogy talán valami változni fog, és nem leszek olyan kibaszott balfasz többé. 

Aztán a szombat borzalmas volt, egész nap alig tudtam mozogni. "Női problémák". Ahogy öregszem, egyre fájdalmasabb. Induláskor még alig fájt, később már kellett egy No-spa, aztán Meristin, aztán már egyik sem, mert úgyse használt, csak döglődtem egész nap. Tavaly felfedeztem, hogy egy szem Algopyrin, és minden király. Hát most már az sem használ, szombaton kettőt is bevettem, mégis egész nap döglődtem. Nem tudom, hova lehet ezt még fokozni. 

És jött a vasárnap... és apám megőrült. Egyszerűen nem bírom feldolgozni az emberünket, teljesen indokolatlanul elkezd időnként tombolni. Szerintem kezeltetni kéne, tuti, hogy valami idegbaja van. Csak emiatt én szívok állandóan, és már elegem van abból, hogy belőlem is idegroncsot csinál. 

Emiatt már elmenekültem 200 km-re, akkor meg sírt, hogy hiányzom, menjek haza. Haza jöttem (persze nem emiatt), és már megint ott tartunk, hogy élősködő, parazita, ingyenélő, satöbbi vagyok, és takarodjak el. Jó vicc, döntse már el, mit akar. 

Az a baj, hogy nincs hová mennem. Ha lenne egy ismerős, barát, szerelem, akárki, ahova mehetek, nem haboznék egy percig se. Mert ezt a lelki terrort nem lehet sokáig bírni.

2 megjegyzés:

  1. Újra itt vagy! :D Ahogy olvasom a bejegyzéseid folyt körülötted az élet addig is, amíg nem írtál! Remélem ez a tavasz a jó irányba indít téged!
    (És a finnországos példát külön kikérem magamnak, a legjobb hely a világon*.*)

    VálaszTörlés
  2. Igen, visszatértem. :D
    Fura amúgy, mert régen tiszta finn-buzi voltam. Még most is szeretnék elmenni oda egyszer, de biztos nem bírnék ott élni. Én már csak ilyen hülye vagyok, nekem kell a fény. :D

    VálaszTörlés