Azt hittem, talán végre magamhoz térek, de ez csak valami múló dolog volt. Ma már megint ott tartok, hogy ahhoz sincs lelki erőm, hogy kiszálljak az ágyból.
Mindenem fáj. Testem-lelkem. Külön-külön talán még elviselném őket, de együtt szinte kibírhatatlan.
Ma van a legjobb barátnőm névnapja, és én nem tudom meglepni semmivel, még egy csokival sem. Hihetetlenül szar érzés. Gyerekként el se tudtam képzelni annál rosszabbat, hogy nem kapok születés- vagy névnapomra ajándékot. Azóta ez már elég sokszor megtörtént velem, és már nem is érdekel. De az, hogy nem tudom megajándékozni azt, aki fontos nekem, az egyik legszarabb érzés számomra.
Holnap megyek orvoshoz. Kiderül, mennyit kell még szenvednem. Valamiért van egy olyan érzésem, hogy sokkal többet, mint amennyit eddig kellett, pedig ez se volt semmi.
Úgy látszik, nekem a szenvedés a sorsom. Minden értelemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése