Surprise

A szülinapom tök gagyi volt, nem történt semmi. 

Szerdán úgy volt, hogy Ilivel elmegyünk bulizni, de azt mondta, nem tud jönni. De azért áthívott délután. 

Vártam, hogy majd ír fészen, hogy mikor menjek, de nem írt, gondoltam elfelejtette. 

Az ágyamban fetrengtem egész nap. Egyszer csak kaptam egy visszahívóst tőle. Felhívtam, hogy mi van, kérdezte, miért nem jövök? Hát mondom nem írtál. Dehogynem, írta, hogy menjek ötre. (Pedig tényleg nem kaptam semmit.)

Gyorsan felöltöztem és rohantam át hozzá (kb két utcával odébb lakik). 

Odaértem, Szilárd jött beengedni. Megkérdeztem, nagyon mérges -e. Nem, nem, menjek csak. 

Beléptem a szobába. 

És ott voltak mind a barátaim (hát mondjuk nem sok van), és kiabálták, hogy meglepetés! Tisztára mint az amerikai filmekben. Ili csinált nekem sütit, Diáéktól megkaptam a kedvenc samponomat és balzsamomat, amire soha nincs pénzem. Aztán később Kriszta is beállított az új barátjával. 

Volt pia is, most én is ittam, pedig sose szoktam. Kicsit a fejembe is szállt, nem voltam részeg, csak kicsit túlságosan is jókedvű. Amitől kicsit kinyílt a szám, és olyanokat mondtam, amik a későbbiekben kicsit kompromittálók lehetnek. Főleg mert a hülye fiúk felvettek mindent videóra. XD 

Este pedig elmentünk Sörházba bulizni. 

Én ott még sose voltam. Diáék úgy beszéltek róla mindig, mintha legalábbis az Elízium lenne, úgyhogy kíváncsi voltam. 

Hát mikor odaértünk, talán öten-hatan voltak csak lent, mondjuk erre gondolhattunk volna, hogy szerdán valószínűleg nem lesz nagy tömeg. 

Aztán Dia, aki már nem ivott vagy egy éve, rosszul lett és kiakadt, úgyhogy hazamentek. Csak nem szóltak nekünk, úgy hívtam fel őket, hogy hol vannak. Aztán Krisztáék is eltűntek. 

Ettől szegény Ili (aki jó piás volt) úgy kiakadt, hogy ott zokogott a vállamon vagy két órát. Mert tökéletes szülinapot akart nekem, és nem ezt érdemeltem volna. Szegényt úgy sajnáltam, pedig nekem egyáltalán nem volt gáz, hogy a többiek elmentek. 

Annyira sírt csóri, hogy már mindenki minket nézett. Két srác oda is jött, hogy mi a baj. Azt hitték, kidobta a pasija, azért van ennyire oda. :D Még egy whiskey-kólát is hoztak neki.

Aztán végre nagy nehezen megnyugodott, csak sajnos kitalálta, hogy smároljunk, hadd induljanak be a pasik. Hát nem igazán akartam, mivel nem igazán vonz az ilyesmi, de annyira örültem, hogy végre nem sír, hogy hagytam. Amitől sajnos a srácok nem voltak hajlandóak elhinni, hogy nem vagyunk leszbik. 

De azért hívtak minket táncolni. Az egyik tiszta idióta volt, nem is nagyon tudtam értelmezni az embert. A másik aranyos volt, egész este táncoltunk. Lenyúltam a napszemüvegét, és abban nyomtam. 

Mi nagyon jól éreztük magunkat, de amúgy elég gyér buli volt, talán ha húsz ember volt lent összesen, és kb csak mi hárman táncoltunk. A többi csávó (átlagéletkor kb. 16, nem is értem, ezek nem járnak iskolába?) meg állt körben és nézett minket. 

Végül elindultunk haza. A srác egy darabig jött velünk, aztán elváltunk. Le akart smárolni, amit nem hagytam. És kicsit savanyúan közöltem vele, hogy azért a nevét legalább megmondhatta volna. (Mert ez eszébe sem jutott. Vagy az enyémet megkérdezni. De smárolni azt kell nyilván.) 

Amúgy minden pasi ilyen. Azt elvárja, hogy menj el vele kefélni, de még annyira se tart, hogy a neved megkérdezze. Gyűlölöm őket, az összeset. Ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok leszbi.

De azért jól éreztem magam nagyon. Ez volt a legjobb szülinapom. Egyáltalán nem számítottam ilyesmire, és nagyon meghatódtam. Bár a parti része annyira nem jött össze, de pénteken vagy szombaton pótolunk. 

És csak Ilivel fogok táncolni, nem érdekelnek a faszfej pasik. Kész.